Taehyung házába mentünk, mert úgy gondoltam, hogy jobb, ha a macskám nem tereli el a figyelmét és rám tud figyelni. A hazafelé vezető út csendes volt, inkább nem szóltunk egymáshoz, leszámítva egy-két mondatot, erről a témáról.
Leültünk a kanapéra, én ledobtam a magassarkúmat és vettem egy mély levegőt. Taehyung is leült mellém és felhúzta az egyik lábát, hogy tejes testével felém tudjon nézni. Sóhajtott és felvonta a szemöldökét, ahogy várta, válaszoljak még az étteremben kijelentett mondatára. Az az igazság, hogy én is piszkosul akartam őt, de nem volt mit tenni, szenny világban éltünk, ahol leszarják, ha kidobott a csávód és csak a dugáshoz értesz, nem adnak semmit ingyen.
- Tudod az okaimat, nemde? - Szólaltam meg végül.
- Tudom - Felelte.
- Akkor miért kell tovább taglalni? - Vontam fel a szemöldökömet.
Taehyung vett egy mély levegőt és megvonta a szemöldökét. Mélybarna szemei horogként akadtak az enyémekbe, ahogy belenézett az én íriszeimbe.
- Mert hülyeség, amit csinálsz - Jelentette ki.
Felnevettem és megráztam a fejem.
- Csak nézz magadra, amikor velem vagy - Arcán egy féloldalas mosoly ült. - Nem értek túlságosan az emberekhez, de virít rólad, hogy ugyanúgy érzel, mint én.
Nyeltem egyet, hiszen igaza volt. Álltam a pillantását, de egyre nehezebb volt nem sóhajtani és megadni magam.
- Azt akarom, hogy csak az enyém legyél és senki másé - Folytatta.
Nyitottam a számat, de ő feltartotta az ujját, hogy maradjak csendben. Arca szigorú és majdhogy nem dühös volt, ezért csendben maradtam és figyeltem rá.
- Tudod, hogy keresek annyit, hogy ha befejezed ezt a szart, el tudnálak tartani - Folytatta.
- Nem akarok eltartott nő lenni - Szóltam közbe hirtelen. - Nem akarok függni tőled, ezért tartózkodom ettől.
- Tudom - Szakított félbe most ő. - Ha elhagysz vagy elhagylak, nem lesz semmid - Ismételte a már sokat hallott mondatot. - De én ezt leszarom, mert ha kell, akkor vállalom, hogy fizetem a házadat és ellátlak azután is, ha szakítanánk.
- Ez nevetséges - Ingattam meg a fejem mosolyogva.
- Nézd, semmi nem tart örökké - Sóhajtott. - A tested szépsége sem, vagyis a munkád sem. Így akarsz élni? Egyedül?
- Nem tudom, mi lesz tíz vagy húsz év múlva, Taehyung - Közöltem. - De azt tudom, hogy ha most abbahagyom, nem lesz visszaút.
- Nem is kell - Rázta a fejét. - Komolyan így képzelted el az egész életedet? Escortként dolgozva?
- Nem, természetesen nem - Válaszoltam. - De mit csináljak, ezt dobta az élet. Nem születtem sem milliomosnak, sem örökösnek, sem géniusznak és még azt a rohadt iskolát sem tudtam befejezni. Gondolkozz, manapság egy sima érettségivel hol a jó istenbe alkalmaznának?
Taehyung sóhajtott egyet és megdörzsölte az arcát, mielőtt komolyan visszanézett volna rám.
- Befejezed a sulit - Közölte.
Felnevettem és megdörzsöltem az orrnyergemet.
- Miből és mikor?
- Amikor végre belátod a faszságaidat és engedsz belőlük, akkor szépen abbahagyod ezt a munkát, helyette elmész suliba, amit én állok, ahogy az ellátásodat és mindenedet, amíg nincs munkád - Magyarázta a tervét.
YOU ARE READING
A szomszéd srác
FanfictionSenkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...