70.

1.9K 140 0
                                    

Fáradtan rajzolgattam a kiadott feladatnak megfelelő vázlataimat a suliban. A padomon szét voltak szórva a még tiszta lapok, felváltva kissé össze gyűrött, eldobott, kiszortírozott terveimmel, különböző puhaságú ceruzák gurulgattak, ahogy a radírozástól az asztal megmozgott egy kicsit. Egy tolltartóban kevés, de éppen elég színes volt ahhoz, hogy néhol meg tudjam bolondítani a tervet egy kis kirívó folttal a fekete-fehérből.

Ismételten eltelt egy hónap és megint eljött a nap, amikor Kim Taehyung nagyfőnök látogatást tesz a kicsinyke osztályunkba, harmadszorra, mióta én a tagja vagyok a szerencsés sulinak. Megint eszeveszettül rajzolgatott, gondolkodott, tervezgetett és javítgatott mindenki, mintha az élete múlna rajta. Nem állt távol az igazságtól, ugyanis ha nem is az élete, de a karrierje kezdete biztosan elindulhatott ezzel a nappal. Taehyung felajánlást tett, hogy a legjobb tervek alapján elkészítteti a ruhát, amit az egyik diák rajzolt, ezzel pedig bekerülhet a köztudatba és talán a neve is ismert lesz. Éppen ezért mindenkin nagy volt a nyomás, mindenki szerette volna, ha a saját terve alapján viszont látja a megrajzolt ruháját a következő divat magazinban, a saját nevével a lap alján. Nem hangzik olyan nagy dobásnak, de igenis nagyon sokat jelentett volna ez mindenkinek. 

---------

Felbattyogtam az emeletre, ahol már mosolyogva köszöntött mindenki. Megigazítottam a táskám pántját a vállamon és lassan sétáltam a nyitott irodaajtó felé, ami mögött egy mosolygó Taehyung várt rám. Már tudta, hogy jövök és amint kinyílt a lift ajtaja, ő hátradőlt a székében és elkényelmesedett pozícióban várta, hogy a lépéseim egyre közelebb vigyenek hozzá. Én is elmosolyodtam és fáradtan sétáltam be az irodájába, majd mellé. 

- Szia - Nyújtotta a kezét felém, miközben mosolygott.

- Szia - Köszöntem én is és elfogadtam a felém nyújtott kacsót.

Lehuppantam az ölébe, ahogy szoktam, ő pedig, mint egy rutinszerűen, befordított kettőnket az asztal alá, hogy közelebb csúszhasson a munkáihoz. Lenéztem az asztalára, ahol a mi rajzaink sorakoztak szétterítve, hogy ne fedjék egymást és mindegyiket egytől-egyig láthassa. Mindegyik nagyon jó volt, volt,a melyik színes, volt, amelyik csak fekete-fehérben nyújtotta a vizuális kielégülést számomra a gyönyörű ruhával és a mintákkal.

- Most választasz? - Biccentettem a fejemmel a rajzok felé.

- Hm - Bólintott. - De nem mondom el, melyiket.

- Ne is - Ingattam a fejem. - Nem vagyok kiváltságos, hogy előbb tudjam, mint a többiek.

- Helyes - Lehelte a nyakamba és hátulról egy gyors csókot nyomott a tarkómra.

Mosolyogtam és kicsit behúztam a nyakam, ahogy megcsikizett a puha szája a nyakamon a hirtelen jött érzéstől. Oldalra fordultam az ölében, mind a két lábamat a jobb oldalán lelógattam, hogy jobban rálássak a férfira. Ő a két kezét a derekam köré fonva várta, hogy véglegesen elhelyezkedjek, miközben tartott, hogy le ne csússzak a combjairól. Jobb kezemmel átkaroltam a nyakát, a balommal csak az ő kezét simogattam, amelyik előttem fonódott át, hogy a derekamra érjen. Cirógatásomra elmosolyodott és felvonta a szemöldökét, hogy mondjam, mit szeretnék. Még meg sem szólaltam, már tudta, hogy akarok valamit.

- Szeretném, ha nem engem választanál - Néztem mélyen a szemébe. - Nem tudom, lett e olyan jó a rajzom, de ha igen, akkor sem szeretném, ha én nyernék.

Taehyung kicsit meglepődöttnek tűnt. Kikerekedtek a szemei és a mosolya helyett egy halványan elnyílt száj fogadott, ahogy értetlenül megingatta a fejét felém. 

- Miért? - Kérdezte végül. - Még nem választottam, de a tiéd nagyon esélyes volt az első ötre.

Mosolyogtam a szavai hallatán. Örültem, hogy teljesíteni tudom az ő és a saját elvárásainkat, hiszen ha már ebbe az iskolába járok, ahová ő vett fel az eddigi munkáim alapján, amit nála csináltam, akkor valahogy ezt meg kell köszönnöm neki, ha máshogy nem is, akkor azzal, hogy keményen dolgozom és túlteljesítem magam. Megvontam a vállam és vettem egy mély levegőt.

- Úgy érzem, hogy nem lenne fair a többiekkel szemben - Vallottam be.

Taehyung ujjai párszor végigcsúsztak a gerincem mentén, ahogy újra elmosolyodott.

- Lisa, nem azért választanám a te rajzodat, mert együtt vagyunk - Magyarázta és ezzel meg is nyugtatott. - Hidd el, hogy nem befolyásol ez semmiben, sőt, ha nem teljesítenél így, leszarnám, hogy a barátnőm vagy, repülnél a suliból.

Halkan felnevettem és bólogattam. Taehyung csak mosolygott és a jobb kezét az arcomhoz vezette. A hatalmas tenyerét ráfektette az orcámra, hogy az ujjai végei még a hajamba is beleértek egy kicsit. Én aprót oldalra döntöttem a fejem, hogy beledőljek az érintésébe, ahogy azt ő szokta. Hüvelykujjával a szemem alatti, vékony bőrömet cirógatta, amíg várta, hogy megint rá figyeljek az érintése után.

- Miért nem akarod? - Kérdezett rá az indokaimra.

- Mert nem érzem úgy, hogy nekem kellene nyernem - Válaszoltam őszintén.

- Mert? - Kérdezte Taehyung, hogy folytassam a gondolatmenetemet.

- Mert annyi munkám került már ki az üzletekbe és a divat magazinokba, amikor még csak segítettem itt neked - Magyaráztam. - Lehet, hogy nem az én nevemmel és nem az én teljes terveim voltak, de ha csak egy plusz masnit is rajzoltam rá vagy te csináltad az egészet az én ötleteléseimmel kiegészítve, akkor is.

Taehyung figyelmesen hallgatott, majd a végén csak bólintott. Halványan elmosolyodott és az arcomról tovább tolta a kezét, hogy immáron teljes egészében a tincseimet ragadja meg és egy jóleső csavarást tegyen a hajammal. Halkan felsóhajtottam, de még mindig rá néztem. Valamiért szerette nézni a reakcióimat, mindig figyelmesen, tágra nyílt szemekkel nézett, amikor simogatott vagy a hajamba túrt, de az ágyban is, ha valami újat próbáltunk ki. Mindig akarta tudni, mennyire jó nekem vagy mennyire élvezem és ezt a reakcióimból és a sóhajaimból meg tudta mondani. 

- Rendben - Csak ennyit mondott, semmi többet, de nekem ennyi is elég volt.

- Köszönöm - Mosolyogtam rá és bólintottam egy aprót.

Persze jó lett volna nyerni és a nevemmel ellátott, saját magam által tervezett ruhát egy teljes oldalon viszont látni a divat magazinokban, és esetleg egy divatbemutatón is, de tényleg nem éreztem volna igazságosnak, hiszen amikor még nem tanultam itt, csak 'szórakozásból' bejöttem Taehyung-hoz, mert unatkozott, vagy nem tudott valamit befejezni és addig hívogatott, amíg meg nem untam és végül be nem jöttem, akkor is együtt ötleteltünk és ketten raktuk össze a rajzokat. Azokat is megvarrták és kidobták a nagyvilágba, oké, hogy senki nem tudott a nevemről vagy hogy én is benne voltam, de ez nem zavart. A tudat, hogy jól csináltam, amit eleve is szerettem, elég volt. Most pedig ezt a lehetőséget nem volt szívem elvenni valakitől, akinek nincs ekkora mázlija, hogy egy divatcég tulajával legyen és megadódjon számára a lehetőség, hogy az unalmában megformált ruhák az életbe is kijöjjenek.



A szomszéd srácWhere stories live. Discover now