A szomszéd srác

29.

- Nem, nem viszem! - Veszekedtem tovább Taehyung-gal telefonon keresztül.

- De kérlek! - Nyafogott, mint egy igazi gyerek.

Sóhajtottam és megdörzsöltem az orrnyergemet.

- Taehyung, nem viszem be a macskámat a munkahelyedre! - Ellenkeztem tovább.

- De miért nem? - Hisztizett. - Árt neki, ha nincs egyedül és legalább társasága van?

- Egyáltalán szabályos bevinni állatot? - Próbáltam megfogni az utolsó mentőövemet.

- Lisa - Szinte láttam magam előtt a féloldalas, fölényes mosolyát. - Itt én vagyok a szabály. 

- Taehyung, nem elég, ha én bemegyek, már megint?

- Nem - Vágta rá azonnal. - Legalább két macskám lesz.

- Jézusom, veled beszéljen meg valamit az ember - Sóhajtottam, bár inkább csak magamnak.

- Mikor vagy itt? - Tért a lényegre, miután lezártnak tekintette a témát.

- Hát - Végignéztem magamon. - Törölközőben állok.

- Ne is öltözz fel - Morogta mély hangon. - De, öltözz, nem akarom, hogy mindenki lásson! 

- Taehyung - Nevettem fel halkan. - Nem birtokolsz, ugye tudod?

- Tudom, de nem engedhetem, hogy az alkalmazottaim figyelmét elvond a munkáról - Magyarázta komoly hangon, de még mindig ott bujkált benne a kis mosolya.

- Jó - Ráztam a fejem, bár ő ezt nem láthatta. - Akkor úgy háromnegyed óra.

- Szuper - Csattant fel. - Ne hagyd otthon a macskád!

Azzal le is tette a telefont, mielőtt egy utolsó próbálkozást tehettem volna, hogy nemet mondjak neki. Nevetve ledobtam a kanapéra a mobilomat és ránéztem a cicámra. Tényleg nem baj, ha velem jön, úgyis sokat volt egyedül a napokban.

- Dante, úgy néz ki, Taehyung-gal töltünk még egy kis időt - Tájékoztattam a macskát mosolyogva.

Gyorsan megsimogattam a fejét, aztán eltűntem a fürdőben, hogy megejtsek egy gyors zuhanyt, amire készültem a férfi telefonhívása előtt.

---------

Kihúzott háttal sétáltam végig az íróasztalok által kialakított folyosón, ami egyenesen az emelet végén lévő hatalmas fa ajtóhoz vezetett, ami mögött Taehyung csücsült. Kezemben a macskahordozóval, mosolyogva lépkedtem. Kaptam pár furcsa pillantást, de ettől függetlenül mindenki boldogan köszönt rám. Az emeleten dolgozók már nagyjából ismertek, annyiszor jöttem be segíteni Taehyung-nak. Azt mondta nekik, hogy külső, cégfejlesztő és tervező segítség vagyok, amit a többiek elhittek és vadul gondolták, hogy valami túlképzett divatguru vagyok, aki fantasztikus tanácsokkal látja el és viszi előrébb a céget. Nos, tényleg ötleteltem, de nem voltam sem képzett, sem más cég alatt dolgozó személy és hogy előrevitték e az ötleteim a céget, vagy sem, azt nem tudom.

Egyszerű, fehér ingruhámban és fekete magassarkúmban valamennyire beleillettem az itt dolgozó dizájnerek túlfejlett világába, bár ha szabadidőben jelentem volna meg, azt is trendként kezelték volna, szóval mindegy. Azért igyekeztem normálisan kinézni, valahányszor bejöttem ide, mert mégis csak egy divatcég volt.

Taehyung ajtaja nyitva volt és láttam, ahogy unott arccal néz fel egy nőre, aki nagyon csavargatja a haját előtte, közben pedig a főnök íróasztalára támaszkodva tolja ki a melleit a ruhájából. Megálltam az ajtóban és kopogtam rajta kettőt. Levettem a napszemüvegem és egy halvány mosolyt villantottam a rám szegeződött két pár szempárnak.