Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
Elkészültem, hogy ismételten folytassam ott, ahol abbahagytam, mintha ez a két hét nem is lett volna. Taehyung irodája hívogatott, hogy azt a két dolgot csináljam, amit a legjobban szerettem. Tervezni és a férfival lenni. Egy féloldalas mosolyt villantottam magamra a tükörben, ahogy végignéztem magamon. Csinos voltam, hogy egyrészt Taehyung-nak kedveskedjek, másrészt, hogy letojjam az irodában dolgozókat és továbbra is úgy jelenjek meg, ahogy eddig, nem érdekelve a pletykáktól.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felvettem a ruhához illő, kávé színű magassarkút, amit Taehyung tervezett és azonnal kaptam belőle egy próbapéldányt, hogy nyugodtan járkáljak benne és mondjam el, mennyire kényelmes vagy kényelmetlen. Igazából nagyon jó volt, egyszerű kis topán, egy kisebb masnival az oldalán, ami nem volt túl sok, de éppen, hogy aranyossá varázsolta a komoly, elegáns cipőt.
*Taehyung POV*
Mi kell még, mi kell még? A tenyeremre hajtottam a fejem és a homlokomnál fogva támaszkodtam, ahogy a papír fölé hajoltam. Gondolkozás közben a tollamat pörgettem és doboltam vele, ahogy megpróbáltam kitalálni, mi hiányzik arról a nyamvadt ruháról. A cipőkollekciót már kiadtuk, most a tavaszi ruhákon volt a sor, hogy elkészüljünk velük a következő divatbemutatóig. Egyszerű ruhákat akartam, amit egy hétköznapra is fel tud venni az ember, mert ha extrém dolgokat csinálok, lehet, hogy látványos, de az életbe, soha nem venne fel senki egy műanyag palackokból és lufikból összetákolt ruhát. Nagyot üt a divatbemutatón, de csak csődbe viszi a céget, ha ennyit költök felesleges dolgokra.
Hirtelen a ceruza kirepült a kezemből és ugrottam egyet ijedtemben, ahogy megéreztem egy kezet a vállamon. A szívemre tettem a kezem, ahogy megpróbáltam a légzésemet normalizálni, miután elkezdtem nevetni a saját rémületemen.
- Ennyire ijesztő lennék? - Mosolygott rám Lisa és letette a ceruzát az asztalomra, amit felvett.
- Ne haragudj - Mosolyogtam még mindig. - Kicsit belemerültem.
Végignéztem rajta és meg kellett, hogy nyaljam a számat. Apró ruhában érkezett, ami nagyon jól kiemelte vékony derekát és a hosszú combjait. Mosolyogtam, ahogy megláttam a lábán a kávészínű cipőt, amit tőlem kapott, miután kijött a gyártótól.
- Mikor jöttél? Nem is hallottalak - Néztem vissza a szemébe.
- Fél perce - Mosolyodott el. - Mi foglalt le ennyire? - Biccentett a fejével a papírhalmok felé az asztalomon.
Mosolyogtam és kinyújtottam felé a kezemet. Megfogtam a derekát és megpördítettem, hogy háttal legyen nekem. Lisa egy meglepődött arckifejezéssel tett eleget a kezeim mozgatásának és lépett hátra egyet, amikor meghúztam egy kicsit. Az ölembe ültettem és hagytam, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Bal kezemet a combján nyugtattam, míg jobbommal újra felkaptam a ceruzám és visszafordultam az asztal felé a székemmel.
- Az új ruhákon dolgozom - Tájékoztattam. - De valahogy még hiányzik valami. Legalábbis nekem nem teljes a kép.
- Hm - Lisa bólintott és kissé előrébb hajolt, hogy közelebbről megnézze a vázlataimat.
