Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mosolyogva nézegettem a rajzot az asztalomon. Lisa két napja csinálta, amikor ismételten unatkozott bent nálam, és megint rajzolgatott. A sok használható és nagyon jó tervrajz mellett újonnan nekilátott egy engem ábrázoló képnek, csak ezúttal be is fejezte azt és kérésemre nem dobta ki, hanem itt hagyta nekem. Két napja reggeltől délutánig vigyorgok magamra, mint egy idióta, hiszen nem tudom kiverni a fejemből, hogy Lisa rajzolta egy a tökéletes művet, arányos, gyönyörű és kifogásolhatatlan módon.
Szívem szerint csak megfogtam volna és addig csókoltam volna, amíg levegőhiányban mind a ketten el nem ájultunk volna, csak ezzel egy bökkenő volt, hogy még nem engedte meg, hogy megcsókoljam. Bár már három hónapja egy párt alkottunk, nem tudtam eldönteni, hogy ez sok vagy kevés idő ahhoz, hogy végre átugorjam ezt az akadályt is. Úgy láttam, hogy az én szemszögemből marha sok idő és már alig tudtam visszafogni magam a közelében, hiszen automatikusan csókkal köszönnél neki, csak a semmiből csókot adnék és lopnék és még szeretkezés közben is néha azon kapom magam, hogy a száját bámulom és rá akarok hajolni azokra a rózsaszín, istentelenül telt és puhának tűnő ajkakra. Viszont a másik oldalról, ha az ő szemszögéből vesszük a dolgokat számításba, kevés idő telt el ahhoz, hogy már ezt is megadja nekem. A hajával meglepően könnyű dolgom volt, nem is gondoltam volna. Csak azt mertem remélni, hogy nem lesz nagyobb dolog majd sem a csók, sem pedig az alvás téma, amit feszegetnünk kell, mert nem érzem jól magam, ha hajnalban ott hagy, hogy hazacaplasson. Bár csak négy lépésbe telik, hogy átérjen az úron a saját lakásához, mégis azt kívánnám, hogy maradjon, átölelhessem és úgy aludhassak el, reggel pedig mellette kelhessek fel. Nem kellene sok egy jó naphoz, csak annyi, hogy láthassam az arcát, amikor felkelek, vagy reggelit csinálhassak neki, ő pedig nevessen rajtam a konyhában, vagy nem is tudom.
Sóhajtva hátradőltem a székemben és lehunytam a szemem egy pillanatra. Halványan elmosolyodtam, ahogy átgondoltam, milyen is lenne, ha már velem lakhatna. Mindent megadnék neki, nem kell semmit csinálnia, bevásárolok, fizetek mindent, fenntartom őt és Dante-t is, a lakást is, akár az ő házát is fizetem, ha üresen áll, akkor is, hogy haza tudjon menni, amikor csak akar, elvinném randizni... Csak egy dolgot kérnék cserébe, és az csak annyi lenne, hogy maradjon. Legyen velem és ennyi. Becsavarodtam és teljesen elvette az eszemet.
- Főnök - Gyönyörű gondolatmenetemből egy idegesítő hang vert ki.
Felnyitottam a szemem és halkan morogtam egyet. Te hiányoztál...
- Mi van? - Kérdeztem kedvesen.
Nem néztem oda, még mindig hátradőlve, a plafont bámulva ültem, kényelmesen a székemben. Hallottam a magassarkúk sűrű koppanását még a szőnyegemen keresztül is, ahogy közelebb szambázott az asztalomhoz, történetesen egyenesen mellém.
- Van itt papír, amit meg kellene nézned - Közölte mosolygós, de irritálóan magas hangon.
Oldalra gördítettem a fejem, hogy rálátást nyerjek a Mona Lisa festményre mellettem. Komolyan, férfi vagyok, nem értek a sminkekhez, de azt még én is látom, hogy a fehér bőre rohadtul nem a narancssárga alapozót kívánná meg, vastag, fekete szempillákkal és vastagon kikent szemekkel, főleg nem a szája kontúrjából kikent vörös rúzzsal. Undorító.
- Milyen papír? - Kérdeztem sóhajtva.
Lenézett a kezében tartott csomagra és gyorsan átnézte a tartalmat.
- Az idei bevételek és árak a mostani kollekciókból - Közölte büszkén vigyorogva.
Kinyújtottam a kezem, mire ő beletette a lapokat. Magam elé emeltem és vetettem rá egy pillantást. Bólintottam és ledobtam az asztalra a lapokat, de nem mozdultam. Kérdőn felnéztem a nőre, aki még mindig engem nézett, majd a kezemben lévő rajzot, ami engem ábrázolt.
- Kellene valami még? - Kérdeztem fáradtan.
Ő végre észrevette magát -azért csak fejlődött valamit- és megrázta a fejét, végül távozott az irodámból. Sóhajtottam egyet és visszahunytam a szememet.
*Lisa POV*
Nemet mondtam Taehyung-nak, hogy bemenjek ma is hozzá. Nem akartam az összes szabad percemet vele tölteni, még a végén megunjuk egymást, még akkor is, ha szerettem volna vele lenni. Senkinek nem árt egy kis elszeparáltság. Ráadásul elkezdtem átnézegetni a tantervet és a tanulnivalókat, hiszen megérkezett a jó hír, hogy tovább tanulhatok. Taehyung cége indított pár éve egy ösztöndíjas programot, ahová egy jelentkezési vizsga sikeres letétele után felvesznek és egy éve alatt akár elvégezhetem a sulit. Felvételiztem és beküldtem pár munkámat, ami miatt behívtak egy meghallgatásra. Ez abból állt, hogy egy órából tíz percet beszélgettünk, majd ötven percet kaptam egy ruha megtervezésére cipővel és kiegészítőkkel úgy, hogy megkaptam hozzá a mintát, amivel csinálnom kellett. Végül ma kaptam egy telefonhívást, hogy sikeres volt a felvételim, jövő héten akár kezdhetek is, hogy becsatlakozzak a már két hónapja elindult csapathoz. Boldogan igent mondtam és bár izgultam az emberek miatt, hiszen ők már csak együtt vannak egy ideje és ismerik egymást, de mégsem érdekelt, mert nem barátkozni mennék oda, hanem tanulni.
Csupán füzeteket kellett vennem, mert ceruzáim, vonalzóim, körzőm és hasonló, szükséges dolgaim voltak otthon. Egy könyvet akartam még megvenni, ami nem kötelező ebbe a suliba, mégis jónak érzem, ha van, hiszen akár itthon is tudok belőle tanulni és mégsem hátrány, ha van egy plusz segítségem. Ehhez majd Taehyung-ot kell megkérnem, hogy menjünk el és vegyük meg, hiszen ígéretéhez híven, mivel ott kellett hagynom a munkámat, bevételem sem volt, neki kellett ellátnia. Nem repestem a boldogságtól, hogy akárhányszor szükségem volt valamire, rá kellett támaszkodnom, mert sem kellemetlenséget nem akartam neki okozni meg kínos is volt számomra, hogy tőle függök pénzügyileg. Mégis örültem, hogy végül hallgattam rá és vele maradtam.
