Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
Nem tudok elképzelni jobb ébresztőt annál, mint Lisa halk, csilingelő hangja a fülemben és apró kezei a testemen, ahogy rázogatnak és simogatnak. Már csak ezért sem akartam felkelni vagy öt percig és inkább alvást színleltem, hogy tovább élvezhessem a lányt.
- Taehyung, tudom, hogy fent vagy, úgy vigyorogsz, mint egy őrült! - Közölte a lány, mire felnevettem.
Kinyitottam a szemeimet és ásítottam egy hatalmasat. A hátamra gurultam és kinyújtóztattam elmerevedett végtagjaimat. Ugyanabban a pózban keltem fel, ahogy elaludtam, egy centit sem mozdultam semerre. Jól ki voltam fáradva.
- Aludnék még pár napot - Közöltem reszketeg hanggal a fáradtságtól.
Lisa halkan felnevetett és finoman rácsapott a combomra.
- Én is, szóval most megyek - Közölte.
- Nem várod meg, amíg végzek? - Gurultam az oldalamra megint, hogy szemben legyek a felállt lánnyal. - Akkor hazadoblak, én is haza akarok menni.
Ő felnézett az órára és sóhajtott egyet.
- Mennyi idő?
Megrántottam a vállam.
- El kell olvasni és aláírni, ha minden jó - Böktem a fejemmel az asztalom felé.
- Akkor húzz bele, mert mindjárt idenyáladzok, olyan álmos vagyok - Közölte.
Felnevettem és feltápászkodtam a kanapéról. Lisa leült a helyemre és kényelmesen hátradőlt. Leültem és felé fordultam a forgószékemmel.
- Miért nem aludtál te is? - Kérdeztem.
- Mert egyrészt akkor soha nem mentünk volna haza, mert nem lett volna, aki felkeltsen minket, másrészt pedig tudod, milyen az én a nyilvános alvás kapcsolata - Mondta komoly ábrázattal.
Bólintottam és beforogtam az asztalomhoz. Elmosolyodtam, amikor megláttam pár vázlatot az asztalon. Néhány ruha pár kiegészítővel, aztán csak sima rajzok, amivel elüthette az idejét, de nagyon jók voltak. Volt egy grafika egy nőről, pillangókkal körülötte, egy gyors, de annál ügyesebb rajz egy macskáról és...rólam? Megfogtam a rajzot és vigyorogva néztem a félig befejezetlen arcképemet. Nagyon jól esett, hogy még engem is lerajzolt, ha csak unalmában, akkor is, hiszen látszik, mennyire ismeri az arcomat. Egy alvó emberről nem lehet így megfigyelni a vonásokat, ezt emlékezetből csinálta és mintha tükörbe néztem volna. Beharaptam az alsó ajkam és vigyorogtam, mint egy féleszű.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Min vigyorogsz ennyire? - Kérdezte Lisa.
Felé mutattam a rajzot és folytattam a derült mosolygásomat.
- Magamon - Válaszoltam.
Visszafordultam az asztalom felé és tovább nézegettem a ceruzavonásokat az arcélemen, a számon és az egész grafikán.
- Azt ki akartam dobni - Közölte Lisa halkan.
- Miért? - Fordultam felé.
Ő csak vállat vont és hátraejtette a fejét.
- Nem lehetne, hogy inkább azt a szart csináld és menjünk? - Kérdezte kedvesen.
- De - Feleltem és egy utolsó pillantást vetettem a rajzra. - Ezt nem akarod addig befejezni?
Felemelte a fejét és felvont szemöldökkel nézett rám.
- Minek?
- Mert tetszik - Mosolyogtam.
- Inkább csinálok egy másikat, ha ennyire akarod - Ajánlotta unottan.
- Oké - Ugrottam egy aprót a székben és már nem is éreztem magam fáradtnak.
Lisa csak nevetve megrázta a fejét, aztán visszadöntötte hátra, a kanapéra.
-----
*Lisa POV*
Megcsörrent a telefonom. Morogva töröltem meg a vizes a kezem és oldalra nyúltam, hogy megnézzem a mobilomat. Éppen egy kád forró vízben ültem végre, de majdnem elaludtam, úgyhogy még jó, hogy csörgött ez a kütyü. Ismeretlen számot jelzett a kijelző, mire egy nyafogás hagyta el a számat.
- Csak egy napot hadd aludjak - Sóhajtottam hisztisen.
Lehalkítottam a mobilom és félretettem. Ma ne zavarjanak, bárki is volt az. Valószínűleg egy ügyfél, ugyanis rajtuk és Taehyung-on kívül senki sem szokott hívni és mivel a szomszéd általában a saját telefonjáról hív, őt azonnal kizárhattam és úgy gondoltam, már ő is nagyban durmol a puha ágyában.
Ma nem akartam dolgozni, nem volt hozzá kedvem és energiám sem. Már volt olyan, hogy nem vettem fel, általában ilyenkor már foglalt vagyok akkorra és természetesen közben nem fogok telefonálni, bármennyire is jobb, mint bárki mellett, alatt vagy fölött eljátszani, hogy mennyire élvezem. Azért bunkó nem vagyok.
Vettem egy mély levegőt és visszasüllyedtem a meleg habok közé.
------
Kikészítettem Dante vacsoráját, bár két órával hamarabb, mint azt meg szokta kapni, de én már nem terveztem felkelni, ha egyszer belesüllyedtem az ágyneműmbe. Fáradtan csoszogtam el a szobámig és örültem, hogy a ház csak egy szintes és nem kell lépcsőznöm sehová, különben csak húzni tudtam volna magam fölfelé vagy négykézláb felvonszolni magam. Lekapcsoltam minden villanyt és nem törődve azzal, hogy még csak fél hat volt és kint még nagyjára sütött a nap, hassal beborultam az ágyamba és nyögtem egyet a párnámba, ahogy a jóleső, kissé hűvös ágynemű körbeölelte a fáradt testemet.
A telefonom rezegni kezdett, mire morogtam egy hangosat. Oldalra nyúltam és felvettem. Némára kell raknom, nem simán rezgőre, különben még kidobom az ablakon. Ahogy megláttam a kijelzőt, még mérgesebb lettem.
- Mi a szarért nem alszol? - Szóltam bele fáradtan és kissé mérgesen. - És ha azt mondod, hogy szexelni akarsz, a magassarkúmmal verlek fejbe.
Taehyung halkan felnevetett a vonal másik végén.
- Csak kialudtam magam - Közölte friss hangon.
- Három órát aludtál maximum - Közöltem vele a tényeket.
- Tudom, de úgy érzem, elég volt - Mosolygós hangja nem is tudom, hogy még jobban felidegesített vagy lenyugtatott.
- És akkor én sem aludhatok? - Morogtam. - Tudod, hogy utálom, ha nem alszom.
- Tudom, nem tudtam, hogy nem aludtál még.
- Taehyung, először is rohadj meg, másodszor pedig most leteszem, és ha holnap reggelig fel mersz hívni vagy át mersz jönni, esküszöm, hogy nagyon mérges leszek, és ha én mérges vagyok, akkor fuss!
- Oké, oké, értem - Zárta le egy könnyed mondattal a beszélgetést.
- Helyes - Sóhajtottam. - Szia.
Azzal le is tettem a telefont és félredobtam az ágy szélére, hogy végre el tudjak aludni.
*Taehyung POV*
Komolyan azt gondoltam, hogy kitörő örömmel fogja fogadni a hívásomat, amikor gondolhattam volna, hogy alszik? És ráadásul honnan a büdös életből jött az az ötlet, hogy ő majd simán átszambázik hozzám és itt marad velem éjszakára, amikor nem egyszer közölte már tisztán és érthetően, hogy rohadtul nem fog aludni, ha látom, mert nem akarja. Tényleg ilyen sík idióta tudok lenni?
