Mivel senki nem volt még itthon, ezért csináltam magamnak valami kaját. Nem vagyok egy konyha tündér, de nem halnék éhen. Bár, mondjuk vissza gondolva, azzal kezdtem, hogy a palacsintát a frissen meszelt plafonra ragasztottam.... hát anyum egy darabig a engedett a konyha közelébe, mert félt hogy ezután a következő lépés az lenne, hogy felgyújtom azt. De most már no problem.
Miután megkajáltam vissza szivárogtam a szobám mélyére, ami számomra az ágyat jelentette. Addig szenvedtem, hogy elaludhattam, mivel reggel az ébresztőmre keltem. Igazából fogalmam sincs honnan jött a hang, csak azt hogy a szobámból. Megkerestem és kinyomtam, legszívesebben azt ablakon is kihajítottam volna, de mivel tudom hogy nincs pénz másikra, így nem tettem..
Elvégeztem reggeli teendőimet és már arra eszméltem fel, hogy a suli kapujában állok. Vettem egy mély levegőt és bevánszorogtam a terembe. Mindenki egyszerre szegezte rám a tekintetét, gondolom a tegnapi dolog miatt, de egy nem törődöm stílussal tovább mentem egészen a padomig.
-Hello Répa! -köszöntem Jiminnek.
-Most már mindig így fogsz hívni, Süti?
-Amíg ilyen a hajad, ne várj mást. Meg amúgy is te kezdted. -céloztam a süti becenevemre, amin, amúgy csak ő hív.
