Gyorsan arrább léptem és szembe fordultam vele.
-Azt hiszem menned kéne.-mondtam neki határozottan.
-Hm..rendben.
-Itt van mai anyag.-nyújtottam át füzeteimet. De ki verte azokat kezeimből és gúnyosan elnevette magát.
-Milyen kis naív. Azt hiszed érdekel az iskola,hát nagyon tévedsz. Valójában csak azért jöttem,mert kíváncsi voltam,hogy hol laksz.-mondta,majd távozott a lakásból. Mire feleszméltem már egyedül álltam az üres lakásban. Sokkoltak a szavai,de tettei méginkább.
Elhessegettem furábbnál,furább gondolataim és miután össze szedtem füzeteim neki álltam tanulni.
Nem tudom mióta tanulhattam,amikor is csipogni kezdett telefonom,hogy bizony üzenetem érkezett. Amikor megnyitottam azt,csak ennyi állt benne:
Ismeretlen szám: Meg vagy!
Ki lehet az? És honnan tudja a számom?
