Becsengettek, és a tanár is megjelent.
-Junkook!
-Igen? -néztem tanáromra
-Remélem az én órámról nem fogsz kisétálni.
Hát ezen nevetnem kellett, mire egy szúrós pillantást kaptam.
-Khm... Nem fogok.
Majd nyílt az ajtó és az új diák lépett be rajta.
-Taehyung, igaz? -kérdezte a tanár, amire egy bólintás volt a válasz -Nem elég, hogy késel, még utcai ruhába is jössz! -emelte fel a hangját a tanár.
Ügyes vagy fiam, most elrúgtad a pöttyöst.
-Magának nem mindegy mibe jövök? -na itt tátva maradt a szám. Én sem vagyok piskóta, de ez a gyerek fölöz engem.
-Mit képzelsz?? Irány az igazgatóiba! -ordított a tanár, hát előre sajnálom az összes többi osztályt, akinek lesz vele ma órája.
Egy váll rándítással nyugtázta a mondatot, majd sóhajtott és össze akadt tekintetünk. Mielőtt kilépett volna a folyosóra rám mosolygott. Mérgembe hirtelen felálltam.
-MR.Jeon, készül valahová?
-N.. Nem -mondtam, majd vissza ültem helyemre, eskü megölöm ezt a gyereket.
A nap további része nyugisan telt, Taehyung egyik órára se jött be, szerintem haza ment, bár nem bánom, mert tuti, hogy nagy pofonnak lett volna kisgazdája.
Áh, nem is tudom mit idegesítem magam. Addig örüljek, míg nincs a közelembe.
