Arra ébredtem,hogy a szobámban fekszem. Fogalmam sincs,hogy kerültem ide. Egyáltalán ki hozott haza.
-Hahó!-kiabáltam a házba,de akkor eszembe jutott.-A szüleim.
Hatalmas fájdalmat kezdtem el érezni a mellkasomban és hirtelen össze csuklottak a lábaim.Mintha csak nehéz lenne a testsúlyom.Ömlöttek a könnyeim,szinte patakokban folytak,már szinte marták a szemem.Aztán két kezet éreztem meg a hónom alatt,nem tudtam ki az,de nem szándékoztam most vele foglalkozni.Egyszerűen nem érdekelt semmi és senki.A következő képfoszlány az amikor valaki berakott az ágyamba és betakart.Elaludhattam,mert mikor felébredtem újra indultam könnyeim.
-Hé,jól vagy?
A hang felé fordítottam a fejem és álmomban sem hittem volna,hogy őt fogom,majd egy bögre teával a kezében,aggódó arccal,a szobám ajtajában állni.
-Fáj a fejem,Taehyung.-nyöszörögtem.
-Már is hozok gyógyszert.-és már szaladt is ki bögrével a kezében.-Itt vagyok,de azt hiszem,hogy hozok másik teát,ez kilötyögött.
-Rendben.-bólintottam és amikor kiment mosolyogtam egy picit,de ez sajnos csak egy halovány pici kis morzsa volt ahhoz képest ami fájdalmat éreztem.
-Itt vagyok.-mondta és láttam,hogy próbált mosolyogni,de neki sem ment,ahogy nekem sem.
-Köszö...
-Nem!-mondta hirtelen,amit én nem értettem.-Azt nem fogod megköszönni-mutatott a gyógyszerre-mert akkor nem hat.Azt meg nem szeretném ha ez miatt gyógyszer mérgezésbe meghalj.-mondta.Az utolsó szavára ismét potyogni kezdtek a könnyeim.-Jajj,nem úgy gondoltam,nem akartalak megbántani.
-Nem tettél semmi rosszat.-mondtam kicsit még szipogva.
-Igazából,mi történt a suli?Elmondod?
Hát nem tudom,hogy megbízhatok e benne.Bár mondjuk ha nem érdekelné nem kérdezte volna meg.De én készen álok arra,hogy elmondjam neki?Vagy tudok egyáltalán róla beszélni?
-Taehyung,a szüleim...-nagy levegő-...szóval az én szüleim ma autó balesetben meghaltak.-mire befejeztem a mondatot,patakba folytak a könnyeim. Taehyung pedig csak ült és ült és ült.
-Én nagyon sajnálom.-mondta halkan.-Szeretnéd ha egy pár napig itt maradnék veled?
Most mondjam azt,hogy lehet megkérem V-t át,vagy azt,hogy bocsi de téged viselnélek el a legkevésbé magam mellett?
-Azt megköszönöm.-mondtam hálásan.-De ha nem gond szeretnék egyedül lenni most.
-Persze.Ha valami van vagy kel valami szólj nyugodtan lent leszek.
-Köszönöm.-miután kiment bevettem a gyógyszert és megittam a teát.Nagyon jól esett.
-Junkook!Hallod ébredj!JUNKOOK!!!-ébredtem fel.-Jól vagy?
-Igen,csak rosszat álmodtam azt hiszem.-mondtam reszketve,majd sírni kezdtem.
-Hé,semmi baj.-mondta majd közelebb jött és átölelt.Nagyon megnyugtató volt .Ahogy átölelt mintha óvatosan ringatni kezdett volna,mintha attól félne,hogy össze török.
Pedig ha tudná,hogy ennél jobban már senki nem tudna össze törni.
