-Tae?
Néztem rá de már inkább kétségbe esetten,mintsem parancsolóan.
-Hát....
-Mondjad már az isten áldjon meg!!!-egyszerűen fel akartam robbani az idegtől.
-Jó igen én vagyok a herceg.
Hát hurrá,már megint koppintva lettem. Nem hiszem el hogy ilyen naiv legyek.
-Szóval ezért nem engedte az apád,hogy velem legyél. Mert bemocskolod a hírnevét....a tiédet!
-Én ne...
-Hát ez hihetetlen,hogy már megint hagytam magam becsapni és én még hittem neked,hogy lehet jövőnk. Együtt.
-Lehet közös jövőnk.
-Nem,nem lehet!-szólt közbe az apja. Én erre inkább csak elindultam fel fele a lépcsőn.
-Ja igen,Taehyung kérlek estig pakolj el.-mondtam. Majd bementem a szobámba.
A gondolataim csak úgy cikáztak össze vissza. De nem jutottam semmire.
Majd elaludtam.
