Ahogy kinyitottam az ajtót azt hittem sírva fakadok.
És nem az örömtől.
Egy fiatal nő állt az ajtóban miszerint Taehyungot keresi.
-Nincs itt. -válaszoltam.
-Hm.. Pedig azt mondta hogy itt keressem.
Na ez egyre jobb. Képes volt ide küldeni egy lányt.
-És miért keresed?
-A barátnője vagyok.
-Értem.
Legszívesebben rá basztam volna az ajtót, de nem tettem. Ehelyett be invitáltam és tárcsázni kezdtem Taehyung számát.
-Igen ?
-Szia itt Junkook. Itt van a barátnőd nálam és téged keres.
-De nekem nincs is barátnőm.
-Legalább nekem ne hazudj. Szólhattál volna hogy ne kergessek hiú ábrándokat veled kapcsolatban. Gyere ide és vidd el és remélem soha többé nem látlak és őt sem.
-De mondom hogy nekem nincs barátnőm! -már kiabált a telefonban.
-Edd meg amit főztél! -kiabáltam vissza majd kinyomtam. Legszívesebben sírva fakadtam volna, de azzal semmit nem értem volna el.
Így vissza mentem a konyhába ahol azt a nőcit hagytam.
-Mióta ismered Taehyungot? -kérdeztem azért kíváncsi voltam.
-Már egy ideje. Miért?
-És mióta vagytok együtt? -itt csak én kérdezek kiscsillag.
-Hát igazából már lassan egy hónapja.
Mi a szar? Ez tényleg hülyének nézett mind végig? És még volt képe azt mondani a telefonba hogy nincs barátnője?! Hallatlan!
-Értem. Ennek örülök. -nem igazából legszívesebben már kinyírtam volna a csajt. De csak jöjjön vissza Taehyung, adok én majd neki.
Sziasztok! Bocsánat a hosszú késésért, de elfoglalt voltam. De gondolom nem érdekelnek a kifogások. :) Remélem tetszett ez a rész is nektek. Ha igen jelezzétek. :)
