Miután meg fürödtem, boldogan feküdtem le aludni. Nem tudom mi ütött belém.
Reggel boldogan keltem fel. Egyből a telefonomhoz kaptam és a boldogságom csak nőtt.
V:Jó reggelt!
JK:Jó reggelt!
V:Hogy aludtál?
JK:Nagyon jól. Te?
V:Egyedül.
Hát erre nem tudtam mit írni. Ha most szemtől szembe lennénk tuti megölelném. Csak azt nem tudom, miért.
JK:Miért?
Ennél jobb nem jutott eszembe.
V:Egyedül élek.
JK:Értem.
Ahogy ezt elküldtem, gyorsan össze kaptam magam és már indultam is suliba. Éppen csengő előtt estem be a terembe. Meglepetésemre Taehyung bent volt már. Ahogy beültem helyemre becsengettek.
-Mi az rövid volt az éjszaka? -mosolygott rám.
-Semmi közöd hozzá! -zártam le a témát.
Óra utáni szünetben gyorsan elszakadtam mosdóba, már a kezemet mostam, amikor kivágódott az ajtó és Taehyung lépett be rajta. Kicsit meglepődtem, de inkább nem vettem tudomást róla.
-Ugye emlékszel mit mondtam neked nálatok?
-Azt hittem már elfelejtetted. -mondtam neki karba tett kézzel.
-Hát aki ezüst tálcán kínálja magát azt nehéz elfelejteni.
-Boccs, de erre nem érek rá. -mentem volna ki a helyiségből, de nem engedett. -Akarsz még mondani valamit esetleg?
-Azt hiszem igen.
-Hallgatlak.
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm annak aki eddig elolvasta. És a csillagokat is. Ez az első ilyen történetem úgy hogy remélem eddig nem okoztam csalódást. Nagyon szívesen fogadok kommenteket is.
És Köszönöm mégegyszer.
😊😊😊
