Egy óra.
Ennyi telt el a feltett kérdés óta. Tae még mindig az ajtómon kopog vagy inkább már dörömböl. Én még mindig nem vagyok hajlandó megmozdulni. Egyszerűen nem megy,nem tudok.
Foggalmam sincs,hogy mit kellene tennem. Hallgassam meg? És ha van magyarázata,mi a garancia arra,hogy hihetek is neki? Ha nincs magyarázata,akkor meg,miért és mit akar megbeszélni? Vagy csak szimplán makacs vagyok és időre van még szügségem. A könnyeim nem apadtak el,ha csak meghallottam újra Tae hangját,a könnyeim folyton újra eleredtek,akár a patak.
Már kettő óra telt el,de Tae hajthatatlan.
-Hagyj békén!-kiabáltam ki.
-NEM!-kaptam a választ. Hát valahogy nem lepődtem meg. De ha tudtam volna előre,hogy mi fog következni,akkor inkább kinyitottam volna az ajtót.
