Miután rájöttem hogy igazából nem akar semmit mondani szó nélkül ott hagytam. Alig vártam hogy haza érjek.
Már a szobámba feküdtem és a plafont bámultam mikor csipogni kezdett a telefonom.
V: Szia! Nem zavarok?
JK:Szia! Te sosem zavarsz.
V:Ennek örülök. Van valami baj?
JK:Oh. Csak az egyik osztálytársam de semmi komoly. ☺
V:Hát rendben.
JK:Meg kérdezhetem hogy milyen színű a hajad?
Úgy gondolom itt az idő meg tudni többet.
V:Narancssárga
Hát úgy néz ki nem hasonlít Taehyungra. Nem tudom hogy honnan jött ez a gondolat hogy egy és ugyanaz a személy lehet V és Taehyung. Talán mert ahogy Taehyung felbukkant utána nem sokkal V is. De esélytelen hisz két különböző személyiség.
JK:Küldesz róla képet ?
V:Bocsi de nem vagyok egy fotogén alkat.
JK:Oh, értem. Mióta laksz egyedül?
V:Már egy ideje.
Hm.. Nem tudtam meg sokat. Na nem baj majd legközelebb.
Reggel hulla fáradtan keltem. Első órán megcsörrent a telefonom. Ilyenkor nem szokott senki hívni ezért kíváncsi voltam.
-Tanár úr, felvehetem? -mutattam csörgő készülékemre.
-Persze. Addig mindenki csendben marad.
Bólintottam majd felvettem.
-Igen? Tessék ?
-Jó napot, Kim rendőr kapitány vagyok.
Erre a mondatra felpattantam a székemről, ideges lettem.
-Miben segíthetek? -kérdeztem.
-A szülei autó balesetben meghaltak. Részvétem.
Ezután elsötétült minden.
