1 hónap.
Ennyi idő telt el hogy Tae elment.
Nem hívott,konkrétan semmit nem tudok róla azóta.
Ez alatt az idő alatt csak gondolkodtam. Ha abban hazudott,hogy herceg,akkor miben hazudhatott még.
De sajnos magamtól nem kaphattam választ a sok kérdésre.
Elhatároztam,hogy fel keresem. Csak jó lenne tudni hogy hol a fenében is lakik vagy tartózkodik.
-Megyek!-kiabáltam ki mert valaki nagyon rá tapadt a csengőmre.
-Szia!-nézett rám Tae mosolyogva. Hát én valahogy nem tudtam ennyire önfeledten rülni neki. Nem tudom miért de inkább a sírásra éreztem késztetést,pedig én tényleg örülni akartam neki,hogy újra láthatom,de nem sikerült.
-Szia! Mit szeretnél?-kérdeztem tőle. Bár lehet kicsit többre számított.
-Baj van?
-Az mindig van.-mosolyogtam rá keserűen.
-Elmondod?
-Nem tervezem.
-Azért jöttem,hogy elmondjam sze.....
De sajnos nem tudta befejezni ugyanis a karjaimba zuhant.
-Tae?!?!-szólítottam de ahogy elvettem a kezem a hátáról az véres volt. A kezeimen Tae vére volt és itt már sírtam.
Meglőtték.
Azonnal hívtam a mentőket.
