Taehyung már megint késett szokásához híven.
-Áh, Mr. Kim. -mondta tanárunk.
-Elaludtam. -szakította félbe az említett, aki kivételesen egyenruhát viselt. Meg kell hagyni egész jól áll neki.
Lehuppant mellém, majd folytatódott az óra tovább.
Hihetetlen módon nem piszkált és nem is tett említést arra ami köztünk történt. Bár ezzel mind ketten jobban jártunk.
Mikor végeztem a sulival indulni akartam haza, amikor rezegni kezdett a telóm.
Sms-em jött.
Ismeretlen szám : Szia.
JK: Sziaa. Elárulod, ki vagy?
Ismeretlen szám : Nem.
JK: Miért?
Ismeretlen szám : Mert így sokkal izgalmasabb.
JK: Értem. De a nevedet ugye elárulod?
Miután ezt elküldtem egy darabig nem jött válasz. Kicsit szomorú lettem. Pedig még csak nem is ismerem. Még a nevét sem tudom.
Közben haza értem és már kezdtem is neki tanulni. Amit a telefonom csipogása zavart meg.
Ismeretlen szám : Nem árulhatom el. De hívj V-nek.
