Nem tudom,hogy mikor jött vissza,de arra ébredtem,hogy mellettem fekszik az ágyban és szorosan átölel.Jól esett a közelsége,de nem tudom mire vélni.
-Jó reggelt!-símítottam arcára,mire kinyitotta szemeit és egyenesen az enyéimbe nézett.
-Jó reggelt!-majd hirtelen kaptam egy szájra puszit.
Mire észbe kaptam,már a konyhából hallottam a hangját.
-Kérsz reggelit?
-Igen.-kiabáltam vissza.Még mindig megszeppenve sétáltam le a földszintre.Nem mertem rá nézni.Annyi kérdés fogalmazódott meg bennem.De a legfontosabb az az volt,hogy miért.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte mosolyogva.
-Hát nem tudom.-mondtam halkan.-Azt hiszem a palacsinta jó lesz.
-De hát az volt tegnap is.-értetlenkedett.
-De az finom.
-Rendben.És mit szeretnél mellé?
-Ha énekelnél.
-Hát....öhm....rendben.-kicsit meglepődött.De teljesítette a kérésem és amikor elkezdte csinálni közben énekelt,gyönyörű hangja.Engem legalább is teljesen elvarázsol vele.Nem is értem miért nem ismertem meg hamarabb.Legalább is ezt az oldalát.
Csak tudnám,hogy én mit érzek iránta.Ahogy ajkaink össze értek azt hittem szívinfarktust kapok olyan gyorsan kezdett el verni a szívem.Nem hittem volna,hogy egy fiú fog belőlem ilyen érzéseket kiváltani,főleg nem azt hogy pont ő.
Ha egy hete azt mondták volna,hogy Taehyunggal ilyen közel kerülünk egymáshoz tuti telibe röhögtem volna és elküldtem volna melegebb éghajlatra.De szerintem ő is ezt tette volna fordított esetben,ebben 100%ig biztos vagyok.
-Kész a reggeli.-mondta mire rákaptam tekintetem.-Valami baj van?Tiszta vörös az arcod.
-Nem nincs semmi.-kaptam arcomhoz.Ha tudná,hogy a gyönyörű barna szemeitől jöttem zavarba tuti kinevetne.-Együnk.-mosolyogtam rá végül.Amitől látszólag megkönnyebbült.
-Ma nem megyek sehova,ha gondolod nézhetünk filmet.
-Rendben van.A sulival mi lesz?
-Elintéztem,hogy mind a ketten magántanulók legyünk,ha nem gond.
-Rendben van.Köszönöm.Amúgy sem tudnék még most emberek közé menni.
-Akkor nagyon szívesen.-mosolygott.Feltűnően jó kedve van ma.Nem merem megkérdezni,mert lehet,hogy azzal csak elrontanám,azt meg nem szeretném,mert akkor az enyém is oda lenne.Meg lehet,hogy nem is tartozik rám.
-Ahhh
-Baj van?-kérdezte és huppsz lebuktam.
-Hát csak gondolkodtam.
-És min?-mosolygott továbbra is.
-Áh hagyjuk nem lényeges.-mosolyogtam,majd legyintettem egyet.Nincs szívem elrontani a kedvét.
Ahogy befejeztük a reggelit,kerestünk filmet és míg én beállítottam,addig ő csinált popcornt és hozott colát is.Fő az egészség. :)
