Az egész napot velem töltötte. És én mérhetetlenül boldog voltam. Amikor csörgött a telefonja nem vette fel azt mondta ráér. Majd ha haza megy akkor vissza hívja. Én meg csak olvadoztam. Rosszabb voltam mint egy tini lány. Nem is értem magam.
-Kérsz valamit enni? -kérdezte Tae.
-Palacsintát -mosolyogtam rá.
-És mit kérsz mellé?
-Azt hogy közben énekelj.
-Rendben. De ne haragudj ha már nem olyan a hangom mint mikor itt laktam.
-Miért?
-Mert akkor énekeltem utoljára amikor itt laktam.
-Értem. -mondtam. De valójában öröm táncot jártam volna. Mert ezek szerint a csaj még nem hallotta énekelni. 4-0 az én javamra. Édes bosszú! HATALOOOOM!
Ahogy Tae elkezdte csinálni a kaját ,amit én a kanapéról néztem, ő elkezdett énekelni.
Nem hiszem hogy a szövegnek lett volna jelentősebb értelme. Vagy hogy egyáltalán lett volna neki szövege, de ahogy bele élte magát az engem is magával ragadott.
A kanapén ültem amikor csengettek.
-Megyek.-majd kinyitottam az ajtót.
-Szia, Taehyungot keresem. -mondta a barátnője.
-Gyere be. -mondtam faarccal.
-Ki volt az? -rohant elébem Tae, de amikor meg látta a csajt lefagyott a mosoly az arcáról.
-Tudtam, hogy itt foglak megtalálni.
Na ezt a beszélgetést végig kell valahogy hallgatnom.
-Felmentem az emeletre. -mosolyogtam Taehyungra.
-Köszi.
Majd felsétáltam és leültem a faltakarásába. Tudom nem szép dolog hallgatózni de muszáj.
-Taehyung, mondd mit érzel a srác iránt? -kérdezte a csaj.
-Hát elég sok mindent.
-Mégis mit akarsz akkor tőlem?
-Hm... Az hogy veled legyek együtt azt az apám akarta. Nem pedig én.
-Akkor miért nem mondtál ellent neki?
-Hogy eltiltson Kook-tól??? Na azt már nem.
-De így csak kínzod őt. Viszont mondok neked valamit. Szakítsunk, mert az tuti hogy Kook fülig beléd van zúgva ezt még a vak is látja.
-És mi lesz apámmal??
-Azt majd én elintézem. Légy boldog Tae.
Amikor becsukta Tae az ajtót én már a lépcső tetején álltam és amikor megfordult pont a szemembe nézett.
-Hallottál mindent, igaz?
Én meg csak bólintottam.
