Ha harc hát legyen harc.
Szép és jó hogy így elgondoltam, de hogyan kellene megvalósítani.
Az egyszer biztos hogy bele szerettem és magamnak akarom őt.
Amikor megismertem nem ilyen voltam, teljesen megváltoztam mellette és ő is megmutatta azt az oldalát amibe beleszerettem, de nagyon remélem hogy érdemes is lesz harcolnom érte.
Ha egy hónapja azt mondja valaki hogy ilyen érzéseket fogok iránta táplálni.... hát az biztos hogy nem élte volna túl.
De azt tudom, hogy minden porcikámmal tenni fogok azért hogy vissza jöjjön hozzám.
-Tae! -sikítottam bele a telefonba.
-Kook, mi a baj? -hallottam a hangján hogy aggódik értem. Milyen kis cuki.
-Gyere gyorsan.
-Rendben van. Azonnal ott vagyok.
-Siess!-majd leraktam. És örömömben táncot jártam.
-Itt vagyok. -rontott be az ajtómon Tae.
-Rosszat álmodtam. És nem merek egyedül lenni. Itt maradsz velem éjszakára? -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hát persze. Gyere. -bújt be mellém az ágyba. Háh, egy-null ide. Majd át ölelt és elaludtunk.
Reggel azért korán keltem, hogy reggelit csináljak neki hálám jeléül. Ágyba vittem neki.
-Jó reggelt! -mosolyogtam rá.
-Oh, hát ezt miért kapom? -nézett rám Tae.
-Hát amiért itt maradtál velem az éjjel.
-Ez csak természetes. De azért köszönöm a reggelit. -nyomott az arcomra egy puszit. Hmm.. kettő-null ide. Csak így tovább Kook.
-Szívesen. -mosolyogtam rá. Azt hiszem jól haladok.
