𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

2. Az új otthon

Idegesen tördeltem az ujjaim, és ügyeltem, hogy egyenletesen szedjem a levegőt. Rick némi hallgatás után, hátra dőlt kényelmesnek tűnő bőrfoteljébe. Fejét oldalra biccentette és az arcomat tanulmányozta.

- Kiskorú vagy?

Szemem sarkából láttam, hogy Jim feszülten figyeli a válaszom. Hazudhatnék és igent mondhatnék, talán megkímélnének, de ha hazugságon kapnak oda minden esélyem. Húszas éveim elején jártam, már felnőttnek számítottam. Rick kíméletlenül figyelt tovább és tudtam, hogy nem hazudhatok neki.

- Már nem vagyok az - válaszoltam halkan.

- Jó, mert az apád egy ideje tartozik nekem. Jó sok pénzt halmozott fel, nem gondoltam volna, hogy kitudja fizetni. Úgy látszik történnek még csodák. Tudod nem tűröm a késlekedést.

Egy röpke pillanatra a szeme veszélyesen felcsillant, ami a frászt hozta rám.

- Nem tudtam, hogy tartozik önnek. - feleltem halkan.

Rick mintha nem hallotta volna, amit mondtam, átnézett a vállam felett, és Tonyhoz intézte szavait.

- Összeszámoltad már? Tudod, hogy nemsokára el kell indulnunk.

Türelmetlenkedett és bosszús volt. Átfutott a fejemben, hogy ilyen pasival élni nem lehet egyszerű.

- Főnök, ez csak 10.000 dollár - válaszolt vissza. Rick karba tette a kezét, és engem fürkészett.

- Érdekes. Ezek szerint még sem hoztad el a teljes összeget.

Szívem vadul kalapálni kezdett. Micsoda? Elhoztam, itt van mind. Nem tudok ennél többet szerezni. Apa ennyit mondott.

Megköszörültem a torkom, és némi bátorságot merítve felszólaltam.

- Ne haragudjon, de nem értem. Azt mondja, hogy ez nem az egész? Én ennyiről tudok.

Elfogok ájulni it ellőttük.

- Óh, Édesem. Úgy látszik cserben hagytak. Nem szívesen mondom ki, de ez édeskevés.

- Ha a felét hoztam el annak, amivel tartozik, akkor jelenleg ennyit tudtam összeszedni, de ha adna haladékot kitudnám fizetni a maradékot.

Rick felnevetett, de semmi öröm nem volt abban. Egyre jobban közeledett hozzám.

- Felét? Még a negyedét se! Még azt sem említette az apád, hogy mennyivel tartozik nekünk valójában? Édesem fel kell, hogy világosítsalak nincs több haladék. Többször könyörgött időért és az adóssága mellett is kért tőlem kölcsön, hogy rendezze az előzőeket.

Kétszer kért kölcsön? Miért tette ezt és miért nem vettem észre ebből semmit?

Szakadozottan engedtem ki a levegőt és zavartan a sötét szemeibe néztem.

- Mennyivel tartozik összesen?

Tenyerembe vájtam a körmöm és megsemmisültem, amikor kiejtette az összeget.

A fejemben a gondolatok legyilkolták egymást, mert semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy nekem befellegzett. Nincs ennyi pénzem. Görcsösen szorongattam az ujjaimat. Még kölcsönt se tudok felvenni, mert a banknak is tartozunk. Két éve történt. Két éve, hogy anya meghalt, két éve, hogy apa elkezdett inni és a belemet is kidolgozom. Minden én csinálok, és még segítségem sincs. Három kerek éve annak, hogy nem omlottam össze, de most úgy érzem bármelyik pillanatban összeeshetek. Mélyen elnyomtam magamban az érzéseket, mert láttam, hogy a reakciómat figyelik.

- Nincs nálam ennyi pénz, de valahogy sikerülni fog fizetnem, csak egy kis időre van szükségem és...

- Elég!