𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

11. Az estély

- Khm... ezzel akarsz menni?
Ott álltam izgatottan a tűzpiros Ferrari előtt utazásra készen, vállamon a kisméretű hátitáskámmal. Csak a legszükségesebbek voltak bent, mint például pizsama, fogkefe, fésű, a fehér magassarkú és igen smink készlet is. A ruhám egy fekete zsákban volt, amit a kezemben tartottam, mindaddig míg át nem vette tőlem a terhet Rick és felnyitotta az ajtót. Vigyorogva becsüccsentem a hűvös bőr ülésre. Whooo... ha ilyen kocsim lenne...

- Mért mi bajod van vele? - szállt be ő is.
- Ja, semmi. Egy iciripicirit feltűnő. - mondtam miközben bemutattam az ujjaimon is. Rick egy félmosolyt eresztett felém.

- Nem gondoltam volna, hogy ez neked baj. - mondta és beindította a kocsit.

- Nincs gondom vele. - vettem mély levegőt.

A motor felbőgött és az erejétől elakadt a lélegzet vételem. Rick elvigyorodott a reakciómon.

- Kapaszkodj. - figyelmeztetett.

***

- Mikor érünk oda? - kérdeztem már számtalanszor, mikor Rick lefordult egy keskenyebb ösvényen. Rám nézett majd így szólt.

- Már itt vagyunk.

Figyelmesen kinéztem az ablakon hátha meglátom az épületet, de a fákon kívül semmit nem láttam. Sóhajtva visszadőltem az ülésre és bátorkodva megkérdeztem a lehetetlent.

- Vezethetem valamikor az autót ?

Az arcán szórakozottság jelei tündököltek és megpaskolta a combom, amitől pillangókat éreztem a hasamban.

- Soha. - válaszolta elszántan.

- Most mért? Van jogosítványom. Nem törném össze!

- Az én Ferrarimat te soha nem fogod vezetni.

- Emlékszel a szívességre, amit nyertem? Felhasználhatnám. - cukkoltam mosolyogva. Rick túlfűtött pillantást vetett rám.

- Édesem, a helyedben én valami másra használnám fel. - sok mindent belesűrített a tekintetébe, amitől azonnal kimelegedtem és elfordítottam a fejem. Feszültséget vágni lehetett az autóba és nem kerülte el a figyelmemet, hogy még mindig perzselően nézett. A tájképpel voltam elfoglalva, úgy tettem mintha érdekesebb lenne, mint maga a helyzet.

- Nézd! Ott van!

Az épület gyönyörű. Kívül olyan, mint egy kastély és hatalmas birtokkal rendelkezik. Lombos fák veszik körül és a kertje meseszép. Bekanyarodunk a kövesített feljáróra és leparkolunk, majd a csomagokkal együtt az ajtónál álló két egyenruhás férfinak átadjuk a meghívót.

- Jó szórakozást Mr. Salvatore!

Bent még jobban elcsodálkozom, de próbálom nem mutatni, hogy mennyire nem tartozom ide. Minden arany és burgundi színben dominál. Amennyire régiesnek tűnik kívülről olyan modern belülről. A recepciónál Rick intézkedni kezd a szobával kapcsolatban. Amíg tart az adminisztráció, addig én szabadon körbe kémlelek. Látok egy becsukott óriás ajtót csak tippelni tudok, hogy ott lesz a bál. Rám tör egyfajta feszültség, mert már napok óta hülyeségeket álmodok miatta, hogy elbotlok mindenki előtt és kinevetnek. Megrázkódva ölelem a karomat magamhoz. Ez nem történhet meg. Rengeteget gyakoroltam az új cipellőmben, amit a ruhával együtt tukmáltak rám. Pár óra és elkezdődik az estély.

- Elina, mehetünk? - kérdezi Rick felvont szemöldökkel. Kezében már a megszerzett kártyát lóbálta. Bólogatok és követem a lifthez. Miután becsukódik mögöttünk a liftajtó, Rick benyomja a legfelső szint számát. Amint a lift bezáródott megindult felfelé. Az egyik oldalon egy tükör volt, amiben mindketten látszódtunk. Rick engem nézett azt, hogy csak a mellkasáig érek. Szemmel láthatólag tetszett neki, mert egy mosoly bujkált a szája szegletében. A lift ajtaja kinyílt és megfogva a kezem szó nélkül kihúzott onnan. Követtem őt a folyosó bal oldali utolsó ajtajához. Bedugta a kártyát a nyílásba, míg a fény zölden felvillant. Aztán kinyitotta az ajtót és kitárta előttem, hogy én léphessek be elsőnek. A szemem elé tárult a legcsodásabb szoba amit valaha láttam. Ennek hangot is adtam.