𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

8. Éjszakai élet

Kint a napsütésben feküdtem a fűben és néztem Ördögöt, ahogy legeli mellettem a füvet. Ide-oda csapkodott a farkával, hogy a szemtelen legyeket elüldözze. A fekete szőre megcsillant a napfényben. Érdekes, hogy az elején mennyire féltem tőle, most pedig már megbízok benne. Huzigálást éreztem a hajamnál, és amint megláttam, hogy Ördög az én hajamat dézsmálja nevetve rámordultam.

- Hé! Van itt egy csomó fű, menj innen! - hessegettem arrébb. Hozzá értem a hajamhoz és fintorogva visszahúztam. Nyálas lett. Ördög odébb trappolt, mint aki meglátott volna valami érdekeset. Fejem alá tettem a karom, élvezve a nap melegét.

Próbáltam kiverni a fejemből apát, de nem nagyon ment. Azt hiszem csalódtam benne. Már egyszer elutasított, amikor megmondtam neki, hogy Rickel kell élnem. Akkor azt mondta, hogy menjek el, de most úgy érzem másodszor komolyan gondolta. Valahogy muszáj túl lennem rajta. Rick nem hozta szóba ezt a témát, bár mostanában elég elfoglalt lett. Igaz, minden este filmet néztünk vagy pókereztünk. Ezeket az estéket vártam a legjobban, és szerintem ő is szerette.

Az elkövetkező napok nyugodtan teltek, mondhatnám rutinosnak. Ő minden délután elment valahová vagy itthon maradt bezárkózva a dolgozószobájába. Olyankor sosem szerette, ha zavarom. Néha-néha Tonyn kívül jött néhány férfi. Rendszerint fent voltak a dolgozószobában, és üzleteltek. Pontosan tudtam, hogy ezek az emberek nem jó emberek. Amikor fent jártam az emeleten néhány mondatukat kitudtam venni. Általában szívességet kértek, vagy megállapodtak valamilyen üzletben. Néha nevetés hallatszott ki, olyankor szivaroztak. Soha nem gondoltam volna, hogy Rick szivarozik. Furcsa volt őt elképzelni. A gondolataimból egy hangos nyihogás szakított ki. A napot eltakarta egy fölém magasodó árnyék.

- Miért fekszel a fűben? - kérdezte mélyen. A szívem nagyot dobbant. Majdnem szívrohamot kaptam. Csak a szokásos.

- Szünetet engedélyeztem magamnak - válaszoltam és álló helyzetbe tornásztam magam. Leporoltam a rövid gatyámat, ami persze fűfoltos lett. Rick a tekintetével követte az összes mozdulatomat. Megnyalta az alsó ajkát.

- Én döntöm el mikor lehet szüneted - felelte fölényesen. Résnyire húztam a szemem, majd a csípőre raktam a kezem. Szóra nyitottam a szám, de végül becsuktam.

- Jó, igazad van. - adtam meg magam és látványosan a szememet forgattam.

Rick kinevetett és Ördöghöz fordult, mert megállás nélkül böködte őt az orrával. Látszott rajta, hogy örül a rég nem látott gazdájának. Rick vakargatni kezdte a fülénél, amit Ördög elégedett prüszköléssel fogadott.

- Ciao Diablo - köszöntötte búgva. Aztán teljesen átváltott olaszra, amiből nem értettem semmit. Amikor Rick olaszul beszélt még a hangszíne is megváltozott. Sokkal több érzelmet fedeztem fel benne. Úgy beszélt a lóhoz mint, aki titkot oszt meg vele. Eközben én csak álltam, mint a cövek és csodáltam a dallamos szavait. Behatolónak éreztem magam a magánszférájukba, pedig egy kukkot se értettem. Rick sandán kipillantott rám beszéd közben. Reméltem, hogy nem rólam áradozik. Zavaromban a földet kezdtem rugdosni. Rick még pár mondat erejéig mondott valamit, aztán hozzám intézte a szavait.

- Ma kilovagolok Ördöggel. Kitakaríthatnád a garázst, és van egy csomagom, amit fel kéne adnod a postán. Óh, és Ördög helyét kipucoltad? - kérdezte érdeklődve. Fejemet ráztam, mire ő erőteljesen rám parancsolt.

- Akkor mégis a fenére vársz? - csattant fel. Meglepetten hátráltam egy lépést.

- Jó-jó megyek már - hadartam. Megint rossz kedve van, és én iszom a levét.

Ördög bokszának kitakarítása gyorsan ment. Távolról őket figyeltem. Rick felnyergelte a lovat és fellendült a hátára. Az elején ügetett, aztán örült vágtába kezdett. A hatalmas birtokon nem volt nehéz eltűnni, így csak egy aprócska pontot láttam belőlük.