𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

10. Előkészületek

Másnap reggel nem mentem le reggelizni. Úgy kerültem, mint az ebolát. Levegőnek néztem délelőtt. Levegőnek néztem egész délután. Ha mégis összefutottunk és megkért valamire, gyorsan bólogattam és elhúztam a csíkot. A jelek szerint ez azért annyira nem tetszett neki, mert nagyon dühös arckifejezés ült ki az arcára. De az százszázalék, hogy én nem kérdezek rá, hogy mi a fene történt tegnap. Jól, lehet én ugrottam a nyakába, de az még nem jelenti azt, hogy szabad utat engedtem neki. Pedig nagyon tetszett amit csinált, még ha rövid ideig is tartott. Másról is akartam beszélni vele, de attól még jobban féltem, mint az utóbbitól. A pisztolyokról volt szó. Nem tudom, hogy valaha készen fogok-e állni erre a beszélgetésre.

Ördögöt kivittem a legelöre had futkorásszon a szabadban. Ő viszont megállt a lombos fa alatt és lassan lehajtotta a fejét a zsenge fűért. Megforgattam a szemeimet. Hát persze.

A házba belépve levettem a kinti cipőm és zoknistól bemasíroztam. Körbe kémleltem, hogy tiszta-e a levegő. A lépcsőn vettem észre, hogy Tony és Rick a folyosón diskurálnak. Rick pont a hátát mutatta nekem, így könnyen eltudtam surranni. Az ajkamhoz emeltem az ujjaim, hogy egy szót se szóljon. Tony felvonta a szemöldökét. Nagyba hadonásztam neki, hogy ne nézzen felém, mert az elárulhat. Már pont elsunnyogtam, amikor Rick megszólalt.

- Nem kell bujkálnod előlem Édesem. Így is úgy is megtalállak ha akarlak. Felőlem a világ végére is elfuthatsz, de előlem nincs menekvés. - volt valami a hangjában, ami megdermesztett. Burkolt fenyegetésnek tűnt a mondanivalója. Nem illet az a negédes mosoly az arcára amikor szembe fordult velem. Tony a falnak támaszkodva figyelte a háttérből az eseményeket. Láttam rajta, hogy nem különösebben érdekelte. Ide-oda cikázott köztük a tekintetem, majd keresztbe font karral megszólaltam.

- A bújócskában mindig jó voltam. Sosem tudnál megtalálni. - feleltem elszántan. Rick elővillantotta fogsorát. Farkas vigyorral nézett le rám.

- Én meg remek voltam fogócskában. Mindenkit utol értem. - kontrázott rá. Aztán a hangját lehalkította és figyelmeztető pillantást vetett felém.

- Ne akard, hogy kipróbáljam.

Lenyeltem a gombócot a torkomban és bólintottam. Még néhány másodpercig egymáshoz kapcsolódott a tekintetünk. Rick a szemét nem vette le rólam úgy intézte a szavait Tonyhoz.

- Szólj, ha vannak új fejlemények. Ma már nem kellesz.

Tony elrugaszkodott a faltól és komótosan elsétált. Rick nagy levegő vett, majd a fejével a dolgozószobájához intett.

- Gyere, úgy is beszélni akartam veled.

- Mármint oda be? - kérdezem csodálkozva. Igen ritkán mehettem be oda. Azt a szobát nem is takarítottam. Itt valami nagy dologról lehet szó. Mire észbe kaptam, ő már bent várt rám. Besiettem és habozva becsuktam magam után az ajtót. Roppant sötét volt a szobában. Rick ezt orvosolva felhúzta a rolókat, mire egyből beáramlott a világosság. Az íróasztalán kihuzigálta a fiókokat, láthatóan keresett valamit. Addig én kényelembe helyeztem magam a puha, bőr karosszékbe. Nem csodálkoztam volna, ha nem találja meg amit keres. Rettentően kupis volt az asztala. A kávés pohara rá volt ragadva az asztallapra, több napja ott lehetett. Körülötte szanaszét papírok, füzetek, akták. Felhúztam a szemöldököm, de inkább nem jegyeztem meg neki semmit.

Rick néhány káromkodás után előhúzott egy borítékot a laptopja alól. Torkát köszörülve leült a gurulosszékébe és elém csúsztatta a papirost. A kezem közé vettem és kinyitottam. Egy díszes meghívó lapult benne. Gyorsan végig olvastam a sorokat majd miután megtudtam amit megkellet, visszaraktam az széles asztalára.