𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD -5. Nyikorgó léptek

Amit régebben mondtam Tonyról, hogy mennyire zavar a folyamatos figyelése, na azt ezennel visszavonom. Az új "felvigyázom" Jeff ezerszer rosszabb. Tony teret adott nekem, de Jeff mindenhova jött velem. Ha beléptem egy üzletbe, előtte megnézte van-e vészkijárata. Gyanúsan kinéző helyre nem mehettem be. Ezzel még nem is lett volna gond, de még a saját otthonomat is leellenőrizte. A lakásban ő ment be először és lecsekkolta a kinti kamerákat is. Mikor dolgoztam és letelt a munkaidőm, ő már az ajtóban várt. Pontról pontra tudta, milyen időpontokban hol tartózkodok. Rendesen be is tartatta velem. Nem volt olyan, hogy: léci egy perc az egész, beugrok a sarki kebaposhoz, addig várj meg a kocsiban. Aha, ezt elfelejthettem. Mondhatni 0-24- ig velem volt. Természetesen felfegyverkezve járt. Rick mondta nekem, hogy profi és bízhatok benne. Persze, hiányzott Tony a nagy morgós medve. Reméltem, hogy Rick elkapja Davidet és véget vet ennek a borzalmas bezártságnak. Jelenleg így éreztem magam, de megértettem Rick részéről a helyzetet. Féltett engem és én is őt.

Minden egyes nappal feszültebb volt. A hangulata is rosszabbodott, amit én próbáltam feljavítani. Egyre több emberét ölték meg és a halottak homlokaikra egy D betűt véstek. Ezzel a jelzéssel adták tudtunkra, hogy ők tették. Rick egyik legjobb emberének otthonába betörtek és megerőszakolták a család nőit. Bosszú hadjárat volt. Már ez elborzasztott, hogy ilyen kegyetlenségre képesek. Ekkor jöttem rá, hogy nem véletlenül vagyok szemmel tartva.
Ma is a házunkba idegenek járkáltak, néhányat felismertem az ismerős arcukról, de a legtöbbet még nem láttam. Tíz férfi diskurált a nappaliban, Rickkel az élén aki kemény hangvételűen vázolta fel a tervet. Mindeközben én a lépcső tetején csücsültem elbújva, hogy senki ne lásson meg. A lépcső egyik zugán figyeltem őket és hallgattam ki a beszédüket. Bobby a térdemen pihent és csendben élvezte, hogy simogatom. Rick a kandalló téglájának dőlve hallgatott egy idősebb szakállas férfi tanácsát. Mellette Tony élezte a kését, jobbján Jeff volt, aki fürkészte az öltönyös férfiakat.
- A bázisuk ezen a területen lehet. - mutatott egy pontra a dohányzó asztalon kiterült térképre az idős úr.
- Azt mondom, véletlen szerűen kell lecsapni rájuk.
- Az se vagy benne biztos, hogy ott van egyáltalán. Miből gondolod, ezt? - szólt közbe egy ifjú hang a hátuk mögül.
- Azon a területen egy elhagyatott gyárépület van. Szinte biztos vagyok benne, hogy ott bújik a rohadék.
Rick elrugaszkodott a kandallótól és járkálni kezdett. Megfontoltan nézett végig az arcokon.
- Valószínűleg Davidnek több embere van, mint amennyire gondolunk. Jól át kell ezt gondolnunk, mert ha most lépünk akkor kockáztatnunk kell. Ott nem tudhatjuk mi vár ránk. Az is lehet, hogy számít ránk.
- Akkor mit tegyünk? - hangzott el a kérdés valakitől.
- Gyűjtsétek össze a katonáitokat. Tony te utána nézhetnél ennek a gyárépületnek, de csak óvatosan. Bízok benned.
Tony a zsebébe süllyesztette a kését és helyeslően bólintott.
- Igen Főnök.
- Bruce mivan a fegyverekkel? - fordult egy kövérkésebb alakhoz.
- Van elég, ha harcra kerül a sor. Ebből nem szenvedtünk hiányt. A mocskok nem tudták megszerezni. - húzta ki magát ültében.
- Helyes. - biccentett szigorúan és végül így szólt.
- Amint Tony mindenről megbizonyosodik, támadunk. Készüljetek fel minden eshetőségre. Kiakarom belezni azt a mocskot. Ezt megígérem nektek. Háborúba indulunk.
A torkomba gombóc keletkezett és inkább felálltam a lépcsőről, majd elvonultam a szobába. Rick órákig lent volt és csak nagyon későn jött az ágyba, már majdnem elszenderedtem. Szorosan a hátamhoz simult és átölelte a derekam. Az arcát a nyakam és a vállam hajlatába fúrta.
- Nem eshet bántódásod. - súgta. A kezei végigcsúsztak a hátamon. Jaj Rick. A sötétben kinyitottam a szemem.
- Nem fog. - biztosítottam elszántan.
- Sajnálom, hogy ilyen időszakot kell megélnünk. Már rég a feleségem lehetnél. - a hangja bánattól csengett. - Ugyan már. Kit érdekel most a házasság. A lényeg, hogy rendeződjön aminek rendeződnie kell. Nem mindegy? Úgyse akarunk nagy esküvőt.Tudod mire gondoltam? - átgurultam a másik oldalamra, hogy szembe lehessek vele.
- Hm?
- Még sosem voltam Las Vegasban.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Tarthatnánk ott a ceremóniát, hiszen rengetegen ott esküsznek meg. Szerintem elég vicces lenne.
Rick elmosolyodott, és megkönnyebbültem, hogy mosolyt csaltam az arcára.
- Édesem, te Vegasba akarod, hogy elvegyelek?
- Igen!
- Ugye nem fogod megbánni?
- Soha. - jelentettem ki határozottan. Rick hosszan megcsókolt és megsimogatta az arcom.
- Amint véget vetek ennek, odarepülünk és feleségül veszlek. Ígérem.
Homlokomat a mellkasára döntöttem. A szívem hevesen dobogott.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Behunytam a szemem. A szobában csend honolt. A telihold megvilágította a falakat.
- Édesem?
- Hmm? - kérdeztem álmosan.
- Ne bízz meg senkiben, csak bennem. Amíg engem látsz nem lesz semmi baj. - mondta. Rick komolyan megijeszt, ha ilyeneket mond. Ajkaimmal megérintettem a mellkasát és hintettem rá egy csókot.
- Tudom. Nyugodj meg, most aludj. - csendesítettem el gyengéden. Rick megszorította a kis testem és jó éjt kívánt, de tudtam, hogy gondolatok cikáztak az agyában. Simogatni kezdtem a kezét és addig csináltam míg el nem aludtunk egymás karjaiban.
Másnap reggel Ricknek hűlt helye volt. Természetesen tudtam, hogy órákkal ezelőtt elment itthonról. Összeszedte a katonáit, akiknek mindegyiknek megvolt a maga feladata. Készen kellett állniuk a fegyveres harca. Tony szerint, tényleg abban a gyárban bujkált David, ezért most lépniük kellett. Hirtelen csapnak le. Úgy hallottam ez a terv, legalábbis egy töredéke.
Miközben engem szétvetett az idegesség, mert Rick szó nélkül hagyott az ágyban aludni. Nem akart búcsúzkodni. Ő megmondta. Nem lesz semmi baj.
A házban Jeff vigyázott rám és nyugtatott, ami nem volt egyszerű, de értékeltem a segítségét. Sajnos még Bobby sem tudott jókedvet csalni az arcomra. Ez a várakozás kínzással töltött el.
- Kicsit kiszellőztetem a fejem. - szóltam hátra Jeffnek, aki már pattant is fel az étkezőasztal mögül.
- Szeretnéd, ha veled menjek?
Felkaptam bordópiros pulcsimat a fogasról, mielőtt megráztam a fejem.
- Ne. Pár perc és itt vagyok. - összecipzároztam és kinyitottam az ajtót. Megcsapott a hűvös szél és megborzongtam. Az utam Ördög karámjához vezetett. A ló prüszkölve köszöntött, ahogy meglátott.
- Szia haver. - megsimogattam a fejét és hagytam, hogy végig csússzon a kezem a sörényéig. Megbökött az orrával, mire kicsit elnevettem magam.
- Bocs, nem hoztam neked gumicukrot.
Ördög dobbantott egyet a patájával és esküszöm szemrehányóan nézett rám.
- Most mit vagy úgy oda? Amúgy sem szabad ilyeneket enned. - tettem csípőre a kezem. Sóhajtva figyeltem, hogy hátat fordít nekem. Na szép.
- Jó, tudod mit? Akkor én nem is beszélgetek veled. - nem mintha ez a beszélgetés kétoldalú lett volna. Helyet foglaltam a szalma tetején Ördög bokszával szemben. Rick felfogadott egy idős lovászt, ő mégis jobban ért hozzá, mint én. Mindennap jön és elrendezi Ördögöt. Kedves bácsi, de nem sokat beszél. Úgy tudom a felesége már régen meghalt. Ördöggel jól bánik, az a lényeg. Az említett épp nekilátott a széna evésnek. Időközben odakint egyre erősebben fújt a szél és az ablakból láttam, hogy a fák ágai balra-jobbra hajolnak. A szorongás teljes erővel tért vissza. Istenem add, hogy minden rendben menjen! Nem tartottam jó ötletnek azt, hogy odaállítanak és tűzet nyitnak. Valahogy túl egyszerűnek tűnik.
Idegesen beletúrtam a hajamba és a kezembe temettem az arcom. Megpróbáltam kitisztítani a fejem. Vajon meddig tarthat egy ilyen ügy? Ha Rickel történik valami... Gyorsan kizártam ezt a lehetőséget.
A térdemre engedtem a kezem és meglepetten észleltem, hogy Ördög figyel. A barna lószemébe néztem mélyen és így szóltam.
- Annyira félek, hogy baja esik. - aggódtam remegő hangon. Felálltam a szalmáról és Ördöghöz mentem azután átöleltem a nyakát. A puha szőre körülvett. Nyugtatóan hatott ez a pillanat. Csak a szél süvített kint.
- Jó kis paci vagy te. - duruzsoltam a fülébe. Nyihogott majd prüszkölt. Szerintem egyetértett. Egy nagyot sóhajtottam, miután elhúzódtam tőle.
- Mennem kell, mielőtt Jeff az új felvigyázom elindul utánam. - megsimogattam a füle tövénél és magára hagytam.
Visszatérve a házba Jeffet a nappaliba találtam és egy könyvet lapozgatott. Mikor látta, hogy jövök becsukta fedelét.
- Felmegyek a szobába. - üzentem a lépcsőhöz véve az irányt.
- Ha szükséged van valamire, én itt vagyok.
A tévé. A tévé kell figyelemelterelésnek. Végigfeküdtem az ágyunkban, betakaróztam és benyomtam a távirányítót. Egy főzős műsornál állítottam meg. Beszívtam az ágynemű és Rick párnájának illatát, hogy még közelebb érezhessem magam hozzá.
Egy órára beszunyálhattam mert, már egy egészen más stílusú csatorna ment. Egy szappanopera. Kint már besötétedett. Az idő egyre rosszabbá fordult. Szakadt az eső és a szél felerősödött. Bobby az ágyunk alatt aludt és álmodta kutya álmait.
Rick még mindig nem volt itthon. Kikászálódtam az ágyból és leballagtam a nappaliba. Jeff telefonált, de ahogy meglátott lebonyolította a hívást.
- Tony hívott.
A pulzusom gyorsabb tempóra váltott.
- És mit mondott? Ugye jól vannak? Ugye? - kérdeztem izgatottan. A zsebébe süllyesztette a mobilt.
- Igen jól vannak, nem sokára megjönnek, de Ricknek még fontos dolga van Daviddel. Ő később jön.
Felpörögve bólogattam. A lényeg, hogy nem halt meg senki. Ők közülük. Elakadt a lélegzetem, mikor egy csattanást hallottam és teljes sötétségbe borult a ház.
- Valószínűleg a vihar miatt elment az áram. Megnézem a biztosítékot.
- Oké, a szobámba leszek. - már ha nem megyek neki semminek.
Kitapogattam a korlátot és lassan felmentem a lépcsőn. A szobában a telefonom keresésére indultam, ami nem volt egyszerű tekintve a sötétségre. Bobby a lábam alatt szaladgált ő teljesen élvezte a helyzetet. A komódhoz léptem, amire hirtelen véletlenül bevágtam a sarkam az ágy szélébe. Feljajdultam és a lábamhoz kaptam.
- Basszus!
Ugrándozva megkaparintottam a telefonom és beállítottam a fényét. Sajgó bokámat megvilágítottam vele.
- Jó, ez csak horzsolás. - mondtam Bobbynak. Említettem, hogy szeretek az állatokkal beszélni? Bár én hiszem, hogy megérti amit mondok. A okos telefonomat az ágyneműre ejtettem, így betudta valamennyire világítani a szobát. Az ölembe vettem a barna kis vakarcsot és dögönyözni kezdtem.
- Na mivan te kis dagi. Ez tetszik mi? - pocakjánál vakargattam. Lihegve ide oda tekergett a térdemen.
- Te rosszcs...
Puff. Elakadt a lélegzetem. Egy hangos pisztoly dördülés hangzott kintről. A kezem megállt a simogatásban és megdermedtem a helyemen. Bobby nyüszítő hangot adott ki, mert annyira megszorítottam. Lecsitítottam és bezavartam a fürdőszobába. Gyorsan kinéztem az ablakon, de nem láttam senkit. Mi a franc volt ez?
Hol van Jeff? Már vissza kellett volna érnie. Rick dolgozószobájába van a kamera, de ha nincs áram nem tudom megnézni. Pörgött az agyam, hogy lemenjek és körül nézzek, de ekkor lentről idegen férfi hangok csapták meg a fülem. Elfogott a rémület, de nem akartam hogy eluralkodjon rajtam a pánik. Valakik vannak a házban. Szinte azonnal keresni kezdtem Rick dugi pisztolyát. Halkan nyitottam ki a fiók ajtaját és izzadó kézzel benyúltam, majd felnyitottam a titkos rekeszt. Fürdőszobába zártam magam és a kádhoz kúsztam, oldalt az ajtóhoz. Bobbyt próbáltam csendre inteni, hogy a lehető legnagyobb némaság legyen. Reszkető kézzel gyors tárcsáztam Ricket.
- Kérlek vedd fel! - súgtam idegesen. Az idegen férfi hangokat egyre közelebb hallottam. Tudták, hogy itt vagyok. Nem tudtam kiszabadulni a házból. Egyre türelmetlenebbül hívogattam Ricket. Nem vette fel és a sírás határán voltam. Nem próbálkoztam tovább a hívással. A pisztolyba remegve töltöttem bele a golyót, a lukat alig találtam el, olyan szinten rángatózott a kezem. Mindent úgy csinálok, ahogy Tony tanította. Sarokba csúsztam, hogy mikor belép a férfi legyen esélyem meglőni, mert bejön azon az ajtón csak a tükrösszekrényt fogja látni, de én a balján leszek és mire észrevesz, addigra én lövök.
Visszafojtott lélegzettel hallgatóztam. A fegyverem célzásra készen áll.
Minden hátborzongatóan néma: a nehéz légzésem, a fülemben tomboló vér. Nem látok semmit a sötétben, legalábbis igen halovány, ami a szemem elé terül. Meghallok egy hangot. A nyikorgó léptek zaját. Magam előtt látom, hogy türelmesen benyit a szobánkba és körülnéz. Egyedül van ebben szinte biztos vagyok, de lehet hogy kint vár rá a társa. Megrezzenek, mikor nagy erővel becsapja a szekrény ajtókat.
- Tudom, hogy itt vagy. Ne bujkálj, úgyis megtalálunk. - üzente gonosz hangján. A vérnyomásom olyan magas a hatalmas stressztől, hogy lángol a fejem. Ezek az emberek engem akarnak. Tudták, hogy Jeff egyedül lesz velem. Imádkozni kezdtem. A kilincs lenyitódott, de nem tudott bejönni, mivel kulcsra zártam. Csend telepedett le. Az arcomon végigcsordult egy könnycsepp és nagy levegőt vettem. A férfi rálőtt a zárra és én még utoljára Bobbyra pillantottam. Kutya szemeivel engem figyelt, érezte ő is a bajt. Csendben lapultunk készen a harcra. Aztán megláttam a magas férfi alakját, hogy beront a fürdőszobába és azonnal lőttem. A célzás nem sikerült és a falat érte a golyó. Ezzel a férfi időt nyert. Megragadta a fegyverét, de én előbb elsütöttem és torkon lőttem. A vér bugyogni kezdett belőle eláztatva a fehér padlót. Felhördültem és elkerekedett szemmel néztem, hogy fuldoklik és pillanatok alatt elvérzik. Hangosan szedtem a levegőt és sírni kezdtem. Az aranypisztolyt a combomra helyeztem és remegve bámultam a halottra. Felkaptam a fejem, mikor egy újabb hangot hallottam. Gyorsan rámarkoltam a pisztolyra, hogy lőjek, de Tony rontott be az ajtón. Először a hullát, majd engem vett észre. A megkönnyebbülés árasztott el és hozzá rohantam. A szemében mély döbbenetet láttam és valami furcsa fényt.
- V-valakik betörtek a házba! N-nem tudom hol van Jeff...- a hangom akadozott a sírástól - Ezek az emberek engem akarnak. Lekapcsolták az áramot a házban, hogy azt higgyük a vihartól volt. A-azt hiszem van itt még valaki és elakar k-kapni. Nem Ricket akarják, hanem engem! Aztán betört ez a férfi hozzám és é-én lelőttem... - a szavak ömlöttek belőlem idegességemben. Rázott a hideg a sokktól és a kétségbeeséstől. Megöltem egy embert.
Tony egy centit sem mozdult, nem tudom, hogy meghallotta-e a szavaim, mert nem reagált rá. Egyszerűen figyelmesen végig nézte az elvérzett férfit. Pisztolyát maga mellett szorította és határozott arckifejezéssel vizslatott. Nem értettem, hogy mért nem keresi meg azt a másik férfit.
- Figyelmeztetnünk kell Ricket. Hívtam, de nem veszi fel a telefonját. Szólnod kell neki, hogy baj van. - sürgettem türelmetlenül. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Megperdültem, hogy lehajoljak érte és felvegyem, de ekkor egy kattanást hallottam a hátam mögül.
- Ne merd felvenni a telefont.
Megfagytam a mozdulatban és szótlanul bámultam a kijelzőn Rick nevét. A szívem kővé dermedt a legnagyobb árulástól, ami világon valaha létezett. Nem fordultam meg, de így is nehéz volt ezt érezni. A legnagyobb fájdalom. Keserűség és mély csalódás öntött el.
- Én öltem meg Jeffet, pedig sajnálatomra egész jól végezte a dolgát. Hazudtam Ricknek a gyárépületről. Nem fog ott találni semmit a poron kívül. Milyen kár, hogy nem láthatom az arcát. - nevetett fel kárörvendően. Az agyam nem tudta felfogni. Hiába hallottam a szavait, láttam a tettét. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik.
- Mondjuk azt nem gondoltam, hogy lelövöd az egyik emberem. Milyen vicces, hogy én tanítottalak meg lőni.
Könnyes szememmel a mobilt néztem, hogy leáll a zene, majd újra indul, mert Rick megint hívni kezdett. Bobby a lábamhoz simulva csendben ült. Düh fészkelte magát be a szívembe és ökölbe szorítottam a kezem. Ezzel az emberrel éltem nap, mint nap. Vigyázott rám, vagyis azt hittem, hogy vigyáz rám. Beszélgettem vele. Azt hittem a barátom. Mindvégig az ellenségem volt. Ricket pedig alaposan átverte.
- Hűha, azért nem gondoltam volna, hogy ennyire megdöbbentelek, hát nem szólsz semmit?
Erősen a  tenyerembe vájtam a körmöm és próbáltam visszafogni magam.
- Mit akarsz velem csinálni? Tessék ölj meg, ha akarsz. - gúnyolódtam vele közönyösen.
- Megölni? Nem dehogy. Nem ez a célom. Nekem legalábbis nem, de David biztosan elfog szórakozni veled. Úgy hallottam igen kíváncsi rád.
Torkomban gombóc keletkezett és halkan megkérdeztem.
- Miért csinálod ezt?
- Ó, már vártam, hogy megkérdezd. Megvan rá az okom, de elárulom. Rick megölette az apám és a bátyám. Már régen történt és fogalma sincs róla, hogy én ki vagyok. Profin beépültem nem igaz? Nem is vette észre, hogy a legfőbb bizalmasa az ellensége. - felhümmögött.
- Na jó elég a dumából. Fordulj meg. - emelte fel a hangját. A telefonom még mindig csörgött. Kockáztatnom kellett.
- Mi lesz már! - förmedt rám. Gyors iramban vetődtem és felvettem  mobilt. Hangosan belekiáltottam a vételbe.
- RICK, TONY ÁR...
Éles fájdalom hasított a fejemben azután elsötétült minden.

--------------------

Sziasztok :D

Boldog Őszt!(vagy valami ilyesmi)

Remélem tetszett,csillagozzatok meg ilyenek :))