𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

6. Szövetség az ördöggel

Erős napsütésre ébredek. Hunyorogva pillantok körbe a szobán, majd az alvó testen hagyom tekintetem. Egy pillanatra elfelejtem, hogy kerültem ide, de utána minden összeáll. Eléggé kitekeredett pozícióba aludtam el, mert ahogy megmozdulok a csontjaim ropognak. Kicsit átmozgatom a végtagjaimat, aztán mezítláb visszamegyek a szobámba, de úgy, hogy ne zavarjam meg. Amilyen gyorsan csak lehet leszaladok a konyhába. Már a hűtőt nyitom, mikor Tony hangja szólít meg a hátam mögött.

- Jól vagy kölyök?

Szembe fordulok vele és leplezve csodálkozom a lágy hangszínén. Tony szemei alatt karikák sötétednek, ami azt jelenti, hogy ő se aludt sokat, de ez az arcán semmi érzelmet nem mutat, mégis a hangszín az, amire felkapom a fejem.

- Rendben vagyok, de azt szeretném tudni, hogy van Rick. Attól félek valamit rosszul csináltam, amikor próbáltam segíteni rajta.

- Mindent, amit tettél jól kezelted. Az orvosunk antibiotikumot írt fel a fertőzés megelőzésére és ágynyugalmat írt elő, de ahogy ismerem Rickket nem fogja betartani. – félmosolyt küldött felém, mire én is visszamosolyogtam. Megkönnyebbültem, hogy nem lesz komoly baja. Tony elővett egy fehér csészét és beleöntötte a kávét. Zavartalanul kortyolgatta aztán közömbösen megjegyezte.

- Felmentem a szobájába és ott hagytam a gyógyszert. Láttam, hogy ott alszol.

A szívem nagyobbat dobban, hogy leleplezett és nem tudom mit gondolhat rólam. Laza mozdulattal lehúzza a kávét és a mosogatóba teszi az csészét, a csuklóján a tetoválás kivehetővé válik és azonnal felismerem, hogy egy macskát ábrázol. Nem tudom összeegyeztetni ezt a kigyúrt embert, hogy egy cicát varrasson magára. Érdekes.

- Semmilyen kapcsolatom nincs Rickkel, azért aludtam a szobájában, mert nem bírtam egyedül hagyni, ami tegnap történt az megrémített. – vallottam be őszintén.

-Tudni szeretném mi folyik itt. Mégis ki lőtte meg?

Tony arca fáradtnak tűnik, majd egy pillanatig elgondolkozik, hogy válaszoljon-e a kérdésemre. A kopasz fejét megvakarja, majd megszólal.

- Tudod, rossz helyre csöppentél bele. Erre nem válaszolhatok, talán a főnök elmondja, de jobb, ha minél kevesebbet tudsz. - feleli határozottan. Nem várja meg, hogy reagáljak, ott hagy a konyhában. Nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt, és mélyen jól sejtem, hogy ők nem tiszta emberek, de nem ez rémít meg legjobban, hanem az aggódalom, amit végig éreztem Rick iránt. A gondolataimat reggelit készítéssel foglalom el. Mindent a tálcára pakolok és lassan felsétálok az emeletre, ügyelve nehogy magamra borítsam az étlapot. A fenekemmel belököm az ajtót és leteszem az éjjeli szekrényre. Rick még mindig alszik. Kilátszik az oldalán a kötés. Nem tudom, hogy volt lélek jelenlétem megtenni. Úgy tűnik megérte Grace klinikát néznem tanulás helyett. Visszaülök a fotelbe, és nézem ahogy a mellkasa emelkedik, majd süllyed.

Basszus, most olyan vagyok, mint egy perverz kukkoló! Nevethetnékem támad, megpróbálom elfojtani. Államat a térdemre támasztom, és ismét összekucorodok. Alaposan megnézem magamnak a testét. Végig mérem a kiugró arcélét és a több napos borostáját. Nem lenne szabad itt lennem, ez nem helyes, de mégsem vagyok képes elmozdulni mellőle.Az ágy megnyikordul és azonnal felegyenesedek. Morogva az oldalára akar fordulni, de felszisszen a fájdalomtól. Szemei felpattantak és előbb a hasára néz, majd rám. Pillanatnyi zavar fut végig az arcán, amely gyorsan elkomorul és már nyitja az ajkát, hogy mondjon valamit, de gyorsan megelőzőm.

- Végre felébredtél, azt hittem nem látlak viszont! Kérlek, ne csinálj többet ilyet!

Sejtem, hogy milyen érzelmesen hangzik ez a számból, de nem érdekel, ha kinevet. Alig aludtam valamit miatta. Egy futó pillanatra halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, de nem szól semmit, inkább lassan ülő helyzetbe tornássza magát. A reggelire pillant, majd tovább suhan rám.