𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

12. A gyilkos szív

- Jól vagy? - csendült fel a mély hangja. Jobbra fordította a kormányt és lekanyarodott az útra.
- Persze mért? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Magamon éreztem Rick fürkésző tekintetét.

- Egész úton meg sem szólaltál.

Már hazafelé tartottunk és egész ideig agyaltam rajtunk. Este a karjaiban aludtam el, de előtte megbeszéltük, hogy mindent elmond. Tulajdonképpen izgatott voltam, mintsem ideges.

- Gondolkoztam. - feleltem halkan a vállamat vonogatva. Úgy tettem, mintha nem érdekelne semmi, miközben szétvetett a feszültség. Nyugalmat erőltettem magamra. Rick elengedte a váltót és helyette a combomra tette a kezét. Ujjaival finoman megszorította a térdemet. Akartam az érintését máshol is. Határozottan simogatni kezdett a farmeromon keresztül. Nyugtató mozdulatok voltak ezek.

- Ezen a héten sok dolgom lesz. Későn fogok haza jönni. Addig beköltözhetsz a szobámba, nem kell már a padlástérben aludnod.

Meglepetten néztem rá, de ő a vezetésre koncentrált. Pedig egész otthonosra berendeztem a szobámat. Az ablakocskára függönyt aggasztottam. A falat képekkel, poszterekkel díszítettem. Még szőnyeg is volt bent, amit az egyik dobozban találtam elrejtve.

- Nem hiszem, hogy a cuccaim elférnek nálad. Még talán a ruháim, de a könyveim...

Rick elmosolyodott. - Van vendégszobám. Ott tárolhatod a dolgaidat, de mindenképp nálam alszol. - jelentette ki. Elakadt a lélegzetem és mélyen elpirultam. Rámsandított és ellágyult a tekintete.

- Ez persze nem azt jelenti, hogy sürgetnélek vagy ilyesmi. Mint mondtam addig várok rád, ameddig akarod. - megszorította a combom. Tudtam, hogy Rick tapasztalt. Míg én csak romantikus regényekből és egykét pornográf oldalból ismertem az ilyen dolgokat. 

Ahogy kibámultam az ablakon ismerős környéket fedeztem fel. A nagy ház már messziről virított. Kinyílt az elektromos kerítés és begurultunk a kikövezett útra. A garázsba hagytuk az autót és felkaptam a táskámat, amit bevittem a házba. A szeptember elei jó idő miatt rövidnadrágba és pólóba parádéztam. Rick fent fürdött még, amikor én lejöttem a nappaliba. A konyhából a narancslevemet szorongatva leültem a kanapéra és vártam. Nem sokára jött is, de úgy nézett ki, mint aki készül valahová.

- Ilyen hamar elmész? - nem tudtam elrejteni a csalódottságom. Rick grimaszolt és megigazította a sötétkék ingét, mikor közelebb lépett hozzám. Felálltam és letettem a poharamat az üvegasztalra.

- Tonyval kell beszélnem. Lehetséges, hogy sokáig fog tartani. Ne várj vacsorára. - dörmögte. Feszültnek tűnt, mint aki rejteget valamit.

- Hűha. Ilyen fontos, hogy ennyire elhúzódik? Esetleg valami gond van? Vagy valakivel..? - feszegettem a kérdést.

Szemei elsötétültek és ebből tudtam, hogy nem szereti, ha az üzletéről kérdezek. Átölelte a derekam, majd hozzám hajolt, egy csókkal foglyul ejtette a számat, hogy elhallgattasson. Borzongás futott végig a gerincemen. A csók apró villámokat küldött szét a testemben, de nekem szükségem volt arra, hogy ez több legyen, mint testiség. Többet akartam tudni róla, mert eddig csak titkolózott. Visszahúzódtam, válaszként egy morgást kaptam. A derekamon lévő ujjai megszorítottak, fekete szemei kérdően figyelték az arcom.

- Mikor mondasz el mindent?

Rick arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetés volt az utolsó dolog, ami a fejében járt. Levette a kezét a csípőmről és elhátrált tőlem.

- Rick? - fogtam meg a karját. Esdeklően néztem fel merev arcára, de ő inkább egy csókot nyomott a homlokomra.

- Légy jó. - súgta bele a fülembe. Néztem, ahogy kisétál az ajtón, itt hagyva engem a megválaszolatlan kérdésemmel. A kezeim ökölbe szorultak. Nem fogja elmondani ugye?