𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

7. Szökés

A fürdőszobából szállingózott a meleg gőz. A zuhanyrózsából úgy zúdult rám a víz, mintha egy vízesés alatt álltam volna. A hajam teljesen elázott, és rásimult a fejbőrömre. Homlokomat a csempére támasztottam, és élveztem a forróságot. Nem bajlódtam sokat a ruhám kiválasztásával, combig érő koponyás pólót húztam és egy mini sortot. Igaz már lassan elmúlik a nyár, de még mindig meleg van, és ilyenkor még a bőr is felesleges az emberen. Ráérősen átvágtam a konyhán, hogy vacsorát készítsek. Behajoltam a frigóba és hümmögve szemügyre vettem a választékot. Kezdtem otthonosan érezni magam és emiatt bűntudat is emésztett, mert apát magára hagytam. Holnap muszáj elmennem hozzá, azt sem érdekel, ha meg kell szöknöm. Tudnom kell, hogy jól van. Gyorsan összeütök egy szendvicset, majd nagy dübögés közepette felvágtatok a lépcsőn, de ügyelek szendvicsem épségére.

- Itt vagyok - kitárom az ajtót. Sehol senki. Vízcsobogás üti meg a fülem. Gondolom fürdik abban a hatalmas kádban. Eltudnám képzelni, hogy mit csinálhat odabent. Elégedetten felnyögök, és hamar ingatni kezdem a fejem. Mocskos gondolataimat kisöpröm. A tányérommal együtt kiülök az erkélyre és látom, hogy sz asztalra már mindent előkészített.  Mosolyogva szemlélek körbe. Leülök a gyékényből font székre és várok. Hamar megunom, ezért inkább körül nézek a szobájában. A szekrényei nagy része dugig van ruhákkal. Eszembe jut az Armani inge és megforgatom a szemem. Az egyik polcon egy kép van, és ami rögtön szemet szúr, hogy két alak van rajta. Előrébb hajolok, de a tincseim a szemembe hullnak, így a fülem mögé tűröm. Egy négy év körüli kislány és egy fekete göndör hajú nő szerepel a fotón. Nagyon szép nő, de Ricknél idősebb lehet pár évvel. Ráadásul hasonlít a szemük. Talán testvérek. Kíváncsi vagyok a szüleikre, hogy nézhetnek ki. A hajam megint a szemembe megy. Ez így nem mehet tovább. Kell egy hajgumi, vagy egy szalag. Ilyenkor a frissen mosott hajam szanaszét áll, mint egy oroszlánsörény. Kezelhetetlen. Csendben kutakodok, és keresek bármit, amivel összetudom kötni a hajam. De ezen a részen nincs semmi. Az éjjeli szekrényhez fordulok, majd létérdelek elé. Kihúzom a fiókot aztán leblokkolok. Találtam valamit, de nem azt, amit kerestem. Óvatosan a kezem közé veszem az aranyozott pisztolyt, és kiemelem.

Ez az a fegyver, amit akkor használt, amikor... Lélegzet visszafojtva fordítgatom. Azért van súlya, de nem olyan nehéz. Pont a megfelelő. Beretta, ezt a feliratot olvasom le. Hangosan dübörög a szívem a fülemben. Mért van még mindig meg ez a pisztoly?

Hangos léptek közeledését hallom. Az ajtó kilincs megmozdul. Basszus! Gyorsan visszatettem fiókba, és az ágyra csücsültem. Rick belépett a szobába, egy törölköző a dereka köré volt csavarva, egy másikkal a haját törölgette. Megáll, amikor meglát, és jobbra dönti a fejét és érdeklődést nem mutatva elhalad mellettem. A friss menta illata azonnal eláraszt, amely bizsergést okoz a hasamban.

- Nem hallottam, hogy jössz - megáll a szekrénynél, és kitárja a tükrös szekrény ajtaját. Kutakodik egy kicsit, majd előránt egy sima bandás pólót.

Feszengve a hajamhoz nyúlok, és úgy csinálok mintha copfba kötném, de aztán leengedem.

- Bejöttem, de nem voltál itt. Hallottam, hogy zuhanyozol, ezért gondoltam megvárlak - a boka fölötti érő mamuszomat bámulom. Feszélyezve érzem magam vele. Rick megfordul, és gonosz kis mosolyra húzza a száját.

- Mi az nézni akarod, hogy átöltözők? - megfogja a törölköző csomóját, és már azon van, hogy kioldja. Kikerekedik a szemem és felrakom a kezemet védelmezően.

- Megyek már! - a hangom jó pár oktávot emelkedik. Kisurranok az erkélyre, és megpróbálok nem visszanézni. Ördögöt már visszavezettem a helyére, raktam be neki zabot és friss vizet. Nemsokára új takarmány szállítmány jön, még azt is el kell intéznem.