𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II ÉVAD -1. Gondolatok

Sosem vágytam hatalomra, ezt előre leszögezném. A hatalom nem nekem való. Jobban szerettem a háttérben maradni. A középpont nem az én világom. Ha esetleg egy lakatlan szigeten kötnék ki, megköszönném Istennek. Valószínűleg nekem is lenne egy Wilson nevű labdám és legjobb barátok lennénk. Csak ő és én. Na jó Rick is jönne velem.

Nem kellene elviselnem a sok sipítozó nőt, akik épp most húzzák rám az egyik menyasszonyi ruhát. A rövid hajú szőke próbálja rajtam felcipzározni, de nem nagyon jön össze. A két tenyeremet a tükörnek nyomom ezzel is megtámasztva magam. A gyűrűs ujjamon megcsillan a próbafülke fényében a gyémánt. Elkínzott arckifejezésemben benne van minden. Attól félek, hogy kiszakad a ruha. Ezt tuti nem rám terveztek, inkább egy xs-es modellnek. Látom a tükörből, hogy drukkol a két eladócsaj, hogy beleférjek. A szöszi még mindig nagy erővel húzza a cipzárt, majd néhány levegő vétel között így szól hozzám.

- Tudna venni egy nagy levegőt Mrs Salvatore?

Kicsit meglepődők, pedig már hozzá szokhattam volna a névhez. Bár még csak a jegyese vagyok Ricknek, az emberek úgy néznek rám, mint valami királynő lennék.

- Én nem hinném, hogy rámme...- elakadt a lélegzetem. Szó szerint. A szőke megkönnyebbülten fújtat egyet a többiek örülve tapsikolnak.

- Forduljon meg!

Ugye ez nem gondolod komolyan? Jézusom nem kapok levegőt. Kicsiket lépdelve hozzájuk fordultam.

Felszisszenek a levegőhiánytól, amit a ruha okoz.

- Annyira gyönyörű! - olvadoznak az eladók. Az ajkaimat harapdálva megrázom a fejem.

- Szerintem ez nem nekem való. - tártam ki a kezem két centire. Az anyag egyből megfeszült és inkább gyorsan leengedtem. A három nő egyszerre nézett egymásra és szemkontaktussal mindent megbeszéltek.

- Talán egy kis diéta sosem árt, higgye el a ruha tökéletesen áll magán.

Szinte felhördültem a szavai hallatán. Biztos, hogy nem fogok diétázni. A kaja az életem. Egyébként sem voltam az a fajta lány, aki aggódott, hogy az esküvőjén nem lesz bomba formában. Nem tettem semmilyen erőfeszítést. Nem edzettem túlságosan, egészségesebben se éltem. Rick ezt választotta, ezt is kapja. Vagyis engem. Hahaha.

A nők várták a reakciómat.

- Nem, inkább nem. - halvány mosolyt villantottam rájuk. Ők csalódottan elkezdték lehámozni rólam a ruhát. Ez volt a legdrágább kollekciójuk, és én a mit sem sejtő vásárló bekullogtam az üzletbe. Gondoltam nézelődők, elképzelésem nem volt. Persze esélyem sem volt, mert amint meghallották a nevem, majd Rick nevét. Konkrétan elaléltak a gyönyörtől. Gazdag vásárló, mi?

Rick úgy engedett el, hogy bármennyit költhetek. Ezt még mindig nem tudom megszokni. Annyira furcsa. Mindig mondja, hogy ez a mi pénzünk, de nem. Ez nem így van. Ez az ő pénze. Egyébként sem vagyok az a fajta vásárlós lány. Nem tudok órákat tölteni bevásárlóközpontokba. Nekem ez nem megy. Rick jobban szeret vásárolni. Tudja mit szeret, mi áll neki jól. Megvannak a kedvenc üzletei. Amúgy ez vicces. Meg is jegyeztem neki, hogy biztos nem meleg-e, mert akkor átgondolom ezt a házasságkötést. Többse kellet neki, másnap sajgott a lábam közötti terület. Alig bírtam lábra állni. Khm...tehát biztos, hogy nem meleg. Forróság öntötte el az arcom az emlékre gondolva. Visszaöltöztem a saját ruháimba, és megkértem a lányokat, hogy ne hozzanak több ruhát, mert mára befejeztem. Csalódottak voltak. Ennyit a gazdag vásárlóról. Kiléptem az üzletből és megpillantottam Tonyt, aki a kocsinak dőlve nyomta el a cigarettáját. Igazán nem kellett ezt tennie, szívesen megvártam volna.