𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD - 3. Indulatok

Az ébresztő hangoson riasztott fel álmomból. Kinyúltam azzal a kezemmel, amelyik közelebb volt és amilyen gyorsan csak tudtam lenyomtam, hogy ne halljam. Rick a hátamhoz nyomódott, az arcát félig a vállamba temette, a lélegzete melegítette a bőrömet. Félig átkarolt az izmos kezével minél szorosabban húzva testéhez. Elmosolyodtam.

- Rick, mennem kell dolgozni. - mondtam álmos hangon.

- Nem, nem kell. - morogta a fülembe. Kísérletet tettem kiszabadulni a markából, de ő túl erősnek bizonyult és megragadta a csípőmet, hogy szembefordítson magával, így szemügyre vehettem a borostás állát. Hozzám dörzsölte szúrós arcát. Felnevettem és csapkodni kezdtem a mellkasát.

- Csikizel!

Csókjaival beborította az államat, végig a nyakam mentén, a fülem mögötti érzékeny területig. Finoman szívta és harapdálta a bőrömet, milliónyi libabőrrel hintve be a testemet.

- Nanem. Rick! Ne most. - kuncogtam. Erőt vettem magamon és eltoltam. Bosszúsan méregetett.

- Tényleg össze kell készülnöm a munkához. Ne nézz így rám.

Kipattantam a meleg takaró alól és kinyitottam a ruhásszekrényt. Kiválasztottam egy sötét hosszú nadrágot, felsőnek előhúztam a könyvesboltos lógós egyen pólómat. Rick figyelemmel követte a vetkőzésemet. Láttam a tükörből a sötét szemeit.

- Még mindig nem értem mért akarsz dolgozni. - a feje mögé tuszkolta a kispárnámat. Megfordultam szembe vele és karba tettem a kezem.

- Szeretek ott dolgozni. Jó hely és egész közel van. Nyilván nem fogok az örökkévalóságig semmit csinálni és nem akarok eltartott lenni. Természetesen besegítek a papírjaid rendezésében, de mindketten tudjuk, hogy az nem munka. - feleltem őszintén kitárt karral majd bevonultam a fürdőszobába. Dudorászva fogat mostam, gargarizáltam és öblítettem. Aztán sikerült felkenni végre úgy a szempillaspirált, hogy nem szúrtam ki a szemem vele. Magas copfba kötöttem fel a hajamat. Mikor visszaléptem a hálószobánkba Rick már az ágyunkon ült egy sötétkék boxeralsóba, a hajába túrva ásított.

- Felhívom Tonyt, hogy vigyen be a városba.

- Ne! Nem kell! Szeretnék odagyalogolni.

Homlokát ráncolva meredt rám.
- Ezt már átbeszéltük, ugye tudod? Nem tartom jó ötletnek. - ajka feszes vonallá változott. Meztelen felsőtesttel és mezítláb állt elém.

- Kérlek Rick! Ne hívd Tonyt, had menjek egyedül. Már így is furán néz rám a főnököm, amiért folyamatosan fuvaroz egy testőr. Ráadásul Tony olyan morcosan stíröli őt. Mindig átnézi a boltot, mintha keresne valamit. Könyörgöm Rick, szívesen sétálnék most. Nincs olyan messze. - felöltöttem a kérlelő arckifejezésem. Lopva felsandítottam a szempillám alól.

- Elina. - figyelmeztetett.

- Kérlek... - nógattam.

Sohasem tudta visszautasítani, mikor szépen kértem. Rick néhány másodperce lehunyta a szemeit.

- Na jó, rendben. Elmehetsz, de vigyázz, jó?

Örömittas mosoly terült szét az arcomon.

- Nyugi, nem fog történni semmi. Nem hinném, hogy bárkit is érdekelnék. Ismernek téged, tudják, hogy a tiéd vagyok. Nem mernének a közelembe menni.

Rick felkapott egy tincset a copfomból és tekerni kezdte az ujjára.

- Aki hozzád érne annak egyenként tördelném el a csontjait. Elsőnek az ujjaival kezdeném - gyengéden felemelte az állam. Elakadt a lélegzetem. - majd lassan míg addig nem rimánkodik, hogy legyen vége, áttérnék a lábára. - végigfuttatta a kezét arcomon. - Kicsit hagynám szenvedni és mindeközben egy szót sem szólnék, csak a legvégén ismertetném amit elkövetett. - leengedte a hajam és az ajkaimra simította hüvelykujját. Komoly tekintettel nézett le rám, átható pillantásától moccanni sem tudtam. Derekamat szorosan tartotta a testéhez, mialatt engem ledermesztett.
- Azután kivágnám a szemét, amivel rádmert nézni.
Elmerültem a fagyos tekintetébe és tudtam, hogy igazat mond. Finoman a mellkasára pihentettem a kezem és némi habozással így szóltam.