𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD -11. Sötét Angyal

*Rick*

Rutinos csukló mozdulattal pattintottam fel a zippot. A tűz fellobbant a sötétségben.
Immár a második cigarettára gyújtottam rá. Hátra dőltem a rattan fotelbe és bámultam a csillagos eget.

Az éjszaka közepén jöttem ki a teraszra elszívni pár szálat. Halkan kicsusszantam az ágyból úgy, hogy még véletlenül se vegyen észre Elina. Nem akartam őt felébreszteni, olyan békésen aludt. Most, hogy végre biztonságban tudhattam, semmi másra nem volt szüksége csak a pihenésre. Egy hét telt el, hogy rátaláltam. Nem hiszem, hogy valaha elfelejtem az a pillanatot amikor szakadtan előtört az asztal mögül és harciasan emelte rám a tekintetét. Az idő ütemesen telt és az ütés nyomai elhalványultak, de még mindig látszódtak a fehér bőrén. Elina úgy tett mindennap, mintha kibaszodtul nem kínozta volna meg az a féreg. A büszkesége miatt erősnek akar látszani, de tudom, hogy belül nem így van. Nem akarom, hogy elfojtsa magában. Nem sokat árult el a hajnalba nyúló beszélgetésünk óta. A dolgok amiket vele tettek...
Megrándult az arcizmom és mélyet szívtam a dohányba. Bassza meg.
A kicseszett örület határán egyensúlyoztam. Az a mocsok még nem halott. Természetesen még nem jött el az ideje annak, hogy meghaljon. Az túl könnyű lenne. Már pedig sok minden vár még rá. Egy hete a szórakozóhelyem pincéjében roskad. Most az apám katonái őrzik. Megparancsoltam, hogy éppen annyi vizet adjanak neki, hogy ne száradjon ki. Életben kell tartanom egy ideig, hiszen holnap megismeri kivel baszott ki. Élvezni fogom minden percét.
Egy hétig Elinával foglalkoztam, mert nem voltam képes magára hagyni. Addig az apám irányított, de holnaptól ez megváltozik. Elina soha nem fogja megtudni mit éltem át azon az éjszakán, amikor a vak sötétben kerestem őt az embereimmel együtt az erdő mélyén. Mikor egy hajszál választott el tőle, mégsem sikerült megtalálnom őt. Elbuktam.
A számhoz emelem a szálat és agresszívan beleszívok.
A füstöt lassan engedem ki és hagyom, hogy elvesszen az éjszakában. A hideg megfagyasztja a szívem.
Soha nem fogom megtudni mit élt át Elina. Ahogy elképzelem, hogy David bántja a törékeny testét...szét tudnám kaszabolni. Vicsorra húzódik a szám és lepöckölöm a hamut. Amit vele fogok tenni attól az ördög is meghátrál.
Mozgolódásra kapom fel a fejem. Az üveges erkély ajtó kinyílik, Elina dugja ki az összekócolt haját. A kedvenc ruhadarabomat viseli, az ingemet. A vállát pokróc teríti be. Kilép az erkélyre és becsukja maga után az ajtót.
- Rick?
Ide sétál hozzám és mezítláb toporog előttem.
- Mit csinálsz idekint? Hideg van. - mondta miközben összehúzta magán a takarót.
Tényleg? Valahogy fel sem tűnt. Kifújtam a füstöt.
- Kijöttem levegőzni.
A sötétben is jól kivettem, hogy összeráncolja a homlokát. Az ujjaim közt lévő cigarettára esett a tekintete és elkomorult.
- Megfázol, menj vissza az ágyba Édesem, mindjárt megyek én is. - tereltem vissza a figyelmét. Megrázta a fejét.
- Inkább te fázol meg.
Azzal az ölembe mászott és széles terpeszbe helyezte a lábait. A takarót ránk terítette és a mellkasomhoz bújt, majd hirtelen összerázkódott.
- Huhh... jéghideg vagy! Mégis mikor jöttél ki?
Elmosolyodtam a reakcióján és magamhoz öleltem. Az ujjaim közt fogó cigarettát eltartottam tőle.
- Nem olyan rég.
Az orrát a nyakamhoz nyomta és ezt dörmögte.
- Ideges vagy a holnap miatt ugye?
- Ezt miből gondolod?- néztem le rá és elkaptam a szemforgatását.
- Ismerlek Rick.
Elnyomtam a csikket és egy új szálért nyúltam, hogy meggyújtsam. Nem tett rá megjegyzést. Elina a kezemben lévő öngyújtót nézte és elvette miután sikerült rágyújtanom. Felpöccintette és a lángok előtörtek.
- Ki fogod vallatni? - firtatta tovább a tűzre meredve. Összeszorítottam a fogamat.
Az lesz a legkevesebb.
- Többek között, de nem ez lesz a fő cél. - árultam el. Figyelmesen fürkésztem, hogy nézi a lángokat. A szemei visszatükrözték a fényt. Aztán becsukta és újra kinyitotta.
- Édesem megfogod égetni magad.
- Dehogy is! - húzta mosolyra a száját. Fejét a mellkasomon pihentette és elmerengve bámulta a zippot. Kifújtam a füstöt az ellenkező irányba, hogy ne ő rá menjen.
- Rick?
- Hmm? - a számat a feje búbjához érintettem és puszit hintettem rá.
- Enyém lehet az egyik pisztolyod?
Megtorpantam a mozdulatban. A döbbenet az arcomra volt írva, pedig én nem sokszor mutatom ki. Elvettem tőle a zippot, hogy csak rám figyeljen.
- Nézz rám - parancsoltam és megtette.
Smaragd zöld írisze az enyémbe kapcsolódott. Félénken szabadkozni kezdett.
- Tudom, nincs már mitől félnem, de megnyugtatna az érzés, ha lenne nálam pisztoly. Nem számíthatjuk mi fog történni legközelebb. Erősebbnek érezném magam vele.
Düh és a szomorúság egyvelege kavargott bennem. Mennyire távol akartam tartani ettől a világtól. Nem sikerült. Elnyomtam a félbehagyott cigim a rattan karfájának szélén, majd két kézzel jobban a csípőmre húztam Elina fenekét.
- Kibaszodtul nem lesz legközelebb. Ezt biztosra veszem. Megmondtam, hogy többé senki ne érhet hozzád egy ujjal sem. - nyomatékosítottam a szavaimat keményen.
- De Rick...
- Shh - csitítottam el. Finoman megérintettem a lágy arcát. A tincseit a füle mögé tűrtem, hogy még jobban láthassam a szemeit, amikkel áthatóan figyelt.
- Természetesen kaphatsz pisztolyt, ha az biztonságot nyújt neked.
Elina visszaborult a mellkasomra és köszönömöt rebegett. Végigfuttattam a kezemet a hosszú, selymes haján és felnéztem a csillagos égre. Olyan csendesnek tűnt minden. Hideg és zajtalan.
- Rick?
- Igen?
Elina recés hangon, behunyt szemmel ejtette ki a következő szavakat.
- A gyűrűm még mindig nála van.
Az égető düh szétáramlott bennem és alig bírtam leplezni a nyugodtságom. Még azt is elvette tőle. Az állkapcsom keményen megfeszült. Lehajoltam, ajkamat a füléhez tettem, ami borzongást indított a testén.
- Ne aggódj édesem, visszaszerzem neked. Kerül, amibe kerül.
Elina elrablását követően azt hittem elveszítem. Most, hogy tudom itt van velem megtorlást kívántam, minden olyan hegért vagy lelki sérüléséért, amit David okozott.
A pokol bugyraiban fogok elégni, de leszarom. Az én lelkem nem tiszta és sosem lesz az.
Elina elhúzódott tőlem, kis tenyerét a szívemhez simította.
- Jössz az ágyba? - invitált.
- Nem akarok jégkocka lenni. - tette hozzá játékos mosollyal. Ragadozó pillantást vetettem rá.
- Nem baj, majd felmelegítelek.
Még így is a félhomályban észrevettem, hogy az arca mélyen lángba borul. Ez tetszett. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem tudok megunni, ilyen például az elpirulása.
Gyorsan birtokba vettem az ajkait és mélyrehatóan megcsókoltam. Szabad    kezemet     a     hajába     csúsztattam,     és    a    számat    az     ajkára szorítva     olyan    erősen    csókoltam, hogy a torka mélyéről nyögést hallatott. Többet akartam. Elina félrehajtotta a fejét és a nyelvem mélyebbre siklott a szájába. Két karjával átölelte a nyakamat és az ujjaival beletúrt a hajamba. Felmorogtam. Halkan felsóhajtott, és a teste enyhén remegett. A takaró alatt jobban rászorítottam a fenekére, majd felemeltem kis testét. Meglepődve sikkantott fel és húzódott volna el, de én visszarántottam a puha ajkait. Nem hagytam neki esélyt elszakadni. Vakon manővereztem vissza a szobába végig Elinát tartva a karomban. A lábait ösztönösen rákulcsolta a derekamra. A pokróc félig lecsúszva tapadt körénk. A lábammal berúgtam az erkélyajtót, ami visszacsattant. Az ágyhoz vittem és lefektettem rá. Amikor picit ráharaptam az alsó ajkára, megajándékozott a mosolyával. Előrehajoltam, és a homlokomat az övéhez nyomtam. Pupillái kitágultak és kéjvággyal nézett fel a szempillái közül.
- Remélem csupa piszkos dolog jár a fejedben Édesem.
- Ha veled vagyok mindig. - felelte pimaszul. Elvigyorodtam és a lábainál fogva közelebb rántottam, de azért óvatos maradtam figyelve fájdalmas pontjaira.
- Ezt már szeretem.
Alul megfogtam a pólóm és áthúztam a vállam felett. Az említett ruhadarab a padlón kötött ki. A kezem felcsúsztak a combjain és kitártam őket. Az ingem a hasáig felgyűrődött, látni engedte a fehér bőrét és a halványodott foltjait. Odahajoltam hozzá és gyengéd csókokkal hintettem be azt a részt. Elina lélegzete elakadt.
- Bárcsak betudnám gyógyítani az összes sebedet. - suttogtam. Az ajkam megpihent a combján virító hegen. Még elkaptam pillanatnyi szomorú tekintetét, miután átváltott volna pajkos pillantásra.
- Nem bánom, hogy megmarad a helye. Legalább nekem is olyan menő hegem lesz, mint a tied. - utalt viccelődve a hasamon lévőre. Nem válaszoltam semmit, inkább addig csókoltam, míg könyörögni nem kezdett.