𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD -12. Múlt és Jövő

Halihó :) Még sohasem írtam ide fel nektek. Szóval későn, de meghoztam a befejező részt. Búcsú szavakat és kérdésekre a választ a következőben mondok. Amit ma megcsinálok. Addig is...jó olvasást :)

xAngi

Örömmel értesítjük, hogy szeretettel meghívjuk önt és kedves családját az Augusztus 3. - án történő házasságkötésre, mely a St. Anne templomba köttetik.

Elina Winslet& Riccardo Salvatore

Legalább tizenötször olvastam el, ha nem többször. A meghívók frissen egy kupacban sorakoztak az ebédlőasztalon. A színt én választottam, mert Ricket hiába kérdeztem ő csak vállat vont és ,,nekem mindeggyel,, lerázott. Én se vagyok túl jártas ebben, úgyhogy a pasztell kék szín mellett döntöttem. A nevünk alján egy galamb tárja szét szárnyait és a csőrében gyűrűt visz. Egy jelkép. A házasságé.
Törökülésben ültem a széken a tejeskávém felett, és elégedetten kortyoltam nagyot az italba abban a hitben, hogy már nem forró.
Aha. Persze.
Azonnal leégette a nyelvem és a nyelőcsövem. Vízért kalimpálva a csaphoz siettem és addig ittam, míg lehűtötte a nyelvem.
Meglepődtem volna, ha nem történik velem a mai nap folyamán semmi. Sóhajtva visszacsüccsentem a székre és a szalaggal átkötött levelekre pillantottam.
Egy kipipálva, de még mindig nincs ruhám és vészesen közeledik az idő. Egy hónap múlva feleség leszek. Azt sem tudom, hogyan kell jó feleségnek lenni. Nem hiszem, hogy sokban változni fog az életünk és hát...már várom, hogy Rick legyen a férjem. Sajnos nem úgy alakult a dolog, ahogy elterveztük, mert a vegasi esküvő helyett egy nagy olaszos lagzi lesz. Egyébként szó szerint, hiszen a rokonságuk olasz. Hmm... milyen jó, hogy nem tudok olaszul. Azért remélem, valahogy megértem őket vagy beszélnek angolul valamennyire. Na, jó maximum Rick tolmácsol. Szerencse, hogy a szülei és a nővére tud angolul, így könnyebb a helyzet. Ami a nagy esküvőt illeti...
Rick anyukája és apukája győzött meg minket, én pedig nem akartam ellenkezni velük. Elfogadtam ezt és inkább örülök, hogy megismerhetem a népes rokonságot, ha már nekem nem jutott ki. Rick még nem bocsátotta meg az apjának, amiért eltitkolta a féltestvérét. Az én sejtésem szerint soha nem is fogja. Idővel talán jobb lesz, de Davidet nem fogjuk tudni kitörölni az emlékezetünkből. Ami azt illeti a lábam jól van. Csupán egy vékony heg maradt rajta, emlékeztetve a történtekre. Nem igazán törődöm vele. Elfogadtam, hogy az már a testem része. Ricknek is van, ami azt jelenti egyen hegünk van. Hát nem romantikus?
A kávém kellemesen meleggé hűlt, ezért az utolsó cseppig kiittam és a bögrét beletettem a mosogatóba.
A meghívókat felakarom adni a postán és a városba is beszeretnék menni nézelődni. Nincs menyasszonyi ruhám!
S.O.S
Ezt kellene írnom a homlokomra.
Feltrappolok a lépcsőn, majd benyitok a szobánkba ahol a ruhás szekrényhez veszem az irányt. Farmer rövidnadrág és V kivágású barack színű felső mellett döntök. Halvány sminket kenek fel az arcomra és ügyelek, hogy ne bökjem ki szempillaspirállal a szemgolyóm. Július eleji kánikula miatt a hajamat toronymagasra kötöttem. A fejem tetejére napszemüveget biggyesztettem, majd a vállamra csaptam egy hosszú vállöves kis táskát, ami már 6 éve nálam szolgált. Kicsit már látszik rajta, hogy megviselte az élet, de sebaj én akkor is szeretem.
Ajtó nyílódás hallatszott a hátam mögül. Eligazítottam a hajam a szekrény tükrében, azután szembe fordultam vele. Rábámultam magas alakjára és a fekete égnek álló hajára.
- Hova-hova? - kérdezte mosolyra húzva az ajkait. Sötét tekintete körbe járta a meztelen lábam.
- A városba indulok feladni a meghívókat.
- Bruno most nem tud elvinni. Nekem segít az ügyeimben.
-Nem is kell, hogy elvigyen. Csak az autódra van szükségem és itt se vagyok.
Rick szemöldöke magasra felugrott ezt hallva.
- Remélem rosszul hallottam.
- Nem. Tökéletesen. - vágtam vissza szemtelenül. Elé léptem és lábujjhegyre pipiskedtem magam, a karjaimat a nyaka köré fontam.
- Van jogsim. Jól vezetek! Nem töröm össze vigyázni fogok rá esküszöm.
- Őszinte leszek. Nem nagyon bízok a vezetői képességedben.
- Hah! Ezt most majdnem a szívemre vettem. Nyugi az alapokat tudom, megállni a pirosnál ilyesmik... - viccelődtem.
Rick rosszallóan hunyorított le rám. Puszit nyomtam a borostás arcára, amitől láthatóan megenyhült.
- Túl dramatizálod a helyzetet.
Rick megforgatta a szemét és a vitrines szekrényhez lépett, majd a tenyerembe adta az autó kulcsát.
-