𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD -9. Maradj Életben

Néma csendben sántikáltam a hidegben. Mezítláb voltam és minden egyes kőre vagy fadarabra megrezdültem. Rettenetesen átfáztam, mert nem viseltem mást csak alsóneműt és pólót. A sötét éjszakában egyedül a hold világított nekünk utat. Órák óta gyalogoltunk a sűrű fák között. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. David a hátam mögött jött a pisztolyát folyamatosan rám szegezte. Fogalmam sem volt, hová megyünk és abban sem voltam biztos, hogy David tudja-e. Nekem csak a remény maradt, hogy Rick rám talál.

Megbotlást színleltem.
A tenyeremre estem és belenyomtam a kezemet a sárba. Már négy ilyen jelet csináltam. David egyenlőre nem vette észre. Szerintem túl ideges volt.
- Gyerünk talpra! - parancsolta. Lassan feltápászkodtam és ellenszenvesen Davidre néztem.
- Elfáradtam és fázom. - feleltem szárazon, reszelősen.
- Kurvára nem érdekel. Addig nem állunk meg, míg meg nem bizonyosodok arról, hogy biztonságos a környék.
Végig néztem magamon. Tiszta sár és mocsok voltam. Tovább meneteltünk a hidegben. Tudtam, hogy David fáradt, mert ő is egyre lassabban jött utánam. A fák mögül valami megreccsent.

- Állj! - szólalt meg halkan.

Megtorpantam. Az ujját a saját ajka elé emelte, ezzel jelezve, hogy ne csapjak zajt. A fegyvert még mindig tartotta. A suhogás egyre közelebbről jött. David teljesen megmerevedett. Vártunk. Hallgatóztunk.
Aztán megláttam a villogó szemeket és a szárny rebbenést a magas fa egyik ágán. Bagoly huhogott a fejem felett. A hang tovaszállt az éjsötét erdőbe, elkeveredett a szél susogásával.
- Ez csak egy bagoly.
- Kuss legyen és addig meg nem állj, amíg azt nem mondom! - csattant fel.
Merev, nehéz léptekkel folytattam az utunkat. Nem voltam hülye, minden lehetőséget meg fogok ragadni, hogy elmeneküljek. David sem volt hülye, minden egyes rezdülésemre felkapta a fejét. A túlélésért küzdöttünk. A nagy kérdés az volt, melyikünk marad életben.
Nem haladtunk gyorsan, de a fájó lábam súlya és a lefelé haladó lépteink sok erőt kivettek belőlem. Megdörgöltem a szemem és hátra sandítottam. Határozottan kimerültnek tűnt, vonszolta magát. Most elmenekülhetnék, de a lábaim nem bírják. Hova fussak? Fejben tovább pörgettem a lehetséges forgatókönyvet. Mi van, ha eltévedek az erdőben? Sosem találok ki. Ráadásul a fegyver még mindig David-nél van.
Megígértem magamnak, hogy megragadom az első adandó alkalmat és megszerzem.
Egy nedves csepp esett a homlokomra. Felnéztem az égre és csillagok helyett, sötét felhők gyülekeztek. Mi jöhet még? A lábujjaim érzéketlenné váltak. Hiába szorítottam össze a fogaimat, akkor is vacogtak.
- Szedd a lábad, mert hamarosan lecsap ránk a vihar. - parancsolt rám erélyesen.
- Azt sem tudom, hova megyünk. - vacogtam.
- Lennie kell valahol egy kunyhónak. Ismerem ezt a környéket. Itt kell lennie.
Mormolta.
- Már lassan az orromig sem látok. - kételkedtem a szavaiban, de imát mormoltam magamban, hogy megtaláljuk. Az eső pár perc alatt szemerkélni kezdett, és nagyjából tíz percre rá elkapott minket a zivatar. A testem, a szívem annyira fájt, hogy szerettem volna lekucorodni a sárba és sírni. A hajam szétázott, facsarni lehetett belőle a vizet. A lábaimat figyeltem, csak egy pillanatra emeltem fel a tekintetem. A lombos fák között homályosan észre vettem egy nagy árnyat. A szemeim elkerekedtek és elöntött a megkönnyebbülés.
- Itt van! - kiáltani akartam, de a hangom berekedt. Úgy szólaltam meg, mint egy repedt fazék. David felgyorsította a lépteit és hallottam, hogy mormol egy ,,na végrét". Ahogy közelebb értünk, élesedett a látásom és kivettem, hogy ez egy vadászház. David az ajtó elé lépett és lenyitotta a kilincset.
- Zárva van. - jegyeztem meg.
David gyilkos szemeket meresztett rám.
- Na nem mondod? Menj hátrébb.
Engedelmeskedtem és pár lépést távolodtam. David először a vállával, majd a lábával rúgott az ajtón. Harmadjára a faajtó hangosan a falnak csapódott. Megfogott a karomnál és bevonszolt a házba, ahol sötétség honolt. Az állott levegőben porszag érződött. Hallottam, hogy David motoszkál a villany kapcsoló után és amint rátalált, fény borította be a szobát. A szemem káprázott, mert annyira hozzászokott a sötéthez. Gyorsan felmértem a terepet. Egy pici konyha edényekkel tele, tágas nappali téglás kandallóval előtte sötétbarna ütött kopott kanapéval és falon kitömött állatokkal. Megborzongtam a hidegtől és a félelemtől. Itt kell töltenem az éjszakát Daviddel, aki lehet, hogy a megölésemet tervezi.
A nappali közepén szétfagyva láttam meg, micsoda koszt hoztam be magam után. Ruhát kell kerítenem és muszáj lesz lefürdenem. Már ha van víz. David neki állt kinyitogatni a szekrényeket, fiókokat. Kirakott a pultra konzerveket, gyufát. Hamar feltaláltam magam én is. Lekuporodtam a szőnyegre, és benéztem a szekrénybe. Törölköző, zokni, öv, terep mintás melegítő nadrág és pulcsi. Ez az.
- Te meg mit csinálsz? - dörrent rám. Fáradt szemébe azonnal gyanakvás költözött.
- Tiszta ruhákat keresek - vágtam rá. Még mindig rázott a hideg.
David átpillantott a kandalóra. Volt ott egy fonott kosár, amiben tűzifa csücsült.
- Begyújthatnál, mielőtt megfagyunk. - ajánlottam fel.
Haragosan tekintett rám.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass. Mellesleg nem fogok tüzet rakni, mert meglátják messziről a füstöt.
Pedig ez lett volna az egyik tervem. Sóhajtva kiveszem a cuccokat, amiket találtam aztán benyitok a nappali végén lévő ajtón. Találok egy kicsi fürdőszobát. Majdnem sírva fakadok. Megköszörülöm a torkom.
- Elmehetek fürdeni? - kérdezem semleges hangon. David átszeli a nappalit és benéz a fürdőszobába. Kinyitja a keskeny szekrényt, majd tovább kutakodik.
- Mit keresel? - érdeklődöm fáradtan.
- Olyan dolgot, ami segíthet neked a menekülésben. - veti oda érdesen
- David. Túl fáradt vagyok elfutni. Órákon át gyalogoltattál a hidegben, a sötétben. Csak leszeretnék fürödni. Esküszöm. - mélyen a szemébe néztem, hogy elhiggye. Fancsali arcot vágott és megfenyegetett.
- Ne készülj semmivel, mert nálam van a pisztoly és nem nálad. Figyellek.
Bólintottam, afféle "megértettem".
- Öt percnél ne tartson tovább! - figyelmeztettet.
Magamra csuktam az ajtót és azonnal a tükörhöz álltam. Ledöbbentem a kinézetemen. Mindenhol lila folt borított, a szemem alatt sötét karikák húzódtak. A szám kicserepesedett. Úgy néztem ki, mint egy drogfüggő, akit megvertek.
Levetettem a vizes ruhámat és beálltam a zuhany alá. Kérlek, legyen meleg víz. Kérlek.
Folyatni kellet egy darabig a vizet, mire átváltott langyosra. Aztán jött a várva várt meleg. Nem sokára tűzforró lett és én kiélveztem azt a pár percet. Hagytam, hogy átmelegítse a porcikáimat. A vér, a sár eltűnt rólam és tiszta lettem. Bámultam a rossz lábamat, a varratot. Azután bebugyoláltam a hajamat a törölközőbe, míg felöltöztem a terepmintás melegítőbe. Mondjuk elég nagy volt rám, de megoldottam és feltűrtem. Csak férfi alsóneműt találtam, de az is tökéletesen megfelelt a célra. Átnéztem én is a szekrényeket, hátha rábukkanok valami hasznosra. Késre, fegyverre, szikére esetleg borotvára.
Szívesen elvágnám a nyakát álmában.
A konyhát elvetettem, mert David valószínűleg mindent félre rakott, hogy ne tudjam használni. Elvégre ez egy vadászház, valahol elrejtve csak akad egy puska. Bárkié is a ház, előre sajnálom amikor meglátja, hogy betörtünk hozzá.
Még utoljára belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy még mindig nyomorultan festek.
- Elég sokáig tartott az az öt perc. Már azon gondolkoztam rádtöröm az ajtót. - szólalt meg ridegen a konyha pult mögül, miközben átsétáltam a nappalin. Nem válaszoltam, inkább kinéztem az ablakon. Az eső rendületlenül szakadt, mostanra szél is felerősödött. Lecsekkoltam az ajtót, ami elvolt torlaszolva egy székkel. Gondolom David, azért csinálta, hogy ne vágja ki az ajtót a szél.
- Hé, gyere el az ablaktól! - zendült fel teli szájjal és megint pisztolyt fogott rám. Kezdtem immúnissá válni tőle. Halk sóhaj hagyta el az ajkaimat és oda sétáltam hozzá. David mostanra átöltözött száraz ruhákba. Nagyjából ugyanazt viselte, mint én. Kivéve, hogy ő sötétbarna színű pulóvert viselt. A vizes ruhái a széken száradtak. David előtt három konzerv sorakozott. Ő éppen a kukorica konzervet kanalazta. Igazából a gyomrom annyira leszűkült az éheztetéstől, eddig fel sem tűnt. Most viszont az éhség érzet nagy hévvel tört rám.
David komoran méregetett aztán az állával az egyikre bökött.
- Nesze, egyél.
Nem haboztam, felmarkoltam a babkonzervet és az evőeszközös fiókhoz suhantam, ami a háta mögött volt. Természetesen egy darab kést se hagyott elől. Kíváncsi vagyok hova dugta el. Habozás nélkül felmarkoltam egy villát és egy kanalat. A villát ruháim ujjába csúsztattam, majd gyorsan bele a cipzáras nadrág zsebembe. Hidegvérrel megkerültem az asztalt és letettem a fenekem a székre. Közömbösen felbontottam és kanalazni kezdtem az ételt. Belül szétvetett a feszültség.
- Találtam az egyik szekrényben hősugárzót. Forróságot nem ad, de arra jó, hogy ne fagyjunk meg. - jegyezte meg színtelen hangon. Bólintottam és amint végeztem az evéssel bedugtam az ablak alatti konnektorba. Lebontottam a turbánt a fejemről és leguggoltam elé, hogy megszárítsam. Egyből éreztem a meleg levegőt a fejbőrömön. Fésű híján az ujjaimmal próbáltam rendbe szedni a bongyor hajamat. A kandalló fölötti hagyományos órára lestem. Fél kettőt mutatott. Nekem pedig tervet kellett készítenem.
Davidre sandítottam, aki nagyon elmerült a gondolataiba. Nem tűnt összeszedettnek. Nem számított arra, hogy Rick és az emberei ránk találnak. David katonái lehet, hogy hallottak minket. Nem láttam mi történt fent. Még, ha életben maradtak, David megfutamodott. Gyáva. Mindig is tudtam, hogy az.
Bárcsak jobban küzdöttem volna! Hajszálon múlott és Rick rám talál. Legalább a hangját hallhattam.
Gombóc nőtt a torkomban. Nem szabad érzelmesnek lennem. Itt a túlélésért küzdök.
Végig tapogattam a fejem, már kezdett szárazzá válni a hajam. Felnéztem, és észrevettem, hogy David figyel.
- Mi az? - kérdeztem enyhe éllel.
- Korán indulunk szóval, ha aludni akarsz most tedd, mert holnap csak egyszer állunk meg pihenni. Folyamatos mozgásban kell lennünk. Megértetted? -harsogta. Nem voltam tisztában vele, hogy ez kérdés vagy kijelentést volt. Összeszorítottam a fogam.
- Megértettem. - feleltem beletörődött hangon. David felcsapott az asztalra egy hátizsákot és belepakolt néhány szükséges holmit, amit talált. Vizet, kaját, ruhát és iránytűt.
A kanapéról elvettem a mintás színű pokrócot és lefeküdtem a szőnyegre. Beburkolóztam, mint egy hernyó és hagytam, hogy a meleg levegő érje a hátam. Nem véletlenül a padlót választottam. Úgysem hagyná, hogy saját maga aludjon a földön. Nincs benne semmi tisztesség.
Behunytam a szemem és úgy tettem, mintha nagyon fáradt lennék. Ásítottam és vártam. Érzékeltem, hogy még valamit motoszkál, majd újra csend borult ránk. Fogalmam sem volt mit csinál, ezért leeresztett pillák alól sandítottam a konyha felé. Pisztolyát szedte szét és tisztogatta meg. Ezzel jó darabig elütötte az időt. A szék nyekkent, mikor felállt. Szépen, egyenletesen lélegeztem és enyhe szuszogást is belevittem a színjátékba. A lépései közeledtek hozzám. Megállt és lekapcsolta a villanyt. Azon tűnődöm, hogyan fogom tölteni az éjszaka hátra lévő percét.