𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

1. Szemtől szemben

Idegesen dúltam fel a szobámat, hogy a befőttesüvegemben lévő maradék megtakarításomhoz nyúljak. Kétlem, hogy ennyi lenne az összeg, de minden kis összeg segíthet. Pénzre van szükségem, de már a bank se ad, nem tudom mit tegyek. Amióta anyukám meghalt az életünk tönkrement. Az apám alkoholba és szerencsejátékba fojtotta bánatát, egyre kevesebbet járt haza és mikor visszatért pénzért könyörgött. A játékautomaták átka, hogy mindig vesztesz, és ha egyszer nyerő szériád van, onnantól kezdve nem tudsz ellenállni. Örök körforgás.

Képtelen voltam egy percet is aludni, hajnalok óta fenn voltam és fel alá járkáltam a lakásban miközben folyamatosan apámat hívogattam.

- Könyörgöm vedd fel! Ide kell jönnöd! Egy veszélyes férfi tört be az éjszaka. Nem mertem hívni a rendőrséget, mert megfenyegetett veled és azt mondta tartozol neki! Hívj vissza kérlek! – hagytam a sokadik hangüzenetét a telefonján.

Vacogott a fogam az idegességtől és a tehetetlenségtől, közben percenként az ablakból leskelődtem. Szinte biztos vagyok, hogy az egyik bárban vagy egy játékteremben van. Tudom, hogy fel kellene keresnem és hazarángatni, de ha a múltbeli eseményre gondolok, félek újra megtenni. Emlékszem, hogy mindenki előtt leordított olyan megalázó módon, hogy hazaszaladtam és amikor részegen hazajött kiráncigált a hidegbe és kizárt a lakásból. Az egész éjszakát a faházban töltöttem, azután hetekig nem szóltunk egymáshoz. Nem akarom újra élni ezt a rossz élményt...

A zár kattant és odakaptam a fejem, gyorsan felkaptam az asztalról a vázát és a falhoz simultam. Azonnal elöntött a megkönnyebbülés, amint botladozva belépett az apám. Arca duzzadt, szája repedezett és vérzett, alig állt a lábán. Alkohol és dohány szagot árasztott magából. Letettem a vázát és segítettem leültetni a székbe, majd rázúdítottam mindent.

- Mi történt veled? Hívtalak többször! Miért nem vetted fel?

Leintett a kezével és a hűtőre bökött az állával.

- Hozz jeget, fáj mindenem. – vizenyős tekintete keresztül siklott a feldúlt konyhán, de nem szólt semmit. Konyharuhába csavartam a jeget odanyomtam a fejére. Felhördült miután elcsapta a kezem. Idegesen a hajamba túrtam.

- Apa figyelj rám! Tudom, hogy bajba keveredtél, de könyörgöm mond el mi folyik itt. Betört az éjszaka folyamán egy idegen és téged keresett. Az előbb is azt hittem ő jött vissza, félek, hogy ő egy gyilkos, mert megfenyegetett, hogy ne próbálkozzunk semmivel. Azt állítja tartozol neki, itt hagyott egy névjegykártyát, de név nincs rajta csak cím.

Elé toltam a fekete kártyát, amin aranyozott betűk csillogtak.

- Rettenetesn félek. Mond el mi ez az egész?

Arcán kétségbeesés ülti ki, amitől még jobban kiborultam.

- Könyörgöm, mondj valamit – türelmetlenkedtem.

- Ő a végrehajtó, de nem neki tartozom.

- Végrehajtó? Úgy érted uzsorás?

- Rosszabb. - nem bírta állni az aggódó tekintetem, az ujjait morzsolta.

- Kitől kértél kölcsön apa? Egyáltalán mennyit? – kérdeztem elkeseredetten.

Meredten maga elé bámult, majd a figyelmen kívül hagyva a hűtőhöz vánszorgott. Kivette a sört, és nehézkesen felbontotta. Nagy kortyokkal itta, mint a vizet.

- Ne merj számon kérni, tettem amit tennem kellett.– dünnyögte az orra alatt. Felháborodva mutattam körbe a konyhán, majd magamon.

-Hogy mondhatsz ilyet? Meg sem kérdezted, hogy megsérültem-e! Fojtogatott, miközben kérdezgetett rólad. Kést szegezett rám! Te pedig ennyit tudsz nekem mondani? Apa, hol van a pénz, amit kölcsönkértél?