𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II .ÉVAD -8. Esély

Két fajta ember létezik, az aki beletörődik a sorsába és aki tesz ellene, hogy elkerülje azt. Őszinte szeretnék lenni. Már magam sem tudom melyikbe tartozom.
Félek, hogy elkéstem. A legrosszabb az egészben, hogyha akarnék se tudnék mit tenni. Persze, nem adom fel. Kijutási lehetőségem nem akadt eddig, de egy pár dolgot megállapítottam.

1. Nincsenek ablakok, ergo valahol a föld alatt lehetek.

2. Daviden, Gleben, Ivanön illetve Denisen kívül nem láttam több embert.

3. Szinte biztos vagyok benne, hogy beteg vagyok.

Egy napot töltöttem a sötét lyukban és egy életre megtanultam, hogy többet nem beszélek vissza. A jól megszokott zárkámba csuktak, de már ritkán jött le valaki, hogy megnézzék megvagyok-e. Nehezen tudtam kisilabizálni vajon ma kapok-e ételt.

Rendszertelenség.

Ezt utáltam legjobban. Jobb napokon kaptam két szelet kenyeret, rosszabb napokon semmit.
Legyengültem teljesen, azonban nem csak emiatt féltem.
Rickről nem hallottam semmit. A fogva tartóim nem beszélték meg előttem az ügyeket. Reménykedtem, hogy Rick rájött egy-két dologra az áruló Tonyval és velem kapcsolatban. Bár elmesélhetnék neki mindent! Ismerem Rickket és tudom, hogy tervez valamit. Soha semmit nem hagy tett nélkül. Megfog találni. Ha nem, akkor így vagy úgy, de megszököm.
David arca suhant át a gondolataim között. Mégis ki a fene gondolhatta volna, hogy van egy féltestvére?
A titkát elemeztem egész végig. Bosszút akar állni. Semmi más nem volt a tarsolyában, csak én meg a bosszú. Az egészben a legbizarrabb, hogy Rick apja tehet mindenről. Ha elmeséli Ricknek, hogy van egy féltestvére és nem tagadja meg Davidet, most nem lennénk ilyen helyzetben. Ez persze nem mentesíti fel Őt, mert egy gonosz, kegyetlen rohadék, aki azt élvezi, hogy másokat kínozhat. Az égvilágon semmiben nem hasonlítanak egymáshoz. Hiszen lábon lőtt! Előtte a rohadt lábam! Fogva tart, éheztet és várja, hogy megtörjek.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy megölöm Davidet. Nem tudom, mikor és hogyan, de megfogom tenni.

A pislákoló lámpára néztem, ami zizegve adta tudtomra, hogy hamarosan kialszik.
Azt hiszem lázam van. Legalábbis a szervezetem erre utal. Ami elég nagy baj. Egyáltalán nem akarok beteg lenni, mert túl sok esélyem nem volt ilyen körülmények közt.
Reszket a testem és rettenetes melegem van. Lehunytam a szemem, hogy ne szédüljek, mert forgott az egész zárka körülöttem. Lecipzároztam a pulóverem, ám a tomboló meleg az ereimben nem múlt el. Lassan leereszkedtem a hideg földre és a fejem alá tettem a ruhát. Valamiképp segített hűsíteni a testemen, ez kicsit megnyugtatott. Sajnos nem tartott olyan sokáig, mint vártam. Zakatoló szívem, szaggatott ritmusa lüktetett a fejemben. Mintha felakarna robbanni... A bőröm forrón feszült az izmaimra, szinte fájdalmasan.
Nem követtem az idő múlását. A repedezett plafont bámultam. A legnagyobb elkeseredésemben dúdolgattam. A dúdolgatásból éneklés lett, majd össze-vissza énekelgettem aztán nem tudtam palástolni tovább az eszembe jutott zenét. Ironikus módon a Bad Dayt kezdtem énekelni.
Nem törődtem a homlokom kiült verítéken. Forróság folyamatosan mardosott. Összezavarodtak a gondolataim, értelmetlen, véget nem érő láncolattá fűződtek. Folyamatosan ugyanazt az egy dalt ismételgettem.
- Darabokra hullasz minden alkalommal. Nem is kell folytatnod. Mivel rossz napod volt... - énekeltem rekedten.
Észre sem vettem, hogy sírok amíg meg nem éreztem a lecsorduló könnyeimet. Minden zavaros volt, összefüggéstelen.
A zizegő lámpa kialudt, nem adott több fényt. Itt a sötétben feküdve a hideg betonon az álom utol is ért. Elaludtam, és nem tudtam, hogy felébredek-e valaha.

***

Friss ágynemű illatát éreztem, de nem igazán olyan volt, mint az otthoni. Egy ágyon feküdtem, egy nagyon kényelmes ágyon. Meleg paplan közt a hasamon kiterülve, lábaim szétvetve. A szempilláim megrebbentek, ahogy lassan ébredeztem. A torkom száraz volt és a végtagjaim elgémberedtek. Megdermedtem mikor meleg kezek simították ki a hajamat az arcomból, és ujjak simogatták az orcámat. Mosolyra húzódott a szám. Rick...
Aztán az ujjak belemartak az arcomba és felpattantak a szemeim. Az álmos állapotom tova tűnt.