𝐅𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 (1-2 évad befejezett)

II. Epilógus

Elérkezett a karácsony. Az egyik legszebb, mégis számomra a legszomorúbb ünnep. A hó a lábam alatt ropogott, ahogy mentem egyre beljebb a temetőben. Még egyszer hátra pillantottam, hogy megbizonyosodjak, nem követ Tony. Arra kértem, hogy maradjon a kocsiban, ameddig én távol leszek. Teljesítette a kérésemet, mert a Jeepben ült és enyhén a fejét rázta, ebből következtettem, hogy zenét hallgat. Rick küldte utánam, persze ellenkeztem, de inkább ráhagytam. Vannak dolgok amik még most sem tetszenek. Ilyen például Tony folyamatos rám vigyázása.
Összébb húztam magamon a piros szövet kabátom, mikor éreztem ahogy a hideg beférkőzött. Huhh.. Talán mégis csak a pufi kabátomat kellett volna felvennem, van vagy mínusz 10 fok.
Megálltam a sírnál és elhelyeztem rajta a mécsest és a koszorút.
- Boldog Karácsonyt... -suttogom nekik. A temetői csendet néhány varjú károgása törte meg. Kifújtam a levegőt, ami fehéren oszladozott szét a hidegben. Álltam egy darabig a nyugvóhely előtt, majd megfordultam és a kijárathoz indultam. Láttam, hogy Tony észrevesz és kiszáll a terepjáróból, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Vacogva megköszöntem és bemásztam az ülésre. Tony átment a másik oldalra és beült a vezetői ülésre. Beindította a motort és kitolatott a parkolóból. Csontig átfagytam. A lábujjaim totál megdermedtek. Lehúztam a kesztyűmet a vöröslő ujjaimat felfedve. Tony szó nélkül bekapcsolta a fűtést, mire meleg levegő áramlott szét a kocsiban.
- Huuhh azt hittem széjjel fagyok! - könnyebbültem meg. Tonyt arcát néztem, de meg sem rezzent az arca. Meredten figyelte maga előtt az utat. Köhintettem.
- Nem ugrunk be a fánkfalódába? Még nyitva van és eléggé éhes vagyok. Simogattam meg a pocim.
- Nem lehet. A Főnök utasítása az volt, hogy egyenesen haza vigyelek. - válaszolta a mély hangján. Elégedetlenül felnyüszítettem.
- Ugyan már! Csak egy pár perc és mehetünk vissza.
Tony megszorította a kormányt.
- Nem.
Leeresztettem, mint egy lufi. Kedvetlenül az ablaknak vetettem a fejem és az elsuhanó tájat figyeltem. Rickre gondoltam. Sok mindent megtanultam. Nem veszekedtünk annyit és sokkal békésebbek lettünk. Nem ütöttem bele az orrom az ügyeibe. Ilyenkor legalábbis úgy tettem, mintha nem érdekelne. Ami a legfontosabb, hogy megtanultam elfogadóbb lenni. Rick ragaszkodott Tonyhoz, hogy mindenhova elkísérjen. Egy ideig elleneztem, de aztán elfogadtam. Megszoktam Tonyt, még ha olyan morgós is. Leginkább én beszéltem hozzá, amikor a kocsiban voltunk. Hiába vágott morcos pofát tudtam, hogy valahol mélyen szereti a társaságomat.
Éreztem Tony rám szegezett pillantását. Az autó lassított mikor megálltunk a fánk üzletnél.
- Öt percet kapsz. - jelentette ki. Nevetve tapsikoltam.
- Köszi Tony!
Ő elfordította a fejét rólam és a kinti embereket szemrevételezte.
Nem sokára egy pink dobozzal ültem be a kocsiba.
- Kérsz belőle? Mert nem vagyok benne biztos, hogy marad. Szóval most szólj.
- Nem kérek. - visszafordította a fejét az útra. Megvontam a vállam.
- Akkor több jut nekem.
Karácsonyi szövegek dúdolása közben ettem a fánkot. Majd mikor elpusztítottam mindent, lenyitottam a kesztyűtartót és begyűrtem a szemetet. A tekintetem megakadt egy képen, amin egy fehér cica pózolt. Kivettem és megnéztem alaposabban.
- De édes. A tied?
Tony szeme felvillant és kikapta a kezemből a képet.
Annyira meglepődtem a váratlan mozdulatára. Pislogni sem pislogtam. Tony feszülten felém pillantott. Jól van na. Nem fogom ellopni a képét. A vezetés közben csendben maradt. Én pedig nem firtattam tovább a dolgot. Pont kapcsolni akartam rádiót, hogy kitöltsem az űrt amikor beszélni kezdett. A kopasz fejét megvakarta.
- Ő az én cicám.
Furcsa módon meglágyultak az arcvonásai. Hű, sosem gondoltam volna, hogy macska típusú. Rámosolyogtam.
- Mi a neve?
- Lucy.
Hümmögtem.
- Perzsa macska és fajtatiszta. - tudakolta büszkén.
- Igazán szép. - értettem egyet.
- Most lesz két éves a kislány. A második karácsonyt fogjuk együtt tölteni. - jegyezte meg lágyabb hangnemben. Elfojtottam a mosolyom. Alig hittem el, hogy így látom őt.
- Folyton az ágyamon alszik. Rosszallóan néz rám, ha leakarom őt rakni. Igazi királynő. - sóhajtotta. Aztán folytatta a beszédet, én pedig egész úton ülten és hallgattam őt. Sosem volt velem ennyire bőbeszédű. Megnyílt nekem.
Kicsit sajnáltam, hogy már megérkeztünk a házhoz, mert elhallgattam volna, ahogy áradozik a macskájáról. Kiszálltam az autóból és behajolva felé intettem.
- Boldog Karácsonyt Tony!
Félmosollyal fogadta és biccentett nekem. A bejárathoz igyekeztem, mert a csípős hideg a ruhám alá ment. Óvatosan felsétáltam a lépcsőn, nehogy megcsússzak a jégen. Beléptem az előtérbe és megcsapott a meleg levegő. Leakasztottam a sálamat és a sapkámat, majd lehámoztam magamról a kabátot. A csizmámról leolvadt a hó és latyakot hagyott a kővőn. Kiszórtam a hajamból a havat, majd a kis tócsát felitattam egy ronggyal. Beljebb léptem a nappaliba, ahol már megéreztem az illatokat. Rick készíti az ünnepi vacsorát. Hmm... Alig várom, hogy megkóstolhassam a főztjét. A kandallóhoz kuporodtam és oda raktam a zoknis lábam, hogy a meleg felmelegítse. Nem olyan messze tőle állt a fenyőfánk, ami még csupaszon állt a tartójában. Hatalmas volt. Még egyszer sem volt ekkora fánk karácsonykor. Szomorúan gondoltam vissza azokra az évekre. Régen volt normális boldog karácsonyom. Szerintem Rick direkt kiakar tenni magáért, hogy megadja ezt nekem, de én boldog vagyok így is. Az első karácsonyunk. Te jó ég. Van még valami. Olyan szinten izgulok Rick szülei miatt. Huha...Azt tudom, hogy elváltak a szülei. Mondtam neki, hogy az anyukájával mindenképpen béküljön ki, mert eddig össze voltak veszve. Először húzogatta a száját, de végül belement. Ő az anyukája. Nem lehet rosszban vele és meglátogatjuk őt és a nővérét. Ebédre hívtak minket. De őszintén szólva nem tőlük, hanem az apjától félek. A híres maffia főnök apu.Elutazunk Olaszországba és egy pár napig ott leszünk. Félek Rick apjától. Ő az aki ilyen rosszá tette. Belenevelte ebbe a világba.
Összedörzsölöm a tenyerem, mert a hidegtől még mindig vörös.
- Már meg is jöttél? Nem is szóltál.
A szívem megremeg a mély hangjára. Elmosolyodom és megfordulok. Ott áll előttem az én muffin mintájú kötényemben profin beállított hajjal és muszáj elfojtanom a nevetésemet. Oda hajolok hozzá és lábujjhegyre pipiskedve hosszan megcsókolom. Karjai a vállam köré fonódtak, majd szorosan magához húzott. Vastag, acélos karjai körbe fontak. Rick elmélyítette a csókunkat és nyelvünk egymásba kapaszkodtak. Amikor pedig végül elszakadtunk egymástól a nyakához dörzsöltem az orrom.
- Jézusom. Jéghideg az orrod! - panaszkodott. Résnyire húzott szemmel néztem rá.
- Talán azért, mert meglehet fagyni odakint. Te itt bent kuksoltál a melegben én pedig küzdöttem a hideg ellen.
Rick kuncogott és finoman ajkához érintette a szám sarkát.
- Előkészítettem a karácsonyi díszeket. Elkezdhetjük feldíszíteni a fát, ameddig sül a bárány.
Izgatottan megint megcsókoltam, de ezúttal hosszabban és szenvedélyesebben.
- Olyan édes ízed van. - mormogta.
- Valószínűleg azért, mert fánkot ettem.
Rick eltolt magától és felháborodottan tekintett le rám.
- Itt főzőcskézek, hogy nívós ételt készítsek erre te fánkot eszel inkább. - belecsípett a fenekembe. Felsikkantottam és nevetni kezdtem.
- Sajnálom, de nem tudtam ellen állni!
Rick meghúzta hátul a hajam és megízlelt újból. A dohányzó asztalra tette le Rick a dobozokat. A többség dísz az én családomé volt. Ricknek nem nagyon volt, mert ő ezt nem ünnepelte. Néhány új darabot megvettünk, leginkább színeseket.
Székre állva aggattam fel őket az ágra miközben Rick besegített. A csúcsát ő rakta fel és az izzókat is. Nem sokára gyönyörűen állt a kandalló mellett. Az égősorok élénket villogtak. Megcsodáltam a munkánkat és elégedett voltam.
Este már az étkező asztalnál ettük Rick bárányos szilvás chutney-ját. Az ízek felrobbantak a számban. Annyira fincsi. Most már nagyon izgatott voltam, mintha kisgyerekként élném át a karácsonyt. Sokat gondolkodtam mit adjak ajándékba végül egy órát és egy kézzel készített fénykép keretet csomagoltam be. Kéz ügyességem nincs, de legalább a keretet én festettem be aranyszínűre. Szerintem szép lett. Minket ábrázol és Ördögöt. Az egyiken ő ül rajta a másikon én simogatom a fejét. A közös képünket amin, csak mi vagyunk azt középre tettem be.
- Degeszre ettem magam. Szerintem semmi nem férne már belém. - jelentettem ki. Pajkosan rákacsintottam.
- Jöhet az ajándékozás!
Rick mosolyogva letette az evőeszközét a tányérjára.
- Fussál nézd meg mit kaptál tőlem.
Totálisan bezsongva a karácsonyfához siettem, bár a teli has megnehezítette a dolgom. Rick kinevetett és utánam jött.
Letérdeltem és a kezem közé vettem a csomagot, majd tépni kezdtem a csomagolását. A szemem elkerekedtek.
- Na ne! Úristen Rick!
Rick a kanapén kényelmes elnyúlt és onnan figyelt mosolyogva.
- Ezt mégis, hogy szerezted meg? Még ki sem adták! - a kezem között volt a vágyott könyvem amit csak a jövő hónap végére terveztek kiadni. Felnyitottam az első oldalt és benne volt az író aláírása. Istenem...
- Nem hiszem el, ez tényleg valódi? - alaposan szemügyre vettem. A tinta szinte friss volt.
- Mégis hogy csináltad? - ámultam el. Ha lehetséges, most még jobban megszerettem őt.
Rick lazán vállat vont, de szerintem titokban élvezte a rajongásom.
- Megvannak a kapcsolataim.

Azért remélem nem fenyegetett meg senkit.

Képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Még egy párszor körbe forgattam a könyvet, hogy megbizonyosodjak róla. Tudom, hogy sokaknak egy könyv nem jelent sokat, de nekem annál többet. Imádom a könyveket az életeim és az, hogy előbb olvashatom, mint a többiek ráadásul dedikáltatva van leírhatatlan öröm. Megragadtam az én becsomagolt ajándékomat, amit Ricknek szántam és az ölébe ültem le. Átkaroltam a nyakát és a szemébe néztem.
- Köszönöm. Azt hiszem az én ajándékom nem lesz ennyire tuti, mint a tiéd, de én csináltam az egyiket. - átvette tőlem a kis dobozt és a nagyobbikat félre rakta.
- Órát csináltál nekem ? - húzta fel a szemöldökét játékosan. Megböktem a vállát.
- Szörnyen vicces vagy. Nem az másik ajándékod.
Rick a kezére csatolta az órát és megpuszilta az arcom.
- Gondoltam...mindig ugyanaz azt az órát hordod és hát vettem neked egy másikat. Ugyanaz a márka, de ezt bárhová feltudod venni. - céloztam az arany órájára, ami nem egy hétköznapi viselet.
- Köszönöm Elina. - megsimogatta az arcom. Megkönnyebbültem, mikor láttam rajta, hogy tényleg tetszik neki. Nem könnyű ajándékozni egy olyan embernek, akinek mindene megvan. Rick a nagyobbik csomagért nyúlt és felbontotta, majd kiemelte a képkeretet.
- Én festettem! - mutattam rá büszkén.
- Szerintem jól mutatna valahol a falon vagy valahol. Ühm.. Tudom, hogy te nem igen raksz ki semmilyen képet a családodról. Az én szüleim meg nem élnek és hát...nekem te vagy a családom. Zavarba jöttem a saját szavaimtól. Rick ellágyult arccal nézte a képeket aztán jó szorosan megölelt. A szuszt is kinyomta belőlem. Rick lehunyta a szemét, és kifújta a levegőt. Borostás arcát az enyémnek dörzsölte, finoman keresve az érintésem, megbizsergetve a bőröm. Még soha nem éreztem magam ennyire, hogy kellek, hogy szeretnek. Az biztos, hogy még soha senki nem vonzott ilyen erőteljesen testileg és lelkileg egyaránt. Elfeküdtünk a kanapén én felette, ő alattam. Egymás karjaiba. Nem kellet ide sem szó, sem pillantást. Mindketten tudtuk, mennyire szeretjük egymást.
Elaludhattam pár óráig, mert azt vettem észre, hogy be vagyok takarva egy puha pléddel. Lassan nyitottam ki a szemem és láttam, hogy Rick térdel előttem és a hajamat simogatja. Csendben figyelt engem. A karácsonyfa izzói világították be az arcát. A szeme különösen csillogott. Ez a tekintet más volt. Halk gyengéd hangon szólalt meg.

- Kicsit későbbre terveztem odaadni neked, de úgy érzem felesleges ezzel várni.

Összeráncoltam a homlokom, mert nem értettem miről beszél. Aztán megláttam a kezében a kis dobozt. A szemeimből patakzottak a könnyek. Egyre gyorsabban hulltak, nem próbáltam gátat vetni nekik. Visszanéztem Rickre, akinek a tekintetéből sütött a szeretet.

- Hozzám jössz feleségül?

Boldogan a nyakába borultam felborítva ezzel őt és a padlón kötöttünk ki.

- Remélem ez egy igen jelent. - vigyorgott rám elégedetten.

- Igen, hát persze, hogy igen!

Az arcomat simogatva, letörölte az öröm könnyeimet, majd felhúzta a gyűrűt az ujjamra és puszit lehelt az ujjamra.

- Te vagy a kedvenc karácsonyi ajándékom Édesem.

*** ♡ ***

Ezennel befejeztem az utolsó részt. Le kell szögeznem, hogy először hobbiból írogattam. Nem hittem volna, hogy valaki olvasni fogja ezt. Annyi biztos, hogy szeretném nektek megköszönni a végtelen türelmeteket. Amit elértem/elértünk nagy dolog. A történetem folyamatosan az elsők között volt. Hűha. Szóval köszönöm.
Vége Rick és Elina történetének.

●●●Kész a 2. évad! Ha érdekel Elina és Rick története lépj tovább a 1. Gondolatok című részre. 😊 ●●●