SARCASTIC ANGEL | yugbam

3.

Yugyeomot egész nap rázta a hideg.

Alig várta, hogy véget érjen a nap, hogy találkozhasson a barátaival: na meg, hogy elfelejthesse végre Kunpimook gyönyörű, mélybarna szemeit.

Nagyon utálta, hogy szépnek találta a másikat.

Kicsit ismételten bűntudata kezdett lenni, amiért bunkó volt az idősebbel, de ez azonnal elmúlt, amint kirobbant az iskola ajtaján, fellökve néhány másik diákot.
-Hé, nem látsz a-?!? - kezdte volna az egyikük a veszekedést, ám (mikor Yugyeom gyilkos tekintettel megfordult, hogy jól leteremtse azt, aki rá mert szólni) torkán akadt a szó. De ugyanez történt a kis bajkeverővel is, sőt, ő még szája elé is kapta a kezét.
-Kunpimook, nem akartam! - egy pillanat alatt változott át szelíd angyalkává, miközben letérdelt a földön fekvő fiú mellé. Persze Kunpimook nagyszájú, idegesítő haverja (aki nem mellesleg Jackson névre hallgatott), nem akarta ennyiben hagyni a dolgot.
-A minimum, hogy adsz neki egy másik felsőt, tökmag! - mutogatott hevesen Kunpimook kiszakadt pólójára a szőke hajú, alacsony srác. Yugyeomnak már a nyelvén volt egy csípős beszólás, de mivel az érintett is jelen volt, inkább csak pökhendien felhúzta az orrát, és megjegyezte:
-Tökmag aki az államig ér, Wang - ezután, látva Jackson aranyat érő arckifejezését, vigyorogva húzta fel a földről Kunpimookot, aki csak állt ott, s talán kislányos zavarában még a balesetet is elfelejtette.
-Akkor most kell a póló, vagy sem? - szólt rá Yugyeom, mire a másik összerezzent, és némi hezitálás után bólintott.
Yugyeom sóhajtott, majd előkapta a ripityára tört telefonját: csak az éjszaka tudja pontosan, hogy mi történt vele.
-Írok Mark hyungnak, hátha még nem indult el otthonról - pötyögött rajta valamit, de közben el is indult, hátrahagyva Kunpimook-ot.

Miért nem jön már?

Megtorpant, és várt, hátha csoda történik, és az idősebbik végre összeszedi magát, de a mögötte lévő meg sem moccant. Ezért Yugyeom (miután átküzdötte magát egy dührohamon, miszerint mindig neki kell lépnie) gyorsan odaszökkent Kunpimook mellé, megragadta a kezét, és húzni kezdte maga után.
-D-de Jackson... - hebegte a másik, mintegy menekülő-útvonalként használva barátját, de Yugyeom, mintha meg sem hallotta volna, trappolt tovább a járdán a buszmegálló felé.
-Tudod, nem leszünk ma kint olyan sokan, szóval nem lesz gáz, ha jössz. Meg aztán úgyis.... - talán feleslegesen magyarázott, lehet, hogy Kunpimook nem is figyelt rá, de Yugyeom legalább igyekezett megtörni a kínos csendet.

Már ha Kunpimook nem fog elájulni a hangjától.

Ám mikor meglátták a közeledő buszt, a másik arca szabályosan lefehéredett.
-Csak nem nincsen nálad jegy? - nevetett fel Yugyeom, mire Kunpimook édesen beharapta a száját, és bólintott.
-Akkor ma megtanítalak bliccelni - ismételten újdonsült útitársa keze után nyúlt, és felhúzta a járműre, miközben arcán egyre csak szélesedett az a vigyor, amit csak szeretett hyungjai láthattak - s ők is csak ritkán.

Túl hamar kezdett volna megnyílni?

°○°○°○°○°○°

Nos, íme a folytatás😄 Kicsit hosszabb, mint az előzők, remélem tetszett💕
AmeriThaiKong4 asszem ez te vagy, mostantól majd mindig megjelöllek💖