SARCASTIC ANGEL | yugbam

22.

Bambam alig mert megmozdulni.

Úgy látta, Yugyeomnak ez az első pihentető alvása életében, ezért inkább békén hagyta. Addig is volt ideje töprengeni a történteken, amiket valahogy még mindig képtelen volt összerakni.

Két idióta.

Barátok extrákkal?

Nem kell erőltetni semmit...

Nem érezte erőltetettnek a dolgokat, mert csodálatosan érezte magát, de az árnyékban folyamatosan ott leselkedett a kihasználtság szörnyű gondolata. Amíg nincs kimondva, hogy együtt vannak, addig simán benne lehet a pakliban, hogy ez az állapot csak átmeneti, és Yugyeom arra használja őt, hogy fenntartsa a tökéletes élet látszatát.

Nem is ismeri őt.

Mégis, amíg a karjai között tarthatta, ez a látszat valóságnak tűnt, és a fellegek fölé repítette a fiút. Lehet jobb lenne, ha most az egyszer nem gondolkodna, csak tenné ami jól esik.
De sajnos programjuk volt délutánra, így kénytelen volt egy óra elteltével felkelteni barátját, aki hangja hallatán morcosan gömbölyödött magzatpózba.
-Menekülj csak, de akkor majd nélküled megyek - puffogott Bambam, majd felült, és nagy nehezen lerángatta a takarót Yugyeomról.
-Persze, és fel is szedsz valakit út közben? - gúnyolódott Yugyeom, nagyot nyújtózva.
-Hát manapság a meggondolatlanság a módi, nem? - szúrt vissza Kunpimook, úgy mindenre célozva, ami valaha kettejük között történt.
De a másik hirtelen hallgatása aggodalmat ébresztett benne. Talán rossz húrt pendített meg? Esetleg lelkesedésében mellényúlt, és egy vicc helyett egy sértés-nyilat lőtt egyenest Yugyeom felé? Ó, most elrontott mindent!
-É-én sajnálom, nem úgy értettem - a félelemtől könny szökött a szemébe, s érezte, ha nem bújhat a másik karjai közé, akkor menten elbőgi magát.
-Tudom, Bamie - húzta Yugyeom halovány mosolyra a száját. -Csak rátapintottál valamire, de nem a te hibád, hogy ilyen okos vagy - nevetett fel, majd megcsókolta a másikat. Olyan könnyed volt, olyan egyszerű, mintha évek óta szokása lenne.
-Hé, hé...hé! - ellenkezett Bambam, amikor a nyári szellőhöz (amelyet az ember áhitattal vár a hőségben) hasonlító röpke puszik durvábbak és követelőzőbbek lettek, de a fiatalabb mintha meg se hallotta volna.
-Ezt most azonnal hagyd abba, mert el fo-fogunk késni! - nyöszörgött, és Yugyeomot a hajánál fogva próbálta elhúzni a nyakától. Miután ez a procedúra sikerrel zárult, fintorogva szemlélte telefonja kamerájában a lilás foltokat.
-Remek, most majd vehetek föl garbót - dünnyögött, közben fájdalmas, elnyújtott sziszegésszerű sóhajokkal kísérve maszírozva a szívásnyomokat, hátha úgy hamarabb elmúlnak.
-Ezt pedig te fejezdd be nagyon gyorsan, különben nem megyünk sehova - a tompa él Yugyeom hangjában megállásra késztette Kunpimookot, aki inkább csendben, de egyre vöröslő fejjel nézte, ahogy a másik átöltözni kezdett.
-Mennyire kell kiöltözni? - kérdezte a sötét hajú, teljesen behajolva a szekrényébe.
-Nem kell pingvinbe csapnod magad, de illene valami ingszerűséget felvenned - jött a felelet, Yugyeom pedig találomra kidobált pár ruhadarabot a földre, majd azok között kutakodott.
-Te miben leszel?
-Eredetileg egy sima ingben mentem volna, de mivel keresztbe húztad a számításaim, majd keresek otthon valami mást. De lehet nem is lesz időnk hazamenni, istenem, anya meg fog ölni! - Kunpimook idegesen túrt hajába, és azt hitte, ott helyben fog felrobbanni.
-Tessék, vedd föl ezt - dobott elé egy egyszerű fekete, garbós pulóvert Yugyeom, míg ő maga egy selymes anyagból készült, V kivágású bő fölsőt kapott magára. Melegítőjét egy szűk, fekete nadrágra cserélte, majd az egyik fiókjában kezdett kutakodni.
Az alkalmat kihasználva Bambam is gyorsan átöltözött, és meglepődve konstanálta, hogy pont passzol rá Yugyeom felsője.
-Segítesz? - álmélkodásából a másik hangja riasztotta fel, ahogy egy fekete bőrnyakörvet tart felé. Kunpimook bólintott, és Yugyeom mögé állva felügyeskedte rá a kiegészítőt.
-Hideg a kezed - húzta be nyakát Yugyeom kuncogva, mire Bambam egy bocsánatkérés kíséretében csókolt az érintett területre. A kisebbik lefagyott, majd egy gyors mozdulattal megpördült és vadul a másik ajkaira kapott.
-Ezt most nem kellett volna - suttogta, míg Bambam fejében egyre csak szirénázott a vészjelző.

Mekkora bajba fognak keveredni.

🐢🍀🍏

Sziasztok! Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várni, meg hogy ilyen béna eseménytelen lett a rész, de nem vagyok a helyzetem magaslatán jelenleg sem. A kilencedik év vége, a mentális állapotom és a különböző elfoglaltságaim teljesen felemésztik az energiáimat, így hát kénytelen voltam hanyagolni kicsit a Wattpadot :(
Remélem azért még valakinek tetszeni fog💖