SARCASTIC ANGEL | yugbam

25.

[Figyelmeztető: 18+ dolgok, droghasználat és egyéb szaftos témák jelennek meg a fejezetben lol dont judge me]

🐜🐜🐜

-Jaebum, minden rendben?
-Csak aggódok.
-Miért? Hiszen minden rendben van - értetlenkedett a fiatalabb, ölébe ejtve szeretett könyvét. Barátja mellette feküdt, és éppen a telefonján nézett valamit aggodalmas fejjel.
-Napok óta nem láttam a többieket.
-Ez annyira nem nagy probléma, tudnak vigyázni magukra - Jinyoung fájdalmasan gondolt vissza törött orrára, meg a fiú megveszett tekintetére.
-Inkább megnézem mi van velük. Egy óra és jöv-
-Ezt most te sem gondoltad komolyan? - mérgesen meredt Jaebumra, aki csak vállat rántott, és öltözködni kezdett.
-Lehet, hogy te antiszociális vagy, de számomra a barátaim fontosak - magyarázta hűvös hangnemben, majd kilépett az ajtón.
-Várj-! Veled megyek.

Yugyeomnak bűntudata volt.

Hirtelen jött, hatalmas hullámban, és úgy érezte, menten ő is hányni fog tőle.
-Köszönöm - motyogta Bambam, miközben lehúzta a vécét, és odacsoszogott a mosdókagylóhoz arcot mosni.
-Mondtam, hogy ne igyál rá - forgatta a szemét Yugyeom, nagyon sóhajtva. De amint orrát megcsapta a fű mindent belengő szaga, átfutott az agyán, hogy inkább soha többet nem vesz levegőt.

Egy hotelszobában voltak, messze az iskolától, messze Yugyeom azóta is veszekedő

-Miattad lett ilyen!
-Ha felvetted volna neki a telefont négy évvel ezelőtt...!

szüleitől, messze a felelősségtől, messze a bámuló tekintetektől és messze a józan ész határaitól.
-Úristen, kettőt látok belőled - nevetett fel Kunpimook, esetlenül a nyikorgó hotelszobai ágyra vetve magát.
-És helyes az ikrem? - Yugyeom kuncogva ült mellé, kezét combjára vezetve.
-Nem is tudom, lehet inkább vele tölteném ezt az éjszakát.
-Menj a francba, Bambam - lökte el magától a másikat Yugyeom, majd nevetve újabb füves cigire gyújtott.

És a bűntudat el is múlt.

-Az egy szép hely?
-Hm?
-Franc - felelte az idősebbik, üres tekintettel meredve a penészes plafonra.

Jobbat érdemelne ennél.

-Te nagyon be vagy állva - horkantott a sötét hajú, de azért odaadta neki a füstölő cigarettaszálat.
-Imádom, szerintem a testem erre várt egész életemben - Bambam komótosan fejtegette gondolatait, amik soha nem tűntek ennyire nyugodtnak. Mintha eltűnt volna minden eddig létező korlátja, még az sem zavarta, amikor Yugyeom a csípőjére ült, hogy aztán nyakát csókolgatva üsse el az időt.
-Nem baj? - kérdezte meg azért Yugyeom, mielőtt nekiállt volna nyomokat hagyni barátja testén.
-Ha akarnék sem tudnék ellenkezni, olyan merev vagyok mint egy próbababa - nem ez volt az első válogatott baromság, amit Bambam a száján kiejtett, de Yugyeom már meg sem lepődött.
-Érzem - vigyorodott el, kicsit durvábban megmozgatva csípőjét. Erre mindketten reflexből felszisszentek, sőt, Kunpimook drogtól ködös aggyal még közelebb húzta magához a fiatalabbat.
-Ó jézusom, akarlak akarlak akarlak - sóhajtott pár csók között, de hogy melyikük, azt Yugyeom nem tudta volna megmondani. Közös volt a hangjuk, a nyáluk, izzadtságuk, s Yugyeom legszívesebben Bambam bőrébe bújt volna, hogy megtudja, ő is ugyanazt a pezsgést érzi-e, mint ő. Hogy egy picit Ő lehessen, hogy egy picit egyszerre legyenek egyek.

Yugyeom nem akart túl durva, vagy unalmasan finomkodó lenni, nem akart tökéletes lenni, csak egy idegen szájban matató faradhatatlan nyelv akart lenni, meg az a cigi, ami szájból szájba járt azon az estén, meg az az alsónadrág, amit majd kölcsön kell adnia Kunpimooknak.
-Nagyon be vagyok állva - az idő megállt, vagy örökké elmúlt, ők pedig ott feküdtek egymáson, meztelenül, izzadtan pihegve.
-Valószínűleg én is, mert gyönyörűnek látlak - felelte Yugyeom egy félmosollyal az arcán, miközben magukra húzta az ágyról lerúgdosott lepedőt.
-Hülye vagy - sütötte le a szemét Bambam.
-Nagyon fájt? - a másik reakciójától kijózanodott Yugyeom félve tette fel ezt a kérdést, és szintúgy félve várt a válaszra.
-Szerintem annyira nem vagyok magamnál, hogy majd csak holnap jut eszembe fájlalni bármimet is - nevetett, s nevetést nevetés követett. Nevettek, miközben kibotladoztak a hálóból, kezeik s karjaik egymásba akasztva. Még akkor is nevettek, sőt, akkor a legjobban, amikor a zuhanyzóban állva Kunpimook elejtette a szappant.
-Hajrá, királylány - kacagott Yugyeom, aki maga is alig állt már a lábán.
Akkor ugyan nem nevettek, amikor ismételten egymásnak estek, de akkor igen, amikor kis híján elestek a fürdőszoba csúszós padlóján.
Vizesen zuhantak vissza az ágyba, majd fű füvet, csók pedig csókot követett, és már hajnali három volt.
-Szeretlek - suttogta halkan Bambam. Félálomban hevertek egymáson, ölelkezve.
-Én is téged - mondta Yugyeom, aztán elragadta őt az órák óta különösen forgó világ szédítő ereje.

De miért csak így tudták kimondani?

🐜🐜🐜

Jó, tudom, nem írtam le semmit részletesen, de egyrészt nem is akartam, másrészt nem is tudtam volna, nem az én műfajom a részletes leírás😂😂
Azért remélem tetszett ez a rövidke fejezet is❤