SARCASTIC ANGEL | yugbam

24.

Bambam úgy érezte, hogy már napok óta el sem engedték egymás kezét.

Amíg hazakísérte Yugyeomot előző este, majd amíg hazafele telefonáltak, sőt még éjszaka is, mintha láthatatlanul folyton egymás kezét szorongatták volna.
-Nem gondoltam volna, hogy elém jössz - lepődött meg, amikor meglátta, hogy a sötét hajú fiú ott ül a járdán a házukkal szemben. Haja szemébe lógott, arcán huncut mosoly ült. Felsőtestén csak egy lenge trikó volt, aminek kivágásán átsejlett gyógyulgató tetoválása. Sűrűn szaggatott fekete nadrágot viselt még, ujjait pedig bőrgyűrűk díszítették. Táskája ott hevert mellette a földön, ő maga pedig valamit olvasott.
-Csak nem az Ember tragédiája? - mosolyodott el Bambam is, odalépve mellé. Ujjait a másik tincsei közé túrta, így érte el, hogy Yugyeom felnézzen rá.
-Valahogy megtetszett. Bár élőben jobb volt, ha eltekintek apád pillantásaitól - nevetett fel, keserédes csókot váltva Kunpimookkal.
-Akkor már el sem mesélem a ma reggeli beszélgetésünket - forgatta a szemét Bambam, miközben azt várta, hogy barátja felkeljen a földről.
-Ugye nem tiltott el tőlem? Romantikus lenne, meg minden, de nem akarok ablakokon bemászni - és már megint fogták egymás kezét. Csodálatos érzés volt, Bambam úgy írta volna le, mint amikor végre egy fárasztó nap után hazaérsz. Ahogy Yugyeom hüvelykujjával kézfejét simogatta, s ahogy néha rá-rászorított kezére, emlékeztetve, hogy soha nem fogja elengedni; ez maga volt a paradicsom.
-Dehogyis, épp ellenkezőleg. Örül, hogy jó hatássak vagyok rád. Viszont volt pár dolog, amit lehet jobb lett volna ha tőled tudok meg - nem igazán szerette volna felhozni ezt a témát, de jobb volt túlesni rajta.

-Apa, nem tudsz eltántorítani tőle! - ellenkezett, de szemei nagyra nyíltak, amikor apja ledobott elé az asztalra egy nagy kötegnyi aktát.
-Ez a rendőrségről van?
-Csak hogy tudd, kivel állsz szemben. Nehéz dió lesz, de érdemes vele foglalkoznod.

-Volt pár afférom a rendőrökkel, de ezt eddig is tudhattad - a szorítás a kezén gyengült, mintha Yugyeom felkészülne arra, hogy esetleg menekülőre kelljen fognia.
-Soha olyan balhét tizenéves még nem rendezett ott, mint te. Több százezer won-nyi kár? Hat sérült, és köztük volt apám is?
-Félsz tőlem? Mondd meg, ha igen! - a hirtelen aggresszív hangnem nem lepte meg Bambamet, de nem is melengette a szívét.
-Nem félek tőled, Yugyeom. Ha késsel fenyegetsz, akkor is itt fogok állni melletted, és kimondom az őszinte véleményedet. Segítség kell neked. Minél hamarabb! - mikor a kéz menekülni készült volna tenyeréből, ő nem engedte. Most az egyszer neki kellett a sarkára állnia.
-Soha nem füveztél még?

Ó, hogy az a...

-Sziasztok! Titeket várlak már mióta! - Jackson boldogan integetett nekik az iskola mellől, és összefont ujjaik láttán lelkesen sikkantott egyet.
-Megnevelted, Bambam? - nevetett, és sorban lepacsizott mindkettőjükkel.
-Kivel vagy? - nézett a szőke fiú háta mögé Yugyeom összeráncolt szemekkel. Valóban, egy világosbarna hajú, laborköpenyes alak ácsorgott elveszetten a falnak dőlve, és őket nézte.
-Youngjae! Gyere ide, jó reggelt! - örült meg a biológia szakos fiúnak Bambam, és hamar oda is hívta magukhoz őt.
-Sziasztok - lépett Jackson mellé, kezeit köpenyének zsebébe rejtve.

Nem akart kezet fogni velük.

-Neked nincs első órád? - érdeklődött tőle Yugyeom, és Kunpimook reménykedett, hogy az élt a hangjában egyikőjük sem hallotta meg.
-De, csak a tanár mindig negyed órával később kezdi az órát. Sokáig tart, amíg a laboráns előkészít mindent - felelte teljes hidegvérrel Youngje, de nem bírta ki, hogy ne tegye hozzá:
-Gondolom nektek meg teljesen mindegy, hogy mikor kezdődik az órátok.
-Ilyen gyorsan híre ment? - tátotta el a száját Bambam, és annyira megrémült, hogy még Yugyeom fogásából is kirántotta a kezét. Úgy érezte, mostantól mindenki minden lépését figyelni fogja, s egy nyugodt percet nem fog neki hagyni a sok bámészkodó tekintet.
-Haver, rólatok beszélnek amióta eltűntetek! Én próbáltam megállítani a pletykaáradatot, de tekintve, hogy én sem tudtam sokat... - Jackson dorgálóan nézett a párosra, Kunpimook pedig egyre jobban szégyellte magát.
-Inkább menjünk órára - hadarta el, majd meg sem várva a többieket, besietett az épületbe.

Menekülni akart.

Irodalmon őszinte csodálattal figyelte a cetlit, amit Yugyeom odacsúsztatott az orra elé.

"Meneküljünk együtt ma este."

🌃🌃🌃

Oh god micsoda megborulás lesz itt gyerekek😂😂😂Remélem tetszett a rész, és sajnos be kell jelentemem, hogy már csak maximum öt fejezet van hátra az epilógusig ):
Love ya'all💖