29.

331 74 11
                                    

Yugyeom végre lazíthatott kicsit.

Az este folyamán erre nem volt lehetősége: ugyan nem nagyon látszott, de ő minden erejét latba vetve próbált figyelni Kunpimookra és a barátaira, nehogy valami baj történjen velük.

Barátok. Azok lennének?

Yugyeom számára a barátok fogalma mindig Markban és Jaebumban merült ki, és habár néha az utóbbira sokszor kellett odafigyelnie, nem volt hozzászokva a felelősségvállaláshoz. A szülők árgus tekintete nélkül azt csinált amit akart, és akkor, amikor akarta. Szerette ezt az életformát, nem is tudta volna máshogy elképzelni a mindennapjait.

Most mégis elvolt Mark és JB nélkül.

Azért kell az "elvolt" kifejezést használnia, mert nem volt boldog nélkülük. Hiányolta őket, s Youngjae és Jackson nem tudták teljesen betömni a lyukat amit a lelkében hagytak.

Bambam pedig teljesen más történet volt. Yugyeomnak voltak ugyan előtte barátai és barátnői, még egyéjszakások is megfordultak a fiú ágyában, de senkiért nem érzett ennyi imádatot, mint thai osztálytársáért. Legszívesebben egész nap csak ölelgette volna, csókokkal és ajándékokkal halmozta volna el, vagy akár minden bugyuta irodalomtudását elővette volna, hogy lenyűgözze őt egy-egy szerelmes verssel.
Az ötlet megtetszett neki, és a forró zuhany alatt állva rímeket kezdett faragni. A percek csak úgy repültek, a zuhanykabin üvegfalát már teljesen belepték a pára cseppjei, de Yugyeom még mindig hevesen dobogó szívvel töprengett egy Bambamhez illő rímsoron.

Azt sem hallotta meg, amikor barátja a saját fejére rántotta a fiókját.

Szavakat, szótagokat irogatott a vizes csempére ázott ujjaival, de elégedetlenül konstatálta, hogy az ő tudása édeskevés egy szép vers írásához. Énekelni, táncolnia kéne inkább? Milyen mozdulatsor illene a helyzethez?
A gondolat, miszerint fürdőköpenyben tartana előadást az ágyon heverésző Bambamnek, be kell vallani, felizgatta, de amint eszébe jutott barátja jelenlegi állapota, teljesen kiábrándult.

Talán ki kéne mostmár mennie hozzá.

Gyorsan elzárta a csapot, majd kilépett a hideg csempére, és egy törülközőt tekert dereka köré.
-Nem is olyan rossz - mosolygott a párás tükör felé, végignézve magán. Beletúrt egyet vizes, ébenfekete hajába, és oldalát vakargatva topogott ki a fürdőből.
-Alszol, kicsim? - kérdezte, oda se nézve az ágyra, telefonját nyomogatva. Válaszolt Jacksonnak és Youngjaenek, ismét ignorálva Jaebum üzeneteit.
Egyszerűen nem volt kedve hozzá, és amint meglátta az ágy mellett kiütve heverő Bambamet, hamar rájött, hogy nagyobb baja is lesz aznap éjjel.
-Hé, azért ennyit nem ittál - kuncogott, közelebb lépve hozzá. Hason feküdt, egyik keze feje alá húzva, a másik valahogy begyűrődött a hasa alá. Félmeztelen volt, mintha csak a pólója levételéig jutott volna az ájulás előtt.
Ami feltűnt a fiatalabbiknak, és amit felettébb furcsállt, hogy a nyitott ablak ellenére Kunpimook borzalmasan izzadt, tarkójáról szinte versenyezve csurgott végig a sok cseppecske.
-Jézusom, forró vagy - húzta el a száját, amikor megmarkolta a másik karját, hogy felrángassa az ágyra. Ám mikor megpillantotta piros foltokkal tarkított bal könyökhajlatát, egy vérbe fagyott üvöltés szökött ki eddig mosolyra görbülő ajkai közül. Túlságosan is ismerősek voltak neki, csak eddig saját karját díszítették.

Most pedig a legfontosabb embert az életében.

-Ne szórakozz velem, könyörgöm! - tekintetét azonnal a szekrényére irányította, amiből hiányzott egy teljes polcsor.
-Ne! Mit műveltél?! - sírt fel, mikor meglátta a félig az ágy alá gurult üvegcséket.

Egy, kettő, három...hét, nyolc...

Ebből három alapból üres volt....ugye??

-A kurva életbe - nyögte, feltornázva Bambamet az ágyára. Azonnal tárcsázta a mentősöket, bár ujja össze-vissza csúszkált a képernyőn idegességében. Szemeit azonnal könnyek kezdték mardosni, gyomra apró dióméretűre zsugorodott.

Miatta történt ez.

-Kicsim, kérlek ne add fel- hebegte a görcsösen remegő Kunpimook ajkaira; úgy érezte, ő is menten meghal a rémülettől. Még akkor sem tágított mellőle, amikor már a mentősökkel beszélt, s amikor már iszonytató nyálzuhatag ömlött a fiú szájából a tiszta lepedőre.
-Igen, ide, kérem siessenek, nagyon rosszul van! É-én nem tudom pontosan. Mennyit fog még kérdezni, siESSENEK MÁR! - üvöltött fel, és hiába még nem bontotta a vonalat, mérgében eldobta a telefonját.
Odabújt Bambam mellé, bömbölve, mint a kisgyerek akitől elvették a kedvenc maciját. Kezében egy doboz akármilyen pirulát szorongatott, s megcsókolta a mellette fekvő haldoklót - ajkainak orvosság és halál íze volt, valami szédítő egyveleg, ami Yugyeomot arra késztette, hogy a maradék gyógyszert a saját szájába szórja.

Így aludt el mellette, mint valami modern, groteszk Júlia.

🔫🔫🔫

omg gyelekik, utolsó előtti részhez értünk ;-; amúgy bocsánat a sok kimaradásért, csak ezt is a bölcsödéből írom, hulla fáradtan😂😂😂
Remélem tetszett❤

Vajon boldog vagy szomorú lesz a vége? :3

SARCASTIC ANGEL | yugbamHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin