SARCASTIC ANGEL | yugbam

16.

Bambam feldúlt volt.

-Nem szabadott volna otthagynunk! - kiáltott rá Jacksonra, amint leszálltak a tömött buszról. Szavai erőszakosan visszhangzottak a csendes szomszédságban, madarakat röppentve fel a fák ágairól.
-Te is tudod, hogy mi lett volna, ha maradunk. Yugyeom

kezelhetetlen

és te is pontosan tudod, hogy miért! Mert

drogozik,

Bambam. Én pedig nem fogom hagyni, hogy magával rántson, még ha ez a barátságunkba kerül, akkor sem! - Jackson remegő kézzel túrt szőke hajába, és olyan komolyan beszélt, mint még sosem.
-De azt mondta, hogy miattam jobb ember lenne - motyogta maga elé Kunpimook. Ebbe az egy mondatba kapaszkodott, amióta elváltak a másik fiútól, s úgy dédelgette a gondolatot, (miszerint Yugyeom az ő hatására képes lenne ilyen drasztikus mértékben változni), mintha bármi is múlna rajta.
-És mégis hogyan tervezed megmenteni? Alig ismered, Kunpimook, mégis úgy teszel, mintha érdemes lenne a végtelen szeretetedre - Jackson elvörösödve hajtotta le a fejét, de azért gyorsan hozzátette:
-Félre ne értsd, nem vagyok féltékeny arra a taknyosra, csak nem akarom, hogy magával rántson.

Utolsó mondata súlyos csöndet vont maga után, percekig egyikük sem szólalt meg. Bambam agyában kattogtak a kerekek, ahogy próbált a káoszból valami felismerhető képet összehozni. De valahogy nem ment neki, és ez feldühítette.

Még egy érthetetlen érzelem.

-Én már semmit nem tudok, Jacks - fáradt szemeiből a tanácstalanság könnyei kezdtek menthetetlenül potyogni, miközben a thai fiú barátja karjaiba menekült.
-Nem tudom, hogy mit akarok Yugyeomtól, hogy hogyan segítsek neki. Nem tudom, hogy mit keresek itt, hogy miért okozok csalódást mindenkinek, még neked is. Nem tudom, hogy miért mondtam igent arra a hülye randira, miközben félek tőle! - hüppögte összeszorított szemekkel, s a gondolatok csak úgy kavarogtak lehunyt szemhéján.
-Nem vagy csalódás! Az, hogy most nehéz megoldanod egy nagyobbacska problémát, nem jelenti azt, hogy csalódást okoznál bárkinek is. Csak hinned kell magadban, oké? - Jackson óvatosan eltolta magától a másikat, és nagy erőfeszítések árán ugyan, de elérte, hogy Bambam a szemébe nézzen.
-Nagyon össze vagyok zavarodva - biggyesztette le ajkait a fiatalabb, tekintete pedig olyan fájdalmat sugárzott, hogy Jackson is kis híján elsírta magát.
-Pontosan ezért kell most kipihenned magad. De nekem már mennem kéne, holnap matekból dolgozatot írunk, én meg még azt sem tudom, mit vettünk a múlt órán - nevetett fel Jackson, majd egy utolsó ölelés után magára hagyta a fiatalabbat.
Bambam a búcsúzás után még percekig csak állt a házuk előtt, és keserű szívvel figyelte, ahogy családtagjai jönnek-mennek az ablakok előtt. Anyja a konyhában szorgoskodott, apja meg testvéreivel játszott a nappaliban.

Egyedül az ő szobájában volt sötét.

-Megjöttem! - szemét vadul törölgetve lépett be a családiasan belakott házba, cipőjét kelletlenül berúgva a többi közé.
-Azt hittem már sose érsz haza, kincsem, tudod, hogy szólnod kell ha elcsámborogsz valamerre a barátoddal - anyukája fontoskodva húzta beljebb a konyhába, ahol egy kisasztalon már gőzölgött a forró leves. Kunpimook nehézkesen elkezdte lapátolni magába az ételt, miközben kifaggatták a napjáról.
-Valóban elkéstél? Jó, hogy egyáltalán bejársz még az iskolába! És az irodalomdoga hogy ment? Nem írtatok?! Bárcsak az én időmben is így lett volna - nem könnyítette meg hazudozását, hogy anyja bele-belekérdezett mindenbe; bár fülei már így is vörös színben égtek a levestől, a szégyen már nem számított neki.
-Aztán remélem nem feledkeztél meg a holnapi programról - fecsegett tovább a nő, mire Bambam kis híján letüdőzte a falatot.
-Milyen holnapi program? - a fuldoklástól könnyedző szemekkel pislogott fel szülőjére, aki szemforgatva fogott magyarázásba.
-Csoda, hogy a fejedet nem hagyod el, kisfiam. Holnap színházba visszük a nagymamát, születésnapi ajándékként - mondta, de fia csalódott fejét látva kénytelen volt rákérdezni:
-Ugye nem szerveztél közbe semmit?
-Dehogyis-! - kiáltott fel Bambam kicsit túl gyorsan, ezért inkább motyogott még valamit arról, hogy csak elmentek volna pár barátjával kosarazni, de nem fontos, és persze szívesen megy a nagyival meg velük színházba.

Hazug, hazug, hazug.

-Én pedig nem fogom hagyni, hogy magával rántson...!

-Ha szeretnéd, hozhatod Jacksont is. Persze csak ha tud viselkedni - kacarászott az anyja, mit sem sejtve arról, hogy viccként kimondott feltétele valós problémákat tárt fel.

Kumpimook 17:34

Változott a terv.
Tudnál viselkedni két órán keresztül?
[látta: 17:36]

Kunpimook 17:41

Yugyeom, ez fontos lenne.
[látta: 17:42]

Kunpimook 18:22

Hagyjuk, majd suliban megbeszéljük. Jóéjt
[látta: 18:25]

De szegény Bambamnek arról nem volt tudomása, hogy Yugyeom a közelében sem volt a telefonjának.

☕☕☕

Oh gosh, bonyolódnak azért itt az események rendesen😂
Sajnálom a sok kihagyást, de nem vagyok a toppon mentálisan ismételten, és nem szerettem volna gagyi részt írni:(
Ha tetszett, azt jelezd komment formájában, jelenleg minden bíztatás nagy segítség💖