SARCASTIC ANGEL | yugbam

21.

Yugyeom szíve majd' szétrepesztette bordáit.

Ki tudja, talán attól az egy sörtől, vagy a tudattól, hogy Bambam visszacsókolt, de felbátorodott, és bal kezével már a pulton ülő combját markolászta, miközben tűrte (s titokban igazából élvezte), hogy Bambam tincseit huzogassa.
Ám amikor ajkai már a másik puha, eddig érintetlen bőrét csókolgatták, Kunpimook finoman eltolta magától.
-Ezt nem kéne - hebegte rőtvörös fejjel, halkan szuszogva, ujjait kihúzva Yugyeom bozontos hajából.
-Sajnálom, de...ezt már rég meg akartam tenni - felelte amaz, némi bűntudattal a hangjában. A konyhában terjengő felmosószag és Bambam  parfümje hirtelen fojtogatóvá vált, ahogy a visszautasítás gondolata is.

Talán nem volt meg a kémia?

-Semmi baj nincs! - vágta rá Bambam, lehuppanva a földre.
-De valami mégis van. Nekem elmondhatod - nyúlt utána Yugyeom, de végül inkább csak követte vissza a nappaliba, ahol aztán ő a földön kötött ki, míg Bambam a kanapéra ült.
-Megígéred, hogy nem fogsz megsértődni, sem haragudni? - nézett le rá a thai fiú szomorkásan.
-Ígérem - felelte Yugyeom, és szinte ingert érzett rá, hogy megérintse a másikat.

De nem lehet.

-Jó - sóhajtott Kunpimook, majd folytatta:
-Ez egy kicsit gyors nekem, tudod...először utáltál, majd barátok lettünk, de titkolóztál előttem, aztán randira hívtál, azt mondtad szükséged van rám, mint lelki támaszra, most meg a konyhátokban csókolóztunk mint két hülye tini. Nem kéne ezt átgondolnunk? Vagy megbeszélni az érzéseinket, felnőttek módjára? - hadarás közben néha idegesen beletúrt a hajába, vagy az ölébe ejtett kezeivel játszott. Yugyeom halkan felnevetett.
-Nem vagyunk felnőttek, Kunpimook - a másik összerezzent felszólalására, na meg arra, amilyen hirtelen felmászott mellé a kanapéra.
-Pontosan azok vagyunk, amit mondtál: két hülye tini. Sőt, lefogadom, hogy mi vagyunk a leghülyébbek, akik valaha léteztek - mondta, kezét Bambam arcára simítva ismét. Hüvelykujjával lassan cirógatta orcáját, de most nem hajolt közelebb hozzá, csak hagyta, hadd élvezze érintését.
-Nem kell megnevezni a kapcsolatunkat. Nem kell kimondani egy "szeretlek"-et sem, amíg nem vagy biztos benne. Nem kell erőltetni semmit. Csak csináld azt, amit élvezel, jó? Azzal, akivel szeretnéd - míg ezeket kimondta, legbelül már tombolt, amiért Kunpimookot döntés elé állította. A két lehetőség (miszerint vagy kisétál a házból, vagy ott marad vele) egyike sem volt túl kecsegtető. Mert bár minden vágya az volt, hogy vele maradhasson, nem tervezte tönkretenni sem. Tudta jól, hogyan járnak azok, akik huzamosabb ideig közel vannak hozzá.

Mark volt az élő példa.

-Én...én meg szeretnélek csókolni - nézett fel hirtelen Bambam, kezét Yugyeom kezére téve. Szemében magabiztosság csillogott, és ez szabad utat adott a neki.
-Hát, hajrá - arcán egy halovány mosoly futott át, majd boldogan fogadta a thai fiú mézédes ajkait.

Majd' megfulladt bennük.

Aztán az, hogy hogyan kerültek fel a szobájába, örök kérdés maradt, ugyanis ő másra sem tudott figyelni, csak Bambamre. Ahogy kacagott, amikor lehuppantak az ágyra; ahogy ölelésébe bújt; ahogy a hajával játszott; és ahogy nézett rá, arca a déli napsütésben csak úgy ragyogott.
Nem is igazán beszélgettek. Csak csodálták egymást, néhány lopott csókot váltottak, ölelkeztek, szórakoztak egymással.
-Hé, hagyd abba! - nevetett Yugyeom, amikor a galád csikizni kezdte.
-Nem, csak ha visszaszívod, amit az előbb mondtál! - válaszolt vigyorogva Kunpimook, de hamar meglepődött fejet vágott, amint visszakerült az összegyűrt lepedőre. Pulóvere már rég lekerült róla, és a hirtelen mozdulattól csíkos pólója is felcsúszott, így hát ijedten kapott hasához.
Yugyeom Bambam feje mellett támaszkodott meg, s kuncogva nyomott egy puszit homlokára.
-Ne szégyenlősködj, gyönyörű vagy - mondta, majd lehajolt az említett testrészhez, és csókokkal kezdte behinteni. Még akkor sem hagyta abba, amikor már a másik mellkasánál járt, s egészen bebújt a pólója alá - de Bambam szívverésének hangjára megtorpant.
-Minden rendben? - bújt elő gyorsan, és a másik arcát fürkészte idegesen.
-P-persze - pillantott rá Kunpimook, tenyere mögé rejtve magát.
-Nem versz át! - ugrott rá Yugyeom, puszikat szórva nyakára, ami már amúgy is lilás foltokkal volt tele.
-Tetszett, ugye? - nevetett, mire Bambam vállon csapta.
-Akkora barom vagy! - vihogott már ő is, karjait Yugyeom köré fonva. A fiatalabbik ásítva bújt hozzá, a mostanra normalizálódott szívdobogását hallgatva.
-Egy álmos barom, ezt hozzá kell tenni - nyammogta, majd egy utolsó félresikerült csókot adott Bambamnek, és elaludt.

Életében először nem álmodott semmiről.

📎📎📎

Megint késtem egy picit, de mentségemre szóljon, hogy egy Hyungwonho és egy Call me by your name oneshoton is dolgozom most, azokat is hamarosan olvashatjátok majd a Képzelet-Pillangók könyvemben❤❤Remélem tetszett a rész❤