SARCASTIC ANGEL | yugbam

26.

-Nem tudod, hogy hol van?  Az életét bízta rád, basszameg, mi az hogy azt se tudod, hogy hol van?!- JB dühös, egy héttel ezelőtti szavai még mindig ott kergetőztek Mark fejében. Nem tudott tőle aludni rendesen, mintha a lelkiismerete elvágott volna minden más gondolatszálat az agyában.

Pedig ő helyesen cselekedett.

Bambam karja majd' leszakadt.

-Biztosan jó ötlet ez? - nyávogta, miközben próbált a sötétben lépést tartani Yugyeommal. Az utca szinte összefolyt ködfátylas szemei előtt, s lába ólomnehézségűnel tűntek; mégis csak úgy repült a másik fiú után.
-Igen, bízz bennem. Te akartad ezt elsősorban, nem? - vágta rá Yugyeom, egy alig pislákoló neoncégér alá rángatva Kunpimookot.

Neo Culture Technology

-Nem tűnik túl barátságos helynek - akadékoskodott csakazértis Bambam, benézve a sötét ablakokon.
-És még zárva is van.
-A francokat van zárva, itt lakik a tulaj, a múltkor is itt volt lent - rázta a fejét Yugyeom, s eszeveszettül dörömbölni kezdett a matricákkal teleragasztgatott ajtón.

Egy lámpa kapcsolódott fel az első emeleten.

-Te nem vagy normális... - sóhajtott Bambam, teljesen kétségbeesve. Ha őket most nem fogják onnan minden létező káromkodással megspékelve elküldeni, akkor előző életükben bizony angyalok lehettek.
Nyílt az egyik ablak, és egy félmeztelen, sötétvörös hajú fiú hajolt ki rajta. Nyakában egy vékonyka ezüstlánc függött, füleiben tucatnyi ékszer csillogott. Bal karja tele volt tetoválva.
-Tudjátok ti, hogy milyen késő van? - nézett le rájuk értetlenül, de harag nem volt a hangjában.
-Felettébb késő lehet, ha a művész úr már alszik is... - felelte erre Yugyeom, mint valami jól betanult szöveget, s közben cinkos vigyorral nézett fel az idegenre, aki egy szemforgatás után eltűnt az ablakból, és pár perccel később az ajtóban jelent meg, immáron egy okkersárga pulóvert viselve.
-Mindjárt felébresztem Jaehyunt, addig helyezzétek magatokat kényelembe - mondta, igazán álmosan dörzsölgetve szemeit. Vadóc kinézete ellenére Kunpimookot megnyugtatta nyugodt hangszíne, s így kevésbé idegesen tudott lehuppanni az egyik bőrfotelbe. Egy valami mégis roppantóan zavarta.
-Sajnálom, hogy miattunk kellett fölkelned - motyogta teljesen zavarba esve, amikor a vörös hajú felnevetett.
-Emiatt nem kell bocsánatot kérned, már hozzá vagyok szokva - itt kissé vádlóan Yugyeom felé meresztette szemeit, majd besietett egy fehér függöny mögé, és ők már csak lába dobogását hallhatták a lépcsőn.
-Elég rendes - jegyezte meg mosolyogva Kunpimook, mire Yugyeom azonnal felé kapta a fejét.
-Csak nem tetszik? - kérdezte.
-Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy valaki fogja a kezedet? - ráncolta a homlokát Bambam, a magazinok között nézelődő fiút bámulva.
-Te nyugodtan foghatod a kezem - vigyorodott el Yugyeom.
-Ah, nyálas vagy - színlelt öklendezést a fotelben ülő, s hirtelen valóban olyan érzése volt, hogy hányni fog, amikor megérezte telefonja rezgését a zsebében.
-Anya az - mondta, majd reflexből kinyomta a telefont. Nem akart vele beszélni, azok után nem, hogy kezelt emelt rá az irodalom rontása miatt.

Na jó, talán volt az irodalom, matek, fizika, angol és biológia is.

-Ha akarsz, lakhatsz nálunk. Nem nyálasságból mondom, csak anyáék holnap utaznak vissza Amerikába dolgozni.
-Nem úgy volt, hogy maradnak vigyázni rád?
-Ezt te sem hitted el, ugye? - csendes diskurzusukat éktelen zörgés és kiabálás szakította félbe.
-Hagyjál békén Taeyong, most jött volna a kedvenc részem a filmben!
-Jaehyun, vagy hússzor láttad már a Bosszúállókat, nem fogom ezt a rinyát még egyszer végighallgatni!
-Utállak!
-Akkor ki lehet költözni!
-Ugye tudod, hogy igazából a legjobb barátom vagy, csak azért mondom ezt, mert megzavartál filmezés közben?! - azt ugyan senki nem tudta, hogy ezt miért kellett kiabálva mondani, mindenesetre a hangoskodáshoz csatlakozott még egy álmos hang.
-Fiúk, mit csináltok?
-Oh, már csak Lucas kellett ide... - Jaehyun valószínűleg megelégelte a vitát, s morcosan trappolt le Yugyeomékhoz.

Ó, jaj.

Az ő aurája már kevésbé volt szívmelengető.
-Édes istenem, már megint ez a srác? - nevetett fel, amikor meglátta Yugyeomot.
-Milyen srác? - kérdezte Bambam kíváncsian. Arról ugyanis tudott, hogy barátja itt csináltatta betépve a lótuszos tetoválását, de azt nem tudta, hogy mivel került be a többiek emlékezetébe.
-Mindenképpen olyan tetoválást akart, ami reflektálja a szerelme szépségét. Haver, olyan nyálas voltál, remélem a csaj legalább feleannyira szép, mint amit rádvarrtam - mesélte fennhangon, miközben zavartalanul pakolászott az eszközei meg a mintái között.
-Szépen beszélj az asszonyról, őt fogod most tetoválni! - nyerített fel Yugyeom a hasát fogva, mire Jaehyun rémülten a még rémültebb Kunpimookra nézett.
-Na ne szopassatok, ülj le ide Júlia, aztán mondd mit szeretnél - paskolta meg a bőrszéket maga mellett, Bambam pedig készségesen odaült.

-Valami hasonlót szeretnék én is.

Ez a kijelentése megindított egy folyamatot, ami este tizenegytől hajnali kettőig tartott. Párszor elájult ugyan, néha még pityergett is kicsit az égető fájdalomtól, de ezek az órák leginkább kába bénultságban teltek. Ezt leginkább a Yugyeom által elhozott füves cigiknek köszönhette.
Annyit néha ugyan érzékelt, hogy Jaehyun elsütött egy hülye viccet, szabad kezével fekete, oldalt felnyírt hajába túrva, vagy hogy Taeyong kávét hozott a szendergő Yugyeomnak, és időnként kiverte a kezéből a cigarettát. Néha egy alacsony, kékes hajú fiú is megjelent, de csak hogy Jaehyun munkáját csodálja, vagy hogy egy félénk csókot adjon Taeyongnak.
-Szeretlek - suttogta neki a vörös hajú ilyenkor mindig, s Bambamben olyankor kettétört valami.

Nekik miért ilyen könnyű ezt kimondani?

✳✳✳

Ughgh tudom, extra szar lett és eseménytelen.
DE!!! új szereplők tűntek fel akik a későbbiekben még fontosak lesznek lol imádok titokzatos lenni❤
Ha tetszett, azt jelezd kommentben, most iszonyat sokat jelentene ):