Kunpimook nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Csak sétáltak egymás mellett Jaebummal, nem törődve a hátrahagyott két fiú hangoskodásával sem. Úgysem nekik szólt a kiabálás - legalábbis remélte, ugyanis a történtek után már azt tervezgette, hogyan fogja az elkövetkező két évben kerülni Yugyeomot, meg a kis cimboráit. Nem mintha Markot nem lett volna könnyű, hiszen ő nem járt már suliba. Elég volt Kunpimooknak a közelben lévő szórakozóhelyeket hanyagolnia (bár igazából eddig is ezt tette), és akkor nem kellett többet látnia a legidősebbet.
-Egyedül is eltalálok a megállóig - motyogta bátortalanul, mire Jaebum kínos mosolyra húzta a száját.
-De egyedül nem fogod tudni meghódítani Yugyeomot, úgy tűnik - ahogy ezt kimondta, Bambam hirtelen megtorpant, és kerek szemekkel nézett az idősebbre.
-Ugyan, ne nézz így rám! Teljesen egyértelműek vagytok...na meg hülyék is - nevetgélt JB, folytatva útjukat a buszmegálló felé (természetesen kerűlőúton).
Kunpimook sóhajtott, de nem volt lelkiereje ellenkezni, így csak ennyit mondott:
-Akármit is éreztem Yugyeom iránt, az a mai nap után szertefoszlott - szomorúan figyelte a lába előtt kergetőző faleveleket, míg várta Jaebum válaszát; a másik csak hümmögött.
-Az a kis mitugrász aztán tudja, hogyan kell ellöknie mindenkit magától - morgolódott a másik egy kavicsot rugdosva. Kunpimook szólni akart, de Jaebum még nem végzett a hegyibeszéddel.
-Én amondó vagyok, kedves Bambam, hogy lépj felé. Felőlem nyomulhatsz is, ha neked úgy jó, Yugyeom nem olyan félénk szűz kisfiú, mint amilyennek tűnik. Sőt, ha egy buliban találkoztok, és van rá esély, hogy nincsen fullra betépve, mert ő... - JB kissé elkalandozott, mire a fiatalabb inkább közbevágott.
-Elég! - suttogta erőtlenül - Ne mondj ilyeneket róla, kérlek - zavarában inkább ajkába harapva hallgatott el, mert valószínűleg így is bőven eléggé lejáratta magát Jaebum előtt.
-Talán összetörtem róla az eddig alkotott képedet? - húzta el száját a sötét hajú, zsebéből előhúzva rezgő telefonját.
-Bocsi, de nekem lépnem kell - sóhajtott, majd bizonyíték-képpen felmutatta Bambamnek az üzenetet: valami "Jinyoung *ezermilliárdszívecske*" követelte, hogy jelenjen meg a "szokásos helyükön" azon nyomban. Bizonyára sürgős volt.
-Nem baj, szerintem Jacksonnal megyek úgyis haza - vakarta meg tarkóját Kunpimook, és már ment is volna tovább, amikor Jaebum megragadta vállát.
-Gyere el holnap! Bemutatunk majd a többieknek, ha akarod, hozhatod Wangot is - Bambam erre vöröslő arccal kezdett hebegni valamit arról, hogy Markék bizonyára a legkevésbé sem kíváncsiak rá, meg, hogy mit fog ő ott kezdeni magával, de az idősebbnek erre is volt egy megfelelő válasza.
-Én hívtalak meg, és megsértődnék, ha nem jönnél. Na, jó buli lesz, kérlek! - Jaebum próbálta megcsillogtatni kicsit a nem létező cukiságát is, és a lehető legaranyosabban nézett Bambamre.
-Jó, jövök, de mi lesz....
-Remek, akkor én megyek is. Csá' Bambam, aztán tudod: nyomulni! - vigyorodott el diadalittasan JB, és füléhez emelve telefonját elsietett, magára hagyva a végtelenül zavarodott és esetlen Kunpimookot.
-Bambam...nyomulás... Persze - nevetett fel halkan a fiú, majd megszaporázva lépteit indult a már tömött buszmegálló felé, remélve, hogy ott fogja majd találni legjobb barátját is.Talán el kéne fogadnia az új becenevét?
°○°○°○°○°○°
Ugh, ez eléggé elkapkodott lett, bocsánat :( Azért remélem tetszett💖
Jelölés: AmeriThaiKong4 💕💕
YOU ARE READING
SARCASTIC ANGEL | yugbam
Fanfiction"Kim Yugyeom, te olyan rosszindulatú vagy, hogy még az óvodában is tumor volt a jeled!" Amelyben Kunpimook próbálja kihúzni újdonsült szarkasztikus angyalát a tinédzser-korból, miközben ő maga is nyakig benne van. #150 in Fanfiction