SARCASTIC ANGEL | yugbam

15.

Yugyeom józan gondolatai nem léteztek többé.

Csak az lebegett a szemei előtt, hogy Jaebum egy rosszakarója (mert volt neki egypár) most csapott le a lábadozó fiúra. Pont, amikor ő nem volt ott, hogy segíthessen.
-Yugyeom, szállj le róla! - sivalkodott Bambam és Jackson, de csak nem sikerült jobb belátásra bírniuk.
A vörös hajú ott csapkodta, ütötte az idegent, ahol érte, mintha azzal elérhette volna, hogy visszapörgesse az idő kerekét, hogy ott maradhasson Jaebummal és megvédhesse.
-Yugyeom! - Kunpimook megragadta a karját, mielőtt lecsaphatott volna az ismeretlen arcára, amit fekete maszk takart. Szemeiben a rettegés kihaló szikrái játszottak, fekete hajtincseibe apró kavics- és földdarabok kerültek.
-Ki vagy te? Válaszolj! - kirántotta kezét barátja szorításából, hogy aztán letéphesse a maszkot, és felfedhesse az idegen arcát.
Annak pisze orrából lassan csordogált a vér, s telt ajkainak széle megrepedt.
-Eressz el - nyögte, de Yugyeom nem hallgatott senkire.
-Bántottad?! - idegesen nyomta körmeit a fiú vállaiba, miközben arcán az aggódás könnyei csordultak végig.
-Hogy bánthattam volna, te idióta? Szállj le rólam, különben... - itt mondanivalója kellős közepe undorító, hörgésszesű köhögésbe fulladt, Jackson pedig pánikba esve tépett Yugyeomba.
-Engedd el, vért nyel! Megfullad! - üvöltötte, mire a fiatalabb bűnös lelkiismeretfurdalással leugrott a fuldoklóról.
A fekete hajú oldalára fordult, és próbálta visszaköhögni a vérgócokat, több-kevesebb sikerrel.
-Annyira sajnálom, én nem akartam... - hebegte Yugyeom, de már késő volt. A baj megtörtént, és megint ő volt hülyének titulálva.

Lejáratta magát mindenki előtt.

-Nem tudtam, hogy Jaebumnak ilyen vadállat barátai vannak - forgatta a szemét az idegen, letörölve a vért álláról.
-Honnan ismered hyungot?
-Az...unokatertvére vagyok. Junior - nyújtotta a kezét, Yugyeom pedig némi habozás után ugyan, de kezet rázott vele.
-Ez nem rendes név - vágta rá, de egyből el is szégyellte magát.
-Nem szeretem az eredetit. Most pedig, ha megbocsátotok, mennem kell haza - óvatosan feltápászkodott, és döcögősen elindult az ellenkező irányba, mint ahonnan Jacksonék jöttek.
-Egy idióta vagyok - sóhajtotta Yugyeom, hagyva, hogy a két másik felhúzza őt a földről.
-Ugyan... - kezdte volna Bambam, de Jackson durván közbevágott.
-Ami azt illeti, nekünk most mennünk kell. Majd holnap találkozunk, örültem - biccentett Yugyeom felé, majd karon fogta Kunpimook-ot és elindult vele a legközelebbi buszmegálló felé.

Yugyeom tehetetlenül nézett utánuk.

-Nem, ezt nem engedhetem... - motyogta, majd fölpattant a földről és a páros után rohant.

Pontosabban Bambam után.

Bambamért.

-Várj! - egy gyors mozdulattal előtte termett, nehogy elérhesse az érkező buszt, nehogy elmenekülhessen az életéből.

Mint mindenki más.

-M-mit szeretnél? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Kunpimook, akiben még mindig dolgozott az adrenalin a pár perce történtek miatt.

Megrémült volna Yugyeomtól?

-Én...randira szeretnélek hívni, Bambam.
-Ezt te sem gondoltad komolyan, azok után, ami-!
-Jackson, kérlek. Hadd mondja végig - a barna hajú fáradtan nézett barátjára, aki jobbnak látta csendben maradni, és nem tönkretenni a pillanatot.
-Csak szeretném, ha eljönnél. Holnap, suli után. Elmehetnénk megint kávézni, esetleg sétálhatnánk a közeli folyóparton - Yugyeom nehezen szedte össze a gondolatait, ha érzelmekről volt szó, ő sosem volt a toppon.
-Tudom, hogy egy idióta, irányításmániás és erőszakos kölyök vagyok, de melletted szeretnék más lenni. Megismerhetnéd a jobbik felemet. Na, mit szólsz? - remegő kézzel simított Bambam arcára, aki szende tekintettel bújt közelebb hozzá.
-De akkor ígérj meg nekem valamit.
-Akármit!
-Szedd össze magad.

-De ahhoz előbb teljesen szét kell esni - szűrte összeszorított fogai között, miközben elmerítette bőrében menekülési útvonalának egyetlen térképét - egy ezüstös folyadékkal teli injekciós tűt.

És minden gondolata eltűnt.

🗻🗻🗻

Ez most ilyen rövidke lett, de remélem valakinek tetszett❤