SARCASTIC ANGEL | yugbam

7.

Yugyeom kíváncsian fürkészte Jaebumot.

-Jó soká ráztad le Kunpimookot - csodálkozott Mark, miközben JB felvette hátára a táskáját: ami furcsán könnyűnek tűnt.
Yugyeom nevetve húzta be a fejét, mikor felé repült az üres flakon, de ezt hiába próbálta hyungjára kenni, ő sem sietett megmentésére.
-Már mész is? - kérdezte inkább, látva, hogy Jaebum kínkeservesen próbálta visszaszerezni rollerjét Marktól, több kevesebb sikerrel.
-Igen, Jinyoung hívott, meg írt is. Találkozni szeretne - magyarázkodott Jaebum, mire Yugyeom lebiggyesztette ajkait.
-Nem értem, hogy ő miért nem akar idejönni. Így két év után már szívesen megismerném - sóhajtott, de a másik csak a fejét rázta.
-Hidd el, nem kell neked még egy Kunpimook-féle egyed az életedbe - nevetett fel gonoszan Mark. JB erre válaszul csak csúnyán nézett, de nem szólt vissza.
-Tudod jól, hogy mit ígértem Jinyoungnak. Nem fogom erőltetni, ha máshol akar velem találkozni, akkor máshol fogunk - jelentette ki, majd elköszönt a fiúktól, és szedett-vedett járművére felpattanva elsietett.
-Khm papucs - mormogta Mark, mire Yugyeom játékosan oldalba bökte.
-Lassan nekünk is mennünk kéne - állt fel a padról a fiatalabbik egy nyújtózkodás kíséretében, amíg Mark lomhán próbált föltápászkodni.
-Csak nem megint tanulni akarsz? - csipkelődött ismételten, vállára akasztva szakadt táskáját. Yugyeom megforgatta a szemét, de most nem bírta ki beszólás nélkül, bármennyire is tudta, hogy Mark utálja, ha tiszteletlen bárkivel szemben is.
-Nem terveztem az alapoknál elakadni, mint te - somolygott magában, várva a reakciót.
-Hja! Kim Yugyeom, amíg nálam mereszted a segged, vigyázzál a szádra, különben gyorsan az utcán találod magad! - akadt ki Mark, megtoldva a mondanivalóját egy gyöngéd atyai nyaklevessel. Yugyeom nyikkant egyet, de közben már mindketten nevettek a helyzet abszurdságán.
A kisebbik úgy döntött, belemegy a játékba.
-Majd költözök JB hyung-hoz, ha már versz is - húzta ki magát, vágva egy sértett pofát.
-Na persze, majd az az alpári, hülye drogos fog eltartani a nulla keresetéből - horkantott Mark, megszaporázva lépteit, ugyanis az őszi, hideg esti szél őket is utolérte, és libabőrt varázsolt tagjaikra egy pillanat alatt.
-Mintha neked olyan sok lenne a fizetésed, hyung - rázta a fejét Yugyeom hitetlenül, de mielőtt a másik végleg felkaphatta volna a vizet, hozzátette:
-Néha már bűntudatom van, hogy anyáék miatt kéthavonta nálad kell rontanom a levegőt - erre Mark tekintete egy pillanat alatt meglágyult, és a szíve is egy kicsit elszorult, mikor megpillantotta az utcájukban azt az aprócska házat, amit még a nagyszüleitől örökölt.
-Ugyan, én csak örülök a társaságnak. Vagy talán azt akarod, hogy lakbért vonjak le a zsebpénzedből? - nevetett, miközben belépett a takaros előszobába.
-Nem - kuncogott Yugyeom, lerúgva a cipőit. Sulitáskáját ledobta a lépcső mellé, gondolta, majd felviszi mikor megy tanulni a sosem használt szobájába - valahogy Marknál mindig kényelmesebb volt tanulni, aludni, és úgy általánosan akármit csinálni.
Ő maga elhelyezkedett a nappaliban az egyik kikoptatott kanapén, és zenét indított a telefonján, míg Mark a konyhában a közeli éttermek telefonszámai után keresgélt az üres hűtőszekrény ajtaján, a milliónyi cetli és mágnes között.
-Thait rendelek, az jó lesz? - kapta elő telefonját, s a kérdéssel egyidőben Yugyeomnak összeugrott a gyomra. Idegesen, vöröses tincseit tekergetve kinyögött egy 'igen'-t, majd gyorsan az egyik díszpárnába temette az arcát, hogy Mark véletlenül se lássa, hogy mennyire elpirult.

Mert igenis, ahogy belegondolt a thai fiú puszta létezésébe, fülig vörösödött.

-Hé, meg ne fulladj - ült le mellé Mark vigyorogva, óvatosan meglökve a vállát.
-Holnap úgyis találkozni fogsz vele a suliban, jó lenne, ha hozzászoknál a gondolathoz.
-Ott még nem is lesz olyan gáz kerülni... - motyogta, majd mint kibe a felismerés fájdalmas villáma csapott, felkapta a fejét, de még a párnát is elhajította.
-Te jó ég, és ha eljön holnap is?! - sipítozta, majd felpattant, és vágtázni kezdett a lépcső felé, Markkal a nyomában. Szegény nem nagyon tudta lehagyni Yugyeomot, a fiatalabbik a hosszú lábaival hamar befutott a házigazda szobájába: s ott pont előtte csapta be az ajtót.

Időt sem hagyott Marknak megragadni a kilincset - pánikba esve fordította el a kulcsot a zárban.

°○°○°○°○°○°○°○°

Hát gyermekeim...bocsánat, hogy ilyen késői órában publikálom, de azért remélem tetszett😄💖Már kezdenek szépen lassan bonyolódni a szálak, amik majd kibogozásra fognak kerülni😂

Jelölés: AmeriThaiKong4 megírtam  neked még ma eomma💕💕