SARCASTIC ANGEL | yugbam

14.

🍃🍃🍃

-Ah, vedd már fel - Jinyoung idegesen dünnyögve nyomkodta telefonját, miközben magántanára egyre türelmetlenebb lett.
-Majd visszahív, Jinyoung, én viszont azért vagyok itt, hogy tanítsalak, és így...
-Nem vagyok hülye, tudom hogy miért van itt, de jelenleg a barátom fontosabb mint a matekpéldái! - dörrent rá a férfira a fiatal, s meg sem várva a rosszalló választ, kabátjáért rohant.

Bambam összerezzent Jackson hangos kiáltásától.

-Hyaa, Kunpimook, hol voltál egész nap?! - ugrott neki barátjának, s hol ölelgette, hol pedig lökdöste, folytatva a sikongatást.
-A tanárok folyamatosan engem kérdezgettek a hollétedről, én meg hiába mondtam hogy fogalmam sincs, azt hitték hazudok! Hyaa, annyira rossz volt Bambam, hogy mertél egyedül hagyni egész napra! - a szőke hajú fiú már készült volna megpaskolni barátja arcát, amikor észrevette a mellettük ácsorgó, kellemetlenül mosolygó óriást.
-Oh, szóval mégis megfogadtad a tanácsomat? - vigyorodott el Jackson, miközben leszállt Bambamről és Yugyeomhoz lépett.
-Ha tudnám milyen tanácsról beszélsz... - motyogta Gyeom, de a szőke ciklon félbeszakította.
-Nem hozzád beszéltem, Eiffel-torony - bökte oldalba a másikat Jackson, remélve, hogy Yugyeom kapható lesz egy kis piszkálódásra.
-Na mivan, Törpapa ráunt Aprajafalvára? - a fiatalabb úgy érezte, ehhez támogatásra lesz szüksége, így maga mellé húzta a másik felhőkarcolót is.
-Na szép, világ zsiráfjai, egyesüljetek! - nevetett fel Jackson.

Bambam végtelenül hálás volt barátjának, hogy oldotta a hangulatot.

-Srácok... - kuncogott ő is szemét forgatva, majd körbenézett a kiözönlő diákseregen, hátha észreveszi a biosz-szakos fiút. Persze nem volt tervbe véve, hogy őt is meghívják, de meg szerette volna köszönni még egyszer, amit Yugyeom barátjáért, az elveszett Jaebumért tett. Sőt, talán megkérhetné, hogy nézzen rá JB-re, ha netán rosszabbodott volna az állapota.
-Én mindjárt jövök - akármilyen kényelmes is volt Yugyeom oldalának dőlve lenni, fel kellett adnia a luxust a lelkiismerete érdekében.
-Hova mész? - kaptak utána mindketten, de ő gyorsabb volt: két szökkenéssel már bent termert az iskola kapuján.
-Ne nyírjátok ki egymást! - kiáltott oda nekik, majd felrohant a lépcsőn a laborok felé, zöld bomber-dzsekije palástként lebegett utána.
-Youngjae! - kurjantott fel boldogan, mikor meglátta a fiút az egyik teremben valami kémcsövekkel szórakozni. Youngjae már kevésbé tűnt lelkesnek. Gyorsan elnézést kért a tanártól, és kitolta Bambamet a teremből, mielőtt az összetörhetett volna valamit.
-Mit szeretnél?
-Még egyszer megköszönni, amiért segítettél, Yugyeom hadakozása ellenére is - mosolygott rá hálásan Kunpimook.
-Ma nem voltál suliban, Kunpimook - váltott témát Youngjae.
-Minden rendben van?
-Persze, miért ne lenne? Én csak... - Bambam nem igazán tudta, mit kéne mondania, így hát az igazat mondta:
-Yugyeommal voltam.
-Ennek nagyon nem lesz jó vége, remélem tudsz róla. Tökéletes irányban haladsz a teljes megsemmisülés felé - Youngjae kertelés nélkül tudatta Bambammel a szomorú igazságot, miközben laborköpenyét igazgatta.
-Most pedig ha megbocsátasz, nekem mennem kell - fordult volna meg, de Kunpimook elkapta a karját.
-Várj! Esetleg eljöhetnél velünk lecsekkolni Jaebumot...
-Mondtam, hogy én leveszem a kezem róla. Meg amúgy is szakköröm van - sóhajtott Youngjae, de Bambam szíve mélyén tudta, hogy a fiú mindennél jobban szeretne segíteni.
-Ismered a posta mögötti parkot? Gyere el oda! - hadarta le, majd félve attól, hogy Yugyeomék utána jönnek, sietni kezdett a kijárat felé.

Csak reménykedni mert benne, hogy terve beválik.

Rohanás közben gyorsan kikapta irodalomkönyvét a szekrényéből, amit aztán nagy műgonddal vitt oda Jacksonékhoz.
-Ezért mentél vissza? Kölcsönkérhetted volna az enyémet - vágott fura arcot Yugyeom. Nagyon nem akarta elhinni, hogy ez volt az ok a nagy rohanásra.
-Erősen kételkedtem benne, hogy neked vannak könyveid - vetette oda Bambam visszatartott röhögéssel, ami hangosan tört ki belőle, amint kivédte Yugyeom csapását.
-Akkor hova megyünk, kis dongsaengek? - kérdezte Jackson vidáman ugrándozva legjobb barátja, és újdonsült barátja mellett.
-Ha nem baj, akkor először Jaebumhoz. Rá szeretnék nézni, mert egész nap nem írt - magyarázta a legfiatalabb, s szemében aggodalom fénye csillogott, ami megindító volt Bambam számára.

Vajon érte is aggódnának ennyire bárkik is?

Úton JB háza felé folytatták a marháskodást, amit Jacksonnal az oldalukon új szintekre tudtak emelni.
-Áh, Jackson hyung, borzalmasan fáj már a hasam - nevetett Yugyeom, aki már lassacskán térden csúszott a nevetéstől. Jackson ezzel szemben szárnyalt, s a 'hyung' szócskára felkapta a fejét.
-Végre! Végre megkaptam a nekem járó tiszteletet! - kiáltozta, karját pedig úgy rázta, mintha díj lett volna benne.
-Ezt hogy érted? - ráncolta a homlokát Gyeom.
-Hát úgy, kedves maknae, hogy ez a punk - itt drámaian a görnyedezve kacagó Bambamre mutatott. - Ez a punk sosem volt még hajlandó hyungnak hívni!
-Ez nem igaz! A szüleid előtt-
-Jó persze, ott hirtelen én leszek a mindenható, de a te szüleid előtt én se merném megcsinálni ezt! - vitázott Jackson, meglökve a már guggoló Kunpimookot, aki ettől a fenekére pottyant.

Micsoda délután lett volna!

-Hé, te meg ki vagy? - Yugyeom idegesen mutatott a Jaebumék ajtaja előtt ácsorgó, nyakig beöltözött ismeretlenre.
-Kérdeztem valamit! - tette csípőre a kezét a fiú, de mikor közelebb lépett volna a másikhoz, az futásnak eredt.
-Állj meg! Betörő, valaki állítsa meg! - Yugyeom nem hagyhatta annyiban, az idegen után eredt, még méregdrága Vans táskáját is az út közepén hagyta.
-Mi lelt ebbe? - a két hátramaradt értetlenül figyelte a fogócskát, de amikor a fiatalabb rávetődött a menekülőre, jobbnak látták ha odamennek segíteni.

Bambam szíve mindvégig a torkában dobogott, egyvalamit remélve: csak ne az ő titkos segítsége legyen az!

🍃🍃🍃

Remélem tetszett kis angyalkáim, ennek a megírását nagyon élveztem😄💖