SARCASTIC ANGEL | yugbam

5.

Yugyeom hitetlenül nézett a páros után.

-Elüldözted. Örülsz? - kérdezte cinikus hangnemben Mark, miközben felült törökülésben Jaebum helyére. Nem kellett sok, és enyves keze máris a másik táskájában kutakodott.
-Hyung, nem kéne... - lépett közelebb Yugyeom, aggodalmas tekintettel figyelve az idősebbet, de az akkor már rég feltúrta JB féltve őrzött pénztárcáját is, és kacagva öntötte ki tartalmát a földre. Az a kevés aprópénz, ami a fiúnak volt, hangosan csörrömpölve gurult szét, s Yugyeom kétségbeesetten kezdte őket összeszedni.
-Normális vagy, Tuan? Mondta már tegnap is, hogy ma nem lesz nála semmi, és tudod, mennyire rühelli, ha a cuccaihoz nyúlunk! - idegességében arca vöröses árnyalatot kezdett felvenni, és még hangját is felemelte.
-Na, most Tuan vagyok? Hova lett a 'Markie hyung'? - nevetett még élénkebben Mark, utánozva Yugyeom magas, gyermeki hangját.

Hiszen még csak az volt.

Egy önfejű, végtelenül buta és akaratos gyerek, aki önmagát kereste a világban.

Ki tudta volna őt okolni?

Yugyeom, hallva Mark gúnyolódását, egy pillanat alatt észbe kapott, és inkább csendben szedegette tovább az érméket. Mikor ezzel végzett, visszadobált mindent Jaebum táskájába, majd leült barátja mellé, és bámult maga elé.
-Ah hyung, miért vagy ilyen? - nevetett fel keserűen, mert Mark az orra alá dugta Jaebum dédelgetett, kevert energiaitalát, amiből Yugyeom sosem kapott.
-Mert neked ez kell - forgatta szemét Mark, és közelebb húzta magához a kisebbet, kinek vékony alakja szinte eltűnt Mark bő pulcsija ujjainak ölelésében.
Yugyeom mostmár boldogan mosolyogva ivott bele az üvegbe, miközben kényelembe helyezte magát hyungja karjaiban.
-Na de, mi is van azzal a Kunpimookkal? - Mark csak pár percig bírta a nyugodt csendet, kíváncsisága fölülmúlta aggodalmát Yugyeom lelkivilágával kapcsolatban.
-Aigoo, én nem... - kezdett el kínosan nevetgélni a másik, zavarában kezét arca elé emelve.
-Gyeomi, te mi nem? Nem zúgtál bele totálisan? - piszkálódott a szőke fiú, mire Yugyeom morcosan elhúzódott tőle.
-Mark hyung, ne már! Nem zúgtam bele, ma beszéltünk úgy igazán először - eredt meg a fiatalabbik nyelve, és mindent elmesélt Marknak: hogy milyen kellemetlen volt elkapni Bambam minden apró, félénk pillantását; hogy mennyire bántotta, hogy a másik nem mert beszélni vele.
-Hiszen biztosan ő is tart tőlem, mint mindenki más. Ma is, amikor fellöktem, az a hülye Jackson védte meg - fújtatott Yugyeom, ahogy belemelegedett a mesélésbe. Mark meg csak hallgatta és hallgatta, és egyre inkább úgy érezte, hogy pont a barátja az, aki nem mer hozzászólni Kunpimookhoz. Vagy Bambamhez.

Igazából tök mindegy.

Yugyeom ígyse, úgyse merne akármilyen kapcsolatot teremteni vele.

-De nem is érdekel a dolog annyira, végülis, sosem lehetnénk barátok. Kunpimook annyira nyápic és félős, tiszta gáz - horkant fel Yugyeom, mintegy védve önérzetét, amiért ilyen hamar elmondta minden aggodalmát Marknak. Persze ez mindig így ment, de ő minden alkalommal egyre inkább szidta magát, amikor gyengének mutatkozott bárki előtt is.
-Ha azt mondod, hogy nem érdekel, hogy tudtál róla egy órán keresztül beszélni? - vigyorgott Mark, fekete bakancsával elnyomva a harmadik cigarettáját a földön. Yugyeom erre csak egy grimasszal válaszolt, mire az idősebb nevetve beletúrt a hajába.
-Értem én, kölyök, nem piszkállak többet - kuncogott, de amikor meglátta közeledni Jaebumot, még gyorsan hozzátette:
-Ennyit azért jegyezz meg: Kunpimook lehet, hogy nyápic, de Bambamből még lehet akármi.

Yugyeom pedig nem akarta elhinni, hogy mennyire igaza van.

°○°○°○°○°○°○°○°

Sziasztok! Hát, elnézést a gyengécske részért, de párbeszédekben még mindig van mit fejlődnöm :c Azért remélem nem csalódtatok nagyot💕
A részek érkezéséről még annyit, hogy nem nagyon lesznek beütemezve: tegnap is akartam írni, de az önbizalmam nagyon hirtelen elhagyott, szerencsére mára visszatért a kis drága😅

Jelölés: AmeriThaiKong4
Még mindig lehet jelölést kérni nyugodtan💖