12.

604 109 15
                                    

Bambam őszintén remélte, hogy Yugyeom nem fog megfulladni.

Bár miután feleletet kapott előző mondatára, legszívesebben maga fojtotta volna bele egy kanál vízbe.
-Minek akarsz te megismerni?
-A mai jeleneted után inkább az lenne a helyes kérdés, hogy 'miért nem' - Kunpimook úgy volt vele, ha már Yugyeom nekiállt csipkelődni, ő sem lesz rest. Hiába volt ellenére mindenfajta veszekedésnek, nem hagyhatta magát.

Hiszen még Jacksonnak is megígérte!

Igen, Jackson lesz a fő indok, rá kell kenni mindent: miatta csöppent bele Yugyeom kívülállók elől hermetikusan zárt világába; miatta látta Jaebumot bedrogozva; és miatta tudta meg, hogy Yugyeom maga is drogozik. Miért is gondolta volna, hogy a kis bajkeverő legnagyobb bűne eddig az lehetett, hogy késett az óráiról?

Yugyeom egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy milyen lenne megnyílni Bambam előtt: bizonyára felemelő lett volna beavatni őt az életébe, sőt, akár lett volna képe még segítséget is

Könyörgöm, segíts, rettegek a függőségtől, a szüleim egyedül hagytak egy huszonévessel, az összes barátomnak én egyengetem az életét, a fél suli utál, bukásra állok a főtantárgyamból, azt sem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel, segíts, ígérem, nem rántalak magammal a mocsokba!

kérni. Egyedül az tartotta vissza (akármilyen nevetségesen is hangzott), hogy Bambam még nagyrész Kunpimook volt. Nem bízhatott meg benne.

-Nem láttál már eleget belőlünk? - ez a kérdés keresztbe tett a önbizalomban amúgy is híján levő fiúnak. Hiszen Yugyeomnak igaza volt, az ő tűrőképességének határát a csipetcsapat tagjai már ott átlépték (mi átlépték, átszáguldották, romokat és pusztulást hagyva maguk után), amikor Bambam még csak a pletykákat hallotta róluk.

Mivel erre nem tudott mit válaszolni, csak esetlenül lehajtotta a fejét, és vékony ujjaival úgy szorította a széke karfáját, mintha el akarná törni. Beállt közéjük a kínzó, jeges csönd, és akár percek is eltelhettek így, némán.
Bambam érezte, hogy Yugyeom bámulja: tekintete szinte már kopasz lyukat égetett dús, barna hajába. Idegesítette, de nem tudott ellene mit tenni, így már legalább tudta, hogy milyen volt Yugyeomnak nap mint nap.
-Yah, ne bámulj Kim! - kapta fel a fejét, hogy társát idézze egy bosszantott pillantás kíséretében. Az asztal másik felén ülő vöröske szemei elkerekedtek, majd hangosan felnevetett.
-Gyakorold még a színészkedést, Bammie - vigyorgott, s fejét tenyerében támasztva könyökölt az asztalra, tovább legeltetve szemét a másikon, aki majd' elsüllyedt zavarában.

Az atmoszféra nem volt többé fagyos, de Bambam maga se tudta eldönteni, hogy hogyan érezze magát. Yugyeom hihetetlenül kiszámíthatatlan volt, és kissé érthetetlen is, mint azok a régi, számítógépes játékok, amiket az ember akkor játszott, amikor elment pár órára az internet. Kunpimook azoknak sem értette a lényegét, mégis elütötte velük az időt, pedig senki nem tartott pisztolyt a fejéhez.

Még volt pofája becézni is?

-Kérdezhetek valamit? - Gyeom oldalra billentette a fejét, úgy fürkészte édesen Bambamet.
-P-persze - hebegte pironkodva Bambam, kissé lehunyva szemeit, hátha úgy menekülhet a másik lelkéig hatoló pillantásától.

-Megbízhatok benned? - Yugyeom előrehajolt, mintha Bambam vonásai közelebbről szemlélve több mindent elárultak volna. De nem, a fiatalabbik így is csak a félelmet látta a másikon.

Nyisd már ki a szemed és fejezd be a rettegést! Hadd legyünk már végre jóban!

Hadd csókoljalak meg!

°○°○°○°○°○°

Jajj gyerekek, végre összeszedtem magam picit, és összefirkantottam nektek ezt, remélem tetszett valamennyire💖

Nagyon-nagyon köszönöm azoknak, akik kommenteltek az előző poszthoz, veszem a bátorságot megjelölni itt őket:
-zipgrizz
_Hopeless_Destiny_
daehwiantart
@_fuchidareika_

És a szokásos: AmeriThaiKong4 💖

SARCASTIC ANGEL | yugbamWhere stories live. Discover now